2005. április 27. szerda 23:58

Nem mi mondtuk

 

 

 

Elég a beszédből

 

 

 

A szocialista politikusok életének is vannak ciklusos elemei. Különösen, ha csak az orráig, azaz a választásokig látó kvázi-politikusról van szó. Megjelenését lelkes reménykeltéssel fogadják. Ahogy telik az idő, s az újabb "csodafegyverről" is kiderül, hogy csorba, megindulnak az érted haragszom kritikák. Féltő óvó mondatok, amelyek célja, hogy nagyobb teljesítményre, jobb eredményre késztessék az illetőt.

 

Ezek a mondatok igen fontosak. A parlamenti patkó másik feléről érkező kritikák ugyanis nem elég hatásosak, általában csak a saját tábort erősítik, ami ugyan fontos, de nem elégséges kelléke a választási győzelemnek. Ha ki akarunk törni a döntetlen közeli eredmények sorából, ahol mindig az éppen elégedetlenkedők döntik el, ki lesz a győztes, vagy ha el akarjuk kerülni, hogy kicsiny, felelősség nélküli csoportok a mérleg nyelve szerepében tényleges támogatottságukhoz képest sokszoros hatalmat szerezzenek, a másik oldalról is meg kell győznünk embereket.

 

Gyurcsány bejutott már a második ciklusba. A második minisztercserét elég kritikus hangon értékelték a Népszabadságban és a Magyar Hírlapban. Most a Népszavában megjelent Kocsi Ilona cikkből idézek. A cikk címe: "Egyszer jó, kétszer elmegy, harmadszor nem". Gyurcsány Ferenc másfél hete beszélt először a szocialisták kongresszusán a 100 lépés politikájáról, és „azóta csak információmorzsák jutnak el a nyilvánosságig. Pedig felvezetésből ennyi elég volt. A várakozás már túl nagy. Ha sokáig nincs érdemi információ, az érdeklődés elmúlik, s teret nyer az a meggyőződés, hogy Gyurcsány Ferenc csapata valóban a dumához ért a legjobban, ahogy azt az ellenzék mostanában gyakran mondja. A túl hosszú felvezetésnek, a túl nagy várakozásnak lehet még egy hátulütője: a publikum többre számít, mint amennyit kap, ezért minden bejelentés csalódást okoz. "

 

A miniszterelnök megnyilatkozásaiból úgy látszik, hogy a 100 lépés programjának még csak a neve van meg. Ugyan megtudtuk, hogy lesz az ezer lépés is, de Kocsi Ilonának teljesen igaza van: ez kevés. Mit akar, mikor akarja, miből valósítja meg? Mi szükség minderre, miért nem a kormányprogramot hajtják végre? Ki kellene mondani, ha azt már nem tekintik érvényesnek. Új programról beszélnek, remélve hogy nem akarja senki értékelni a múltat? Pedig, ha máskor nem, a választásokon el kell számolni az eltelt négy évvel. Ha pedig valóban tenni is akar kormány valami fontosat és jót, akkor számíthat az ellenzék közreműködésére. Eddig is vártuk ezt, emlékezzünk csak a Dísz téren elhangzottakra: nem az számít, hogy ki teszi a jót, hanem az, hogy jót tesz-e. Ezt a jót, fontosat, helyeset eddig nem tették. Együtt mondjuk a Népszava cikkével: elég a beszédből, harmadszorra már lépni is kell.

 

 

Surján László dr

 .

Vissza a kezdőlapra