2005. május 01. vasárnap 22:46
II. János Pál pápa üzenete a 39.tömegtájékoztatási világnapra
Ebben az esztendőben május
1-jén ünnepeljük a tömegtájékoztatás 39. világnapját. Erre az alkalomra II.
János Pál pápa még 2005. január 24-én, Szalézi Szent Ferenc, az újságírók
védőszentjének ünnepén megfogalmazta üzenetét.
„A tömegtájékoztatás eszközei: a népek közötti megértés szolgálatában”
Kedves Testvéreim!
1. Szent Jakab levelében olvassuk: „Ugyanabból a szájból áldás és átok száll.
Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie” (Jak 3, 10). A Szentírás
emlékeztet bennünket arra, hogy a szavaknak rendkívüli hatalmuk van, és
egyesíteni tudják a népeket vagy megosztani őket, a barátság kötelékeit
megteremtve vagy ellenségeskedést szítva.
Ez nemcsak azokra a szavakra érvényes, amelyeket egy személy kimond a
másikról: e gondolat vonatkozik a kommunikáció minden területére, bármely
szinten történjék is. A modern technológiák előzmények nélküli lehetőségekkel
rendelkeznek a jó munkálásában, terjeszthetik a mi Jézus Krisztusban való
megváltásunk igazságát, előmozdíthatják a harmóniát és a kiengesztelődést.
Mégis, gonosz használatuk kiszámíthatatlan rosszat tud tenni, alapot adva a
meg nem értésnek, az előítéletnek és kifejezetten a konfliktusnak. A
tömegtájékoztatás 2005. évi világnapja számára választott téma: „A
tömegtájékoztatás eszközei: a népek közötti megértés szolgálatában” –
megfogalmaz egy sürgető igényt: előmozdítani az emberi család egységét e
nagyszerű források használata által.
2. Hogy ezt a célt elérjük, értékes módszer a nevelés. A média embermilliókat
tud nevelni a világ más részein, és más kultúrákban. Jó oka van, hogy (a
médiát) így határozták meg: „A modern kor első Areopagusa … Sokan a
tájékozódás és a képzés legfőbb eszközének tekintik, amely normát és
viselkedésmintát nyújt az egyén, a család és a közösség számára” (Redemptoris
missio, 37). A figyelmes ismeret elősegíti a megértést, eloszlatja az
előítéletet, és arra bátorít, hogy többet tanuljunk. A képeknek különös erejük
van, hogy tartós benyomásokat közvetítsenek, és bizonyos magatartást
alakítsanak ki. Megtanítják az embereknek, miként viszonyuljanak más csoportok
és népek tagjaihoz, finom módszerekkel befolyásolva, hogy barátnak, vagy
ellenségnek, szövetségesnek vagy lehetséges ellenfélnek tekintsék őket.
Amikor másokat ellenséges módon mutatnak be, a konfliktus magvait hintik el,
amely könnyen elvezethet az erőszakhoz, a háborúhoz, vagy egyenesen a
népirtáshoz. A médiumok, ahelyett, hogy az egységet és a megértést építenék,
démonizálhatnak társadalmi, etnikai vagy vallási csoportokat, felszítva a
félelmet és a gyűlöletet. A kommunikáció stílusáért és a tartalmáért felelős
embereknek komoly kötelessége biztosítani, hogy ez ne következzen be. Sőt, a
média roppant lehetőséggel bír, hogy előmozdítsa a békét és felépítse a
párbeszéd hídjait a népek között, széttörve gyűlölet, megtorlás és újfajta
erőszak ördögi körét, amely ma annyira elterjedt. Amint Szent Pál megerősíti
az idei év Béke Világnapjára szóló Üzenet alapját adó szavakban: „Ne engedd,
hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval” (Róm 12,21).
3. Ha a béke megvalósításában való közreműködés egyik módja, hogy a médiumok
segítik a népek közeledését, befolyásuk egy másik módja, hogy gyorsan
mozgósítják azokat a segítségeket, amelyekre természeti katasztrófák esetén
szükség van, Vigasztaló volt látni, hogy a nemzetközi közösség milyen gyorsan
válaszolt a nemrég történt cunami-ra, amely megszámlálhatatlan áldozatot
hagyott maga után. A gyorsaság, ahogyan ma terjednek a hírek, egyértelműen
megnövelik a lehetőségét annak, hogy időben találjunk gyakorlati módokat a
lehető legnagyobb támogatás felajánlására. Ilyen módon a médiumok igen
nagymértékben szolgálhatják a jót.
4. A II. Vatikáni Zsinat emlékeztetett rá: „Ezen eszközök helyes használata
föltétlenül megköveteli, hogy mindazok, akik velük élnek, ismerjék, és e
területen is hűségesen valósítsák meg az erkölcsi rend normáit” (Inter
mirifica, 4).
Az alapvető etikai elv a következő: „Az emberi személy és az emberi közösség a
célja és mértéke a társadalmi kommunikációs eszközök használatának. A
kommunikációt személyek műveljék más személyek integráns fejlődésének javára.”
(Etica nelle comunicazioni sociali, 21). Mindenekelőtt tehát, maguknak a
kommunikáció végzőinek kell saját életükben képviselniük azokat az értékeket
és magatartásmódokat, amelyekre meghívást kaptak, hogy másoknak tanítsák. Ez
különösképpen is megköveteli a hiteles elkötelezettséget a közjó iránt – az
iránt, amely nincs behatárolva bizonyos csoportok vagy nemzet sajátos érdekei
szerint, hanem átfogja mindenki szükségét és érdekét, az egész emberi család
javát. (Pacem in terris, 132). Mindazoknak, akik a kommunikációt munkálják,
kedvező alkalmuk van arra, hogy az élet igazi kultúráját előmozdítsák, távol
tartva önmagukat az életet károsító aktuális összeesküvésektől (Evangelium
vitae, 17), s továbbadva az igazságot, amely minden emberi személy értékéről
és méltóságáról szól.
5. Minden kommunikáció modellje és példaképe Isten Igéjében található:
„Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal szólt őseinkhez. Ebben a végső
korszakban a Fia által beszélt hozzánk” (Zsid 1,1-2a). A megtestesült Ige új
szövetséget hozott létre Isten és az ő népe között – olyan szövetséget, amely
közösségben egyesít bennünket is egymással. „Ő a mi békességünk, a kettőt
eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az
ellenségeskedést kiküszöbölte” (Ef 2,14).
Az ez évi tömegtájékoztatási világnap alkalmából azért imádkozom, hogy a
médiában (dolgozó) férfiak és nők a maguk részéről tegyenek azért, hogy
ledöntsék az ellenségesség falát, amely elválasztja a népeket és a nemzeteket,
táplálva ezzel a meg nem értést és a bizalmatlanságot; hogy tudják
hasznosítani a rendelkezésükre álló forrásokat a barátság és a szeretet
kötelékeinek megerősítésére, amelyek világosan jelzik Isten Országának
kezdetét itt a földön.
A Vatikánból, 2005. január 24-én, Szalézi Szent Ferenc ünnepén
II. János Pál
.
Vissza a kezdőlapra