2005. április 08. péntek 21:34
Az új EU tagok hiábavaló reményei
Kommentár a Le Monde diplomatique cikkéhez
A nemrégiben csatlakozott tagországok szemszögéből elemzi az Európai Unió egyre csökkenő
támogatási rendszerét áprilisi számában a Le Monde diplomatique, az egyik legfontosabb francia külpolitikai folyóirat. A cikkíró, Catherine Samaray értékelése szerint az új tagországok 2004-es csatlakozása "nagy ingyenes gesztus" volt, hogy a "kontinens újraegyesítéséről" lehessen beszélni. A belépésről szóló szavazást követő hónapokban, amely elvileg "a demokratikus átalakulás" végpontja lett volna, a legtöbb kelet-európai (köztük a magyar, a lengyel, a cseh) miniszterelnök "kénytelen volt leköszönni, ahelyett, hogy hősként ünnepelték volna őket" - idézi Jacques Rupnik kutatót a Le Monde diplomatique cikke. Az itteni viszonzok ismeretében azonban e miniszterelnök cseréket nem illene a belépéssel kapcsolatba hozni.Amíg Görögország 1981-es, majd Spanyolország és Portugália 1986-os csatlakozása után komoly támogatásokat kaptak a strukturális alapokból a legszegényebb régiók, addig a 2007-2013-as költségvetés nem haladhatja meg az EU össztermelésének 1%-át, miközben a még szegényebb Románia és Bulgária is csatlakozni fog a közösséghez – írják.
Nos, nem akarom megelőlegezni mi lesz majd a 2007 utáni időkben, hiszen a döntés hátra van, de a helyzet az, hogy még akkor is van mód megfelelő támogatást adni az új tagállamoknak, ha a költségvetés a bűvös egy százalékon lesz. A döntés előtt pedig az ilyen kijelentések egyrészt tisztességtelenek a döntéshozókkal szemben, másrészt megtévesztik az olvasóközönséget. Miről lehet szó? Talán pont az ellenkezőjéről, mint ami a szavak első jelentése. A francia népszavazás előtt, mintha e kijelentéssel megnyugtatnák a francia polgárt, nyugodjék meg, a bővítés nem kerül pénzébe, s szavazzon igent az alkotmányra.Az egyre kisebb torta egyre több kedvezményezett közti szétosztása a cikk szerint több forgatókönyv szerint is lehetséges: vagy a déli országoktól vonnak majd el a keletiek
javára, vagy csak egyszerűen kevesebbet kap Kelet-Európa (a csatlakozáskor a lengyel gazdák alig 25%-át kapták a francia gazdáknak nyújtott támogatásnak), és 2013-tól mindenki a segélyek csökkenésére számíthat. Mivel az Unió költségvetésének sarokszámai nem abszolút számokban, hanem az össztermék százalékában vannak meghatározva az egyre kisebb torta emlegetése is hamis: az Unió költségvetés évről évre emelkedik, ha nem is olyan mértékben, mint a tagállamoké. A gazdák támogatásánál persze nemcsak a lengyeleket kellett volna emlegetni, s nem kellett volna megfeledkezni a 30 százalékos nemzeti kiegészítésről – bár a magyar kormány is megpróbálkozott ezzel – sőt illett volna megemlíteni, hogy átmeneti intézkedésről van szó. Nem veszem örömmel azt sem, hogy segélyekről beszélünk, hiszen az EU költségvetés nem segélyez, hanem támogat, s e támogatás mértékéről 2013 után semmiféle adat nincs.Bár az újraegyesítés nyomán jelentkező szociális megrázkó
dtatások leküzdésére Németország több mint egy évtizeden át évente százmilliárd euróval támogatta a volt NDK területét, ma már Franciaország és Németország a konkurencia elvén működő egyenlőtlenek közti liberális, nagy európai piacban gondolkodik, melynek elveit az európai alkotmányban rögzítették is. A 2004-2006-os időszakban az új tagországoknak nyújtandó 25 milliárd eurós támogatás messze nem éri el azt az összeget, amelyben a volt NDK lakossága 1989 óta évente részesül - írja a francia folyóirat. Ebben viszont igaza van, de oly dolgokat kever össze, amelyek nem tartoznak össze. Igaza van abban, hogy a 2004-2006 közötti időszak valamiféle előszobázás, csak 2007 után leszünk teljes jogú tagok. Az NDK felhozatala során azonban németek adta támogatást németeknek, az EU részesedés sokkal kisebb volt. Sokat beszéltünk már arról, hogy komoly hátrányunk származott abból, hogy nem volt 'Nyugat-Magyarország' . Ezen azonban már nem tudunk változtatni.Valójában a finanszírozás legfőbb forrásai a külföldi magánbefektetők. Mivel a legbusásabb bevételt hozó privatizációk már lezajlottak, csak a bérek alacsonyan tartásával és a vállalkozások adóterheinek csökkentésével tartható a versenyképesség.
Ez szintén igaz, s nagy baj, hogy a Gyurcsány kormány csak a szómágia szintjén beszél erről, ahelyett, hogy cselekednék is.
Eközben a korábban az állam által támogatott árucikkek forgalmi adóját az új tagok kötelesek az európai direktívák szerint megemelni. Az ele
mző felhívja a figyelmet, hogy így a lakosság kerül leginkább szorult helyzetbe: adóterhei növekednek, miközben a költségvetési deficit leküzdése érdekében hozott intézkedések miatt romlik a szociális ellátás színvonala.Az Európai Unió bővítését egy sikertörténet megkoronázásaként könyvelték el mindenhol, hiszen a termelés általános visszaesése után a 90-es évek közepére egész Közép-Európában megindult a növekedés, amelynek aránya a régióban meghaladta a tizenötökét. Ugyanakkor - emlékeztet a Le Monde diplomatique - a termelés szintje ma a legtöbb országban az 1989-es alatt marad.
A termelési adatok, amelyekkel szakértők a felzárkózást mérik, nem árulnak el semmit a
növekedés forrásairól és megoszlásáról. A párizsi lap szerint a számok elfedik az áram, a lakbérek, a közlekedés, a mezőgazdasági termékek árainak emelkedését, miközben a növekedés elsősorban a bizonytalan kis magánvállalkozások fejlődésének és a csatlakozás előtti külföldi befektetők rohamának köszönhető.Ezekben a részekben megint sok igazság van, de rejtve marad a kérdés, mit is akarnak a szerzők és mit is akart az MTI, ennek a cikkenk az ismertetésével? A bővítés körül sok a probléma, de ezek sorát álproblémákkal nem szabadna bővíteni.
Szelle György
.
Vissza a kezdőlapra