2005. június 18. szombat 19:01

 

Nincs megegyezés a 2007 utáni idők pénzügyi kereteiről

Június 17: nagy a baj!

Teljes kudarccal végződött az Unió kormányfőinek júniusi találkozója. Hiába folyt a tárgyalás a hajdani Antall kormányra emlékeztető módon hajnali fél kettőig, nem volt más bejelenteni való, minthogy nincs megegyezés. A kompromisszumképtelenség mindig a képességek hiánya és az alkalmatlanság jele.

 

„Jó megoldás csak akkor születhet, ha a tagországok kormányai hajlandók túllépni saját önzésükön, és szűken értelmezett nemzeti érdekeik mögül kilépve meglátják az európai hozzáadott értéket a közös költségvetési pénzek felhasználása során.” Ezt idéztük a minap Alain Lamassure-tól, s most, a szombat hajnali fél kettőkor eredménytelenül zárult európai csúcsról szóló hírek ismeretében drámai jóslatnak is felfoghatjuk a volt pénzügyminiszter szavait.
Élénken tiltakoztam, amikor arról volt szó, hogy a népszavazásokon született NEM válságba sodorja az Uniót. Az még nem tette ezt. Sőt. Remélni lehetett, hogy a miniszterelnökök felnőnek az európai gondolathoz, s képesek lesznek saját céljaiknak megfelelő, s előremutató döntést hozni. Nem történt meg, 2005. június 17-e kudarc a javából.

Nem sok hasznunk van azokból a hírekből, miszerint a magyar kormánydelegáció nem szerepelt rosszul. Ezen ellenőrizhetetlen híreknek nem a valóságtartalma az érdekes. Futballszerető honfitársaink jól tudják: a vereség után nincs sok értelme arról beszélni, hogy de az egyik szerelésünk szépen sikerült, vagy, hogy a középhátvéd szabad rúgását tanítani fogják. A lényeg az, hogy legalább öt góllal kikaptunk…

Sem a magyar, sem a másik 12 kohéziós ország miniszterelnöke nem tudta eltéríteni a hatokat attól, hogy Európa lehetőségei és feladatai helyett ne saját vélt és valós sebeikkel foglalkozzanak. Súlytalannak bizonyultak. Az időt ugyan eltöltötték, de nem a feladatok megoldásáról, hanem a befizetők sirámairól folyt a szó.
Hogyan tovább? Nehéz erre most felelni. Papiron van még másfél év, egy biztosan. Ha viszont egy évig még csak vita lesz, eredmény nem, akkor 2007-ben az addig előszobázásra kárhoztatott tizek nem indulhatnak meg az európai fejlődés útján. Ahhoz, hogy a mai bajból ne legyen tragédia, fél éven belül meg kellene egyezni. Mivel a megegyezés hiányának egyik oka épp az angolok merev ragaszkodása szerzett jogaikhoz, nem sok megfigyelő ad esélyt annak, hogy a következő fél év alatt érdemi lépések történnek. Így a legjobb, ami történhet velünk, hogy az Unió nem követ el nagyobb hibát, mint hét éve: azaz késve egyezik meg és az
új ciklus eredményei is csak 2009 táján lesznek érezhetők. A kormányfők, akik közül többen az utolsó szolgálati évüket töltik, nem nőttek fel az Európai Parlament által meghatározott szinthez.

Surján László dr.
 

 .

Vissza a kezdőlapra