2005. április 12. kedd 20:20
Szontagh Tamás emlékezete
Szontagh Tamás, a Magyar Földtani Intézet igazgatója 1851- ben született Ózdon, Miskolcon végzi elemi iskoláit, középiskoláit Eperjesen, Budapesten, és Szarvason. A középiskola után önkéntes katonai szolgálatra jelentkezik a Bécs melletti Maurerben, Bécsben majd beiratkozott az egyetemre.
Huszonhét éves korában beiratkozik a budapesti egyetemre több éves gazdálkodás után. 1878–1882 között volt a természettudományi szakon rendes hallgató. Megjelenik első önálló tudományos dolgozata, Szabó József egyetemi tanár meghívására tanársegéd lesz 1882-ben.
Szabó József vezetése alatt készül a doktori szigorlatra. 1886-ban megválik az egyetemtől, és három éven át magángeológusként és újságíróként tevékenykedik. Részt vesz mint másodtitkár a Földtani Közlöny szerkesztésében, ezzel egy időben elkezdi a terepkutatást.
1888 nyarán Bihar megye síksági részén (Nagykároly, Érendréd, Margitta, Szalárd környékén), 1889-ben Nagyvárad, Püspökfürdő, Félixfürdő környékén, valamint a Sebes–Körös bal partján, Krajnikfalva vidékén mint segédgeológus kutat. Közben megírja Nagyvárad természetrajza című városmonográfiáját, mellékelve hozzá egy 1:75 000 méretű földtani térképet.
1890-ben a Maros jobb partján Soborsin és Baja környékén kutat.
1892 nyarán Szontagh Tamás elkezdi a Királyerdő földtani tanulmányozását Dobrest, Szombatság és Hollód vidékén. Kutatásai külföldi utazásai miatt egy ideig megszakadnak. 1894–96 közt továbbkutat a Királyerdő és a Bihar-hegység nyugati részén, Lunkaspri, Szitány, Kopacsel, majd Harangmező, Magyargyepes vidékén. E kutatások eredményeit 1898-ban közli a Földtani Intézet évi jelentésében, A Bihar megyei Királyerdő című tanulmányában.
1903–1906 között ismét a Királyerdőben és a Biharban kutat, Meziád, Belényes vidékén.
1907-ben Borgobeszterce és Marosborgó vidékére teszi át kutatási területét.
1909–1911 között Pálfy Móricz és Rozlozsnik Pál geológustársaival még részt vesz a Bihar- és Kodru-hegység földtani térképezésében, miközben a hidrogeológiai feladatok mind sűrűbben jelentkeznek.
A máramarosi sóbányák víztelenítése az ő feladata volt.
Képességeinek elismeréseként 1908-ban az aligazgatói megbízást kapta.
1913-tól kezdve hidrogeológiai kérdésekkel foglalkozik, számos szakvéleményt adott különböző vízföldtani kérdésekben. Az ő rendkívüli érdeme, hogy a Bakonyban felismerte a bauxitok értékét.
1915-ben Szontagh Tamás még egy utolsó Bihar megyei felvételezést végez, tanulmányozza a Bihardobrosd és Vércsorog közti vidéket. Utána Timkó Imre és Erich Jekelius társaságában dolgozik, kutat. Majd a hadszintéren végez eredményes munkát, amiért kitüntetésben is részesül.
1924-ben 35 éves állami szolgálat után igazgatói címmel nyugalomba vonult.
Szontagh Tamás nevét a Szontagh-barlang Hunyad megyében, számos ősmaradvány elnevezése viseli (Melanopsis szontaghi – Püspökfürdőről, Arca szontaghiana Szörény megye alsó-krétájából stb.).
Hivatalos pályájának lezárulása számára távolról sem jelentette tevékenységének lezárását, nagyobb horderejű társadalmi munkásságot fejtett ki. A háború után megpróbálta felrázni a fiatalokat az aléltságból. Lendületes összefogásra buzdított, számos társaság vezető tagjává kérték fel. Az volt a jelszava, hogy egy szegény hazának erős eszű, higgadt és szilárd jellemű, bátor emberekre van szüksége, akiknek el kell követniük mindent a békés egyetértés megteremtésére és fenntartására. Szontagh Tamás szavaiban és tetteiben a jobb jövőben való törhetetlen bizalom nyilvánult meg.
Dr. MÉSZÁROS MIKLÓS
Romániai Magyar Szó
1998. augusztus 1-2.
.
Vissza a kezdőlapra