2005. június 01. szerda 22:40
A második bukás
Már-már megszokott: ha népszavazás, akkor
bukott az alkotmány. A hollandok is nemet mondtak, de ezen nincs mit
csodálkozni. A francia nem rátett még egy “lapáttal” A zárás pillanatában
közölt felmérések hatalmas, majdnem kétharmados elutasításról szólnak, de ez
sem csoda.
Nem is került a téma az internetes újságok, de még a hírügynökségi anyagok
élére. Sokan a ratifikációs folyamat leállítását várják, ez azonban nem
valószínű. Már csak azért sem, mert nem mindegy, hogy hány országban győz a
nem és hányban az igen. Az sem teljesen mindegy, hogy az igent és a nemet
döntő államoknak hány lakosa van. Pillanatnyilag a népszavazások állása 2:1 a
Nem javára. De ez is változhat, romolhat de javulhat is.
Ne takarózzunk viszont azzal, hogy a holland népszavazás nem kötelező. Arra se
hivatkozzunk, hogy nem is az alkotmányról szavaztak. Ha így történt, ez nem
mentség, hanem épp súlyos hiba. Kinek kellett volna elmondani, mi is az
alkotmány, miért jó személy szerint is az európai polgárnak, ha nem a
politikusoknak. Európaiaknak és a tagországokban ténykedőknek. Az Unió
lakosságának 49 százaléka az igent mondó országokban lakik. Azt tehát, hogy
végül az európai polgárok többségét az igen mellé lehet állítani, nem kérdés.
A kérdés az, hogy min kell javítani?
A polgárok feje feletti európai politizáláson mindenképp. Ez persze részben
média kérdés. A sajtó sehol nem tanúsít nagy érdeklődést az európai kérdések
iránt. Nincs sem élő rádió, sem élő TV közvetítés az európai parlamentből.
Oszlatni kellene a bővítéshez kapcsolódó nyugati félelmeket. Mintha csak
Kovács fenyegette volna meg őket a 23 millió románnal…
Van tehát teendő bőven. S ha ezek megtörténnek, alkotmánnyal vagy nélküle, de
jobb lesz európai polgárnak lenni.
Surján László
.
