2005. június 22. szerda 19:30
A dinoszauruszok vége?
Fehérek között egy európai, alkalmaztam a minap József Attila szavait Jean-Claude Juncker miniszterelnök úrra. Mai beszéde teljes mértékben igazolta a véleményem, s nem voltam egyedül, hiszen az Unió soros elnökét pártállástól függetlenül, hosszú tapssal, felállva köszöntötték a képviselők, mind belépésekor, mind beszéde végén.
Juncker először az eredményekről beszélt. Ide sorolta a stabilitási paktum megreformálását, ami „hosszú bizonytalan időszak végére tett pontot.” A luxemburgi elnökség új lendületet adott a lisszaboni stratégiának, és előrelépés történt az innováció-kutatás, a versenyképesség és a munkahelyteremtés területén. Ezekkel kapcsolatban megjegyezte, nemzeti reformprogramok kidolgozására van szükség.
A szegénység megfékezését szolgálta az új fejlesztési segély-politika. Az EU javította kapcsolatait az Egyesült Államokkal, Kanadával és Oroszországgal is.
A pozitív lista nem vett el sok időt a majd 50 perces beszédből. „Valódi válsághelyzetből kell kilábalnunk” - mondta Juncker az európai tanácsi kudarccal kapcsolatban. „Ez a válság mély, és nem pusztán költségvetési kérdésről van szó”.
A britek ragaszkodása az 5 milliárd eurós visszatérítéshez lehetetlenné tette a kompromisszumot. Bár a luxemburgiak szerették volna elérni Hollandia hozzájárulásának egymilliárd eurós csökkentését, a britek ellenkezése miatt erre nem volt mód. Az elnök elismerte Németország hozzáállását, hiszen ez az ország „óriási lépéseket tett a megegyezésért”.
„Nem igaz, hogy befagyasztottuk volna a brit visszatérítést, de nagyobb szolidaritást szerettünk volna az új tagállamok felé”. A tizenöt régi tagállam fizette volna a brit visszatérítést, viszont a briteknek is részt kellett volna vállalniuk az új tagok kohéziós finanszírozásából.
Hiba az agrárfinanszírozások túl magas szintjéről beszélni, amikor ezen területnek a költségvetésből való részesedése folyamatosan visszaszorul, a mostani tervben például a korábbi 68 százalékos csúcshoz képest már csak 37 százalékkal szerepel.
A kormányfő azt mondta, az új tagállamok „a lehető legjobban álltak hozzá” a költségvetési tárgyalásokhoz. A kohéziós eszközöket semmiképpen nem szabad megcsonkítani.
Természetesen szólt az alkotmány francia és holland elutasításáról. Kimondta, hogy éppen az alkotmány adott volna választ azokra a problémákra, amelyek miatt elutasították.
Juncker megköszönte a Bizottság együttműködését és méltatta a Parlament „éretté válását” az elmúlt időszakban. Örömét fejezte ki, hogy igen sokan vannak a teremben, s finoman szóvá tette, hogy a képviselők sokszor igen alacsony számban vesznek részt a plenáris vitákban.
„Június 18-án délelőtt nagyon szomorú voltam. Nem sikerül elkerülni ezt a helyzetet, amely Európa számára válságot jelent” - mondta Juncker. „Lehet, hogy nem voltam elég diplomatikus, de nem is akarok diplomatikus lenni, amikor Európáról van szó” - tette hozzá. A leköszönő elnök kimondta, túl sokszor vagyunk diplomatikusok, s nem mondjuk ki a gondolatainkat. Az embereknek ebből elege van.
„Szerettem volna felnőttnek látni Európát” - mondta Juncker, majd az európai tanácsi ülésen történtekre utalva kijelentette: „büszke voltam arra, hogy hallhattam az új tagországokat, amelyek leckét adtak európai ambícióból. Szégyen azokra, akik nem tudtak ugyanígy viselkedni.”
A záró üzenet: „A mai generációknak nem kellene tönkretenniük azt, amit a korábbi generációk felépítettek!”
A feljegyzés nem tudja hűen visszaadni azt a csalódottságát éppen legyőző és már a továbblépés útját-módját kereső hangulatot, amely Juncker beszédét kiemelkedővé tette. Juncker nem személyében bukott meg. Beszéde elején idézett januári beszédéből. Igaz kitűzte maga elé a pénzügyi kerettervről szóló megállapodást, de már akkor jelezte, hogy nem rajta fog múlni. Sajnos jó jósnak bizonyult. Nem az övé a szégyen.
Az elnök beszéde után a Bizottság nevében Barroso beszélt, majd a vitát a frakcióvezetők indították. Figyelemre méltó, hogy a liberálisok angol frakcióvezetője, Graham WATSON „két kihalófélben lévő dinoszaurusz, Franciaország és Nagy-Britannia küzdelmeként” írta le a vitát. A rövidlátó politika helyett Watson szerint Európának „új motorra” lenne szüksége. A frakcióvezető szerint ennek érdekében mozgósítani kell az unió kisebb tagállamait is. Érdekességképpen megjegyzem, hogy ez a megközelítés mintegy tükörképe Orbán Viktor minapi nyilatkozatának.
Surján László
.
Vissza a kezdőlapra