2005. április 16. szombat 00:33
Hová lett Lévai?
Nő legyen a jelölt, mondta volt Hiller (két el nem egyelté). S lőn. Közben ugyan Lévai Katalinka is kijelentette magáról, hogy megfelel ennek a feltételnek, de senki nem kapott utána.
Mi lesz most?
Ti kérditek, hiszen ti csináltatok jelöltet Sziliből! – háborog egy miépes lelkű barátom.
- Ez nem igaz, mondja szocialista ismerősöm, a miépeseknek nincs lelke.
- Dehogy nincs. Szép nagy lelkük van, lásd elnökük április 1-én kelt lemondó levelét.- Vajon valóban mi csináltunk jelöltet Sziliből?
- Ti, azaz Deák András alelnök úr, mivel kijelentette, hogy Szili Katalin egyénisége nem áll túl távol a Magyar Kereszténydemokrata Szövetségtől, illetve attól, amit az MKDSZ politikusaiként képviselnek. 57,3 százalékot kapott, s Glatz, aki valóban alkalmas jelölt, csak 42,7-re volt elég.
Nem áll messze tőlünk? Bizony nem. Az egyénisége nem. Sőt, sokkal közelebb áll hozzánk, mint Kósáné Kovács Magda, vagy Lendvai Ildikó. Apró Piroskáról meg ne is beszéljünk.
Az egyénisége. De a tettei?
Kijelentette, legyen lelkiismereti döntés a népszavazás. Derék. Ám, ha karakteres valaki volna, elmondta volna, hogy az ő lelkiismerete mire készteti. Nem tette. Miért?
Gyurcsány viselt dolgairól szólt egy interpelláció, amikor még „csak” miniszter volt az Istenadta. Eredmény: döntetlen. Ilyenkor a házelnök szava dönt: s Szili Gyurcsány javára döntött. Miért?
Még az előző ciklusban szóltam a parlamentben egy hadirokkant egyesület székház gondjairól. A helyzet kulcsa a balos vezetésű fővárosi önkormányzatnál volt. Felszólalásomhoz a szokástól eltérően az akkor még alelnökként ülést vezető Szili Katalin kommentárt fűzött: „a szívemből szólt a képviselő úr!” No ha így van, akkor segítsen – kértem már az ülésen kívül, vegye rá a fővárosi szocialistákat, ne tegyék az utcára a szervezetet. Ígérte. De nem tette.
Miért? Miért? Miért? A válasz a sok miértre egyszerű: mert szocialista.
Így tehát – bár lehet, hogy Deák András nyilatkozata segített abban, hogy a szocialisták kiszabadultak Kígyóbűvölő Kuncze bénító tekintetének kötelékéből, - ami szép teljesítmény Deáktól, egyben nagy szégyen a szocialistákra - az MKDSZ aligha lesz királycsináló. Hacsak a most kezdődő akció során a tisztelt polgárok - és köztük a mi olvasóink is - nem őt emelik majd ki az ötös fogatból: Mádl, Sólyom, Glatz, Szili, Gombár. Ezen azonban meg volnék lepve.
Ezen öt név – jól tudjuk - nem mind a mi jelöltünk. Épp ezért van értelme kérdezni: ezen öt ember közül Te, Kedves Olvasó, kit bíznál meg azzal, hogy öt éven át jelképe legyen Magyarországnak?
- Most mit kérdezgetsz? Hát ti nem Szilire fogtok szavazni? - tudakolja ismét a miépes barát.
- Aligha, felelem.- S miért nem?
- Mert egyikünk sem silly – mondom angolos műveltségem fitogtatva.
- De Szili még nyelveket sem tud, hánytorgatja Lévai Katinka, hibátlan angolsággal.
Neki üzenjük: ha három forduló után sem lesz győztes, ismét jelentkezzen. Ellene az SZDSZ sem emel majd szót. Hogy most hol van ő, a nagy önjelölő? Ki tudja? De kit érdekel?
Surján László
.