2005. május 17. kedd 21:01

Jó kilátások
(mesél a garabonciás)

A haja lobogott a szélben, köpönyege is majdnem elszállt. De amikor belépett a parkba, hirtelen csend lett. Mindenki rá figyelt. A fiatal nők megigazították a ruhájukat, egy mozdulattal rendbe próbálták tenni szélfútta frizurájukat. Lopva figyelték. Ő csak leült és maga elé nézett. A garabonciás.

Először a kis Áron ment oda hozzá. Beült az ölébe és megkérte: mesélj. Mindenki dermedten nézte, mi lesz ebből. A garabonciás elmosolyodott. Egy régi mese jutott az eszébe.

A rókát a faluban észrevették a kutyák, s az ember megcsúfolta egy söréttel. Szaladt, kesergett.
Meglátta a medve: kitől ijedtél meg ennyire?
Hát az embertől.
Miért olyan félelmetes az ember? Én nem hagynám, hogy megcsúfoljon.
 Gyere nézzük meg együtt. - Elindultak.
Találkoztak egy gyerekkel. Ez az ember? - Nem. Ez még csak lesz.
Találkoztak egy öreggel. Ez az ember? - Nem, ez csak volt.
Találkoztak egy huszárral: Ez az ember? - Ez már igen.
A medve nekiment a huszárnak. A huszár a medve szeme közé lőtt, majd elővette a kardját, s megcsúfolta rendesen.

A garabonciás elkezdte a mesét, s maga sem értette, de egész másképp hangzott:

Egyszer Demszky Hillerrel sétált, s megkérdezte: Mostanában annyit hallom, k. tyú. Mi az a tyú?
Ne Kuczéskodj, nem k. tyú, hanem kátyú.
És az mi?
Hát az, amibe kerültünk, például az elnökválasztás kapcsán.
De akkor miért tőlem várják, hogy ne legyenek? Mi közöm az elnökválasztáshoz?
Van másféle kátyú is, amit a tél hoz létre az utcán.
Keressünk egyet.
Mentek, mendegéltek. Egyszer Demszky felkiált: Mond Adolf, ez a kátyú?
Nem, ez csak lesz kátyú. De miért mondasz Adolfnak? Pisti vagyok!
Mert nem akarlak Hitlernek mondani, de ez most nem fontos. Mond, ez a kátyú?

Nem, ez csak volt kátyú. Meg lesz is, de csak jövő tél végén. Jegyezd viszont meg: Pisti vagyok.
Nem baj, Adolf, majd elmúlik. De ugye, ez már kátyú?

Igen, ez egy helyes kis kátyú.
No, megnézem közelebbről. Ezzel Demszky, a tettek fáradt embere, belépett a kátyú közepébe. Hirtelen süllyedni kezdett.
Egyre kisebb leszel, mint az SZDSZ frakció minden választás után - mondta Hiller, adolfos mosollyal.
Demszkynek már csak a feje látszott, s ekkor váratlanul, Dantoni határozottsággal rászólt Hillerre: Adolf, követni fogsz!

Úgy legyen - fejezte be a mesét a garabonciás.

Áron a jó hír hallatán tapsolni kezdett. Vele tapsolt a park egész közönsége. A garabonciás eltűnt. Mindenki boldogan ment haza, csak a nők csalódtak egy kicsit. (Nem szólított meg, talán holnap.)

Szelle György

A szerkesztő megjegyzése: sietni kellett e cikk közreadásával, mert a főváros azt vállalta, májusban eltűnik az összes kátyú. (sic) A felvételek 2005. május 17-én készültek, Budapesten.

Vissza a kezdőlapra