2005. május 04. szerda 21:08

 

Mi lesz veled egészségügy?

 

A mai magyar sajtó egyik kedvenc témája az orvosi műhiba. Természetes, hiszen ebben mindenki érintett, születésünktől kezdve függünk az egészségügyi ellátástól, annak minőségétől, orvosainktól.
Azonban az mégsem mindegy, hogy a problémákat hogyan tálalja a sajtó. Sajnos a média orvosellenes hangulatot kelt, mintha az orvosokon kívül az egészségügyben minden rendben lenne. Valóban szomorú, amikor arról hallunk, hogy gyermekek halnak meg orvosi beavatkozás következtében, és ilyenkor az embert természetesen nem érdekli, hogy az orvos már 32 órája nem aludt. Mégis úgy gondolom, hogy a közismerten politika független magyar média ezeket a tragédiákat arra használja fel, hogy ne kelljen az egészségügy válságáról beszélni, hogy ne kelljen a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal, a Magyar Orvosi Kamara nyilatkozatairól számot adni.
Az ellenzéki politikusok ugyan időnként jelzik a kormány felé, hogy az egészségügy tönkremenetele felé haladunk, de nekem, mint egy vidéki megyei kórházban dolgozó orvosnak az a véleményem, hogy már tönkrement, hogy a rendszer pillanatokon belül összedől, s már csak a lelkiismeretesen dolgozó nővérek és orvosok tartják össze.
Tudják önök, hogy a sebészeti osztályokon nincs kötszer, hogy a belgyógyászatokon nincs gumikesztyű és nincs gyógyszerosztás? A szegény beteg reklamál, hogy miért nem kapta meg a reggeli vérnyomáscsökkentőit. Na miért nem? Nem azért, amit a beteg gondol, hogy a nővér elrontotta a gyógyszerosztást vagy az orvos nem írta ki a lázlapra (ezek a feltételezések is a média hatásának tulajdoníthatók), hanem mert nincs gyógyszer!!! Nincs gumikesztyű, így a betegellátó dönthet, hogy magát és betegét veszélyeztetve végzi el a beavatkozást, vagy egyáltalán nem végzi el. Nincs megfelelő bőr- és kézfertőtlenítő szer, így a beavatkozások nagy százalékában akár szisztémás fertőzéshez vezető gyulladás jöhet létre.
A higiénés előírásnak megfelelő papír kéztörlő akkor van, ha azt a nővér illetve orvos saját fizetéséből megveszi. Nincs az előírásoknak megfelelő kétvödrös takarítóeszköz, nincs fertőtlenítőszer a felületek tisztításához. A betegek mosdatásához szükséges szivacsból minden osztálynak egy darab(!!!) áll rendelkezésére.
Előírások viszont vannak. Minden kórház számára előírták a minőségi tanúsítást, ez ugyan ma már nem kötelező, de azért majdnem minden kórház jelenleg is auditált. A miénk is, a fentebb említett állapotok ellenére. Az elméletben, a minőségbiztosítási papírokon minden tökéletes. A kormány most azzal fenyeget, hogy bezáratja azokat a kórházakat, ahol a feltételeket nem teljesítik. Ugyanakkor a jó munkához szükséges feltételek anyagi háttere nem biztosított, sem takarítói, sem ápolói, sem orvosi szinten. Ez napi lelkiismereti problémát okoz az egészségügyben dolgozóknak. A kórházak bezárása azonban nem jobb megoldás, mint az áfa visszatartása volt, amelyre 7 milliárdot már kidobtak az ablakon. Nekünk meg hét millió is a mesék világába tartozik, osztályos szinten.
Mondhatjuk: ez nem ránk tartozik. Azonban orvos, nővér és minden egészségügyi dolgozó tehet arról, hogy ezekről a dolgokról nincs tudomása a sajtónak, az embereknek. Még kimondani is szörnyű, de a saját feletteseinknek sem. Mert hallgatunk, tűrünk, legfeljebb magunkban egymás között zsörtölődünk, kicsiny fizetésünkből megvesszük, ami a munkánkhoz szükséges. Miért van ez? Nem értem. Az elmúlt rendszer hordaléka? Vagy már annyiszor emeltük fel a hangunkat mindhiába? S ha még egyszer kiáltunk, meg fogja hallani valaki?!
A felelősség nemcsak a vezetőké, nemcsak a kormányé (nem mintha védeni akarnám őket), hanem mindannyiunké. Az öné is kedves olvasó! Mert nem szabad elbújni a sajtó által szolgáltatott szörnyű hírek árnyékába, hanem utána kell járni, hogy mi miért történik, s megoldásokat kell keresni. Mégpedig nekünk, együtt, egymásért!

                                                                                                                                                                                                    S.O.
 

 

 .

Vissza a kezdőlapra