2005. május 29. vasárnap 22:43
Poupard érsek gyulafehérvári szentbeszéde
Kedves paptestvérek és szeminaristák,
Szeretett testvéreim!
Első ízben látogatok el a gyulafehérvári főegyházmegyébe, de hosszú évek óta
fűznek kapcsolatok és mély baráti szálak hozza. Ma véget ér rövid, alig
háromnapos erdélyi tartózkodásom, s nagy örömet jelent számomra, hogy XVI.
Benedek pápa közeli munkatársaként, veletek együtt és értetek mutathatom be ma
a szentmisét, ebben a csodálatos székesegyházban, a Szentháromság ünnepén.
l. A Szentháromság titka olyan misztérium, amely ott rejtőzik mélyen nemcsak
Istennek, de az embereknek a szívében is. Van. egy kis történet, amely
elmondja, hogy a bűnbeesés után miként rejtette el Isten azt a nagy hatalmat,
amellyel az ember az első bűn elkövetése előtt rendelkezett. Isten úgy
szerette volna ezt a nagy hatalmat elrejteni, hogy attól kezdve csak az
találhassa meg, aki teljes szívéből keresi. Megkérdezte tehát az angyalokat,
hogy hová rejthetné el ezt a kincset, úgy, hogy a felületes ember ne
találhasson rá. "Rejtsd el nagyon magasan", ajánlották egyesek.
"Nem", felelte Isten, "mert az idő teltével az ember egyre magasabbra
emelkedik, s megtalálja". "Rejtsd el a mélységekben" mondták mások. "Nem, mert
idővel az ember egyre mélyebbre fog szállni, s megtalálja". Végül Isten azt
mondta: "Bensejükbe fogom elrejteni. Eszükbe sem fog jutni, hogy ott
keressék".
A mai ünnepen Isten kihívásával találjuk szembe magunkat: megtalálni és
gyümölcsöztetni azt a kincset, ami szívünkben található. Isten arra hív meg,
hogy keressük és találjuk meg Őt, aki bennünk lakozik.
2. "Amikor tanítasz, úgy tedd, hogy aki hallgatja az higgye, a hite reményt
szüljön és reménykedve szeressen". Ezeket a szavakat Szent Ágoston fogalmazza
meg gyönyörű kis könyvében, amely arról szól, hogy "Hogyan hitoktassuk azokat
akik első ízben közelednek a hithez" és amelyet azért írt, hogy bátorítsa
Deogratias diakónust, akinek nehézsége volt a hit alapjainak bemutatásában a
hitoktatás keretében, jóllehet kiváló szónok volt. Csodálatos a négy ige
sorrendje: "meghallgatni, hinni, remélni, szeretni". Korunk kultúrájának
legnagyobb drámája épp abban áll, hogy szétszakítja ezt az egységet és csak a
szeretetre alapozva akar élni: meghallgatás nélkül, hit nélkül és remény
nélkül. Mindenki szeretni akar, de aztán közben a harag, az unalom és a
szomorúság vesz erőt rajta. Vagy illúziókba kergeti magát, felmagasztalja a
szeretett személyt s minél inkább ezt teszi, annál nagyobb mélységekbe zuhan
utána, amikor felfedezi annak korlátait és hibáit, aki azelőtt oly
tökéletesnek tűnt. A mindennapok közösségi és egyházi életében is ezzel a
dinamikával találkozunk: "Ez a csoport, ez az egyházi közösség kiábrándított,
tehát eltávolodok, elmegyek.".
3. A Szentháromság ünnepe mindenekelőtt egy egészen más kiindulópontot mutat
nekünk - azt, amit a mai evangéliumi szakaszban hallottunk - "Isten úgy
szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte" (Jn 3,16). Már Mózes is
közel érezte Istent az ő népéhez s szeretetteljesnek, amikor találkozott vele
a Sinai hegyen és alázattal kérte: Uram, a te néped "keménynyakú, de bocsásd
meg vétkünket és bűnünket, és tégy minket a te örökségeddé" (olvasmány: Es
34,9). Ez az isteni jelenlét akkor éri el teljességét, amikor Isten
megtestesül és maga a Fiú jár az emberek között.
3.1 És épp ez az örömhír: Isten elküldte Fiát a világba, "hogy a világ
üdvözüljön általa" (Jn 3,17). Tehát van egy üzenet, amit meg kell hallgatni,
még mielőtt a szeretet művét elkezdenénk. Ez a Szentháromság titkának a
kinyilatkoztatása: Isten emberé lett, a Szentlélek által. Szent János
evangélista írja levelében: "Ebben áll a szeretet: nem mi szerettük Istent,
hanem Ő szeretett minket elsőként".
3.2 De nem elégséges meghallgatni az Igét: ha az nem ver gyökeret a lelkünkben
és nem születik meg belőle a hit, akkor olyan lesz, mint az a mag, amely a
magvető példabeszédében nem hullott jó földbe. A meghallgatás ugyanis
hasztalan, ha a jólét és a szekularizáció növekvő nyomása, a világ gondjai, a
közömbösség és a relativizmus elfojtják azt a szívünkben.
3.3 A hitből megszületik a remény, az örök élet reménye. Tudjuk a
Szentírásból, hogy Isten irgalmassága nélkül Izrael nem maradhatott volna meg.
Megbocsátás nélkül nem menekülhetett volna meg az aranyborjú bűnétől a nép: És
az evangélium is ugyanerre figyelmeztet: "Aki nem hisz az Egyszülöttben, már
magára vonta az ítéletet". Ám Isten nem ezért küldte Fiát a világba, hanem
azért, hogy "a világ üdvözüljön általa".
3.4 És végül, következik a negyedik mozzanat: a szeretet. Az üdvösség nem azt
jelenti, hogy az igazságosság helyébe az irgalmasság lép, hanem azt, hogy el
kell érkezni az igazságosság és a megbocsátás azon teljességére, amely
Krisztusban valósul meg. A Megtestesülés olyan esemény ami megnyitja annak
lehetőségét és szükségességét, hogy az ember Istent válassza s szeresse Őt,
"aki elsőként szeretett".
4. Szeretett testvéreim! Arra kaptunk meghívást, hogy a Szentháromság példáját
követve éljünk, a szívünkben lakozó misztérium hasonlatosságára; arra, hogy
mindennapjainkban tanúságot tegyünk a Szentháromságról és kinyilatkoztassuk a
világnak ezt a rejtett s mégis nyilvánvaló valóságot, ami eltölt bennünket,
Isten gyermekeit. Ezen titok előtt alapvető magatartásunk az imádás. Sokkal
fontosabb a misztérium fölötti fejtörés, gondolkodás s megfontolások helyett
elcsendesedni s elmélkedni, ami ráhangol arra, hogy megköszönjük az Úrnak
szeretete csodálatos műveit bennünk.
5. Most, szeretetünk adománnyá válik Krisztus áldozatában. Vele együtt
felajánljuk életünket, terveinket, örömeinket s nehézségeinket, családjainkat,
keresztény közösségünket, a gyerekeket s a fiatalokat, az idősöket és
betegeket, a szenvedőket s mindazokat, akik őszinte szívvel keresik az
igazságot:
- Mindenható Atyánk, Te látod szívünk mélyét, mindent tudsz s mindent
megtehetsz. Te ismered a mi reményeinket: világosítsd meg s melegítsd át
szívünket végtélen szeretetednek sugarával;
- Urunk Jézus Krisztus, évszázadokon át várt Messiás, aki az idők
teljességében közénk jöttél: vezess minket az igazságosság, az együttérzés és
a kiengesztelődés kikötői felé, hogy találkozásaink tiszteletben, párbeszédben
s szeretetben történjenek;
- Szentlélekisten, közösség Lelke: gyógyítsd meg sebeinket, tedd szívünket
alkalmassá a szeretetre s a megbocsátásra, a befogadásra s a megosztozásra,
ahogy igazi testvérekhez illik. Add, hogy az Igazság fényét és a béke vágyát
sugározzuk a világba;
- Csíksomlyói Szűz Mária, a megtestesült Ige Anyja: járj közbe értünk a
Szentháromságnál, mint az Irgalom Anyja.
Ámen.
.
