2005. május 09. hétfő 22:17
Gyurcsány és a spanyolviasz
Az elmúlt hét végén több felháborodott
hangú cikket is olvastam arról a felháborodott hangú cikkről, amelyben annak
szerzője keresetlen egyszerűséggel minősítette a szocialista párt megbízott
miniszterelnökének általa vélt elmeállapotát. Annak nevezte – egyébként a
műfajban maradandó veretességgel – Gyurcsány Ferencet, aminek (vélhetően) ő
néz bennünket. Hülyének.
És ez a felháborító.
Mert egyszerűen nehéz arra gondolni: a miniszterelnöki posztot betöltő férfiú
simán csak tájékozatlan és tudatlan; a tanácsadói pedig – lényegében –
bármivel megetetik. Akármilyen, már létező dolgot, újdonságként tálalnak neki,
amit ő nagy lelkesen elmond itt és ott, ma épp, per pillanat, a parlamentbe
ugrott be ezzel a céllal, és egyetlen tanácsadó sem fél attól, hogy a téves
tájékoztatásért kirúgja őket.
Mert talán nem is az a cél, hogy valóban hihető száz lépéssel rukkoljon elő.
De hogy ne beszéljek én is mellé – lássuk a friss részleteket. A magyar
egészségügy megújulásáról beszélt Gyurcsány Ferenc hétfői napirend előtti
felszólalásában. Négy területen az ígéretek szerint már hónapokon belül
lesznek változások, de a száz lépés programján belül választási ciklusokon
átívelő reformokat is el akarnak indítani. „Egyikkel sem szabad várni, ezek a
legfájdalmasabbak" - mondta a kormányfő. De négy területen hónapokon belül
eredményeket akar elérni. Nos – részben nehéz lesz, részben viszont nagyon
könnyű…
Az első: „a sürgősségi betegellátás Tizenöt percen belül a magyar lakások,
utak kilencven százalékához érjen oda a mentő. (Ma ez az arány hetvenöt
százalék.) Négy megyében új sürgősségi mentőállomásokat kell építeni, és a
helikopteres riasztás rendszerét át kell alakítani”. Nos – ez nem az
egészségügy belső problémája. Egyik része e terv megoldásának nyilvánvaló: a
beígért nyolcszáz kilométeres autópálya, illetve az alsóbb rendű úthálózatok
kiépítése, korszerűsítése. Földutakon, kátyús, repedezett útburkolatokon, vagy
egyszerűen csak túlzsúfolt országutakon egyszerűen lehetetlen időben a
riasztási helyszínre érni. Ugyanakkor, természetesen, a mentőállomások,
illetve a rohamkocsik számát sem árt növelni (ellentétben az elmúlt évek
gyakorlatával) – no de ez sem új ötlet. Enyhén szólva sem… Az pedig szépen
hangzik, hogy mentőállomásokat kell építeni – azokhoz azonban személyzet is
szükségeltetik. És az Országos Mentőszolgálat februárban még arról értesítette
a meglévő állomásokat, hogy nyárig megszűntetik a mentőállomások gondnoki
állásait. Egyébként is épp most böngészik az OM állomány-listáját – kiket is
lehetne mielőbb elbocsátani.
Erről vajon tud Gyurcsány Ferenc, vagy az ő ötletembere…?
Második pontja: a rákmegelőzés. A rákos megbetegedések arányában nagy a
különbség a Nyugat és Magyarország között. A kormányfő rákellenes programot
hirdetett "nagyon konkrét célokkal". Mellrákszűrésben a nők 53 százaléka vesz
részt, a következő évben ezt az arányt 65 százalékra kívánja emelni a kormány.
A férfiaknál be kívánják vezetni a vastagbélrák- és a prosztatarák-szűrést.
Közép-Magyarországon új onkológiai központot akarnak építeni”. Csodás. Nos – a
mellrákszűrésről csak annyit tudok, hogy meglehetősen nagy kampány övezi. S ez
helyes is, épp csak azért említem, hogy jelezzem – nem igazán tekinthető új
elemnek egy új kormányprogramban. Ami pedig a prosztatarák-szűrést illeti:
mintegy másfél hónapja kaptam egy igen alapos kérdőívet ezzel kapcsolatban,
amelyet még otthon ki kellett töltenem, majd – egyeztetett időpontban – be
kellett fáradnom vele az orvoshoz, aki értékelte azt, feltett még néhány
kiegészítő kérdést, majd eldöntötte, hogy át kell-e sétálnom az urológiára,
vagy – egyelőre – még nem fenyeget ez a veszély. Abból a kérdőívből, sajnos,
nem tudok idézni, hiszen átadtam az orvosnak; a vastagbélrák-szűrésére azonban
a lehető legpontosabb információim vannak.
Épp az elmúlt héten kaptam meg körzeti orvosomtól az ÁNTSZ kis csomagocskáját,
amely három edénykét, illetve azok használati utasítását tartalmazta. A
lényege, hogy három parányi székletmintát kell otthon gyűjtögetnem, majd
leadnom; a szűrővizsgálat „célja, hogy felderítse a vastagbélben megbúvó,
tüneteket és panaszokat még nem okozó rendellenességeket, amelyekből esetleg
vastagbélrák alakulhat ki. … A szűrővizsgálatra a nemzeti népegészségügyi
program keretében nyílik lehetőség. A vizsgálat természetesen térítésmentes,
mert költségeit az OEP fedezi”- olvasható a levélben. (Amely egy
formanyomtatvány; a vonalkódja szerint még 2004 júliusában készült…) Jelentem
tehát: amit Gyurcsány Ferenc be akar vezetni a férfiak betegségmegelőző
vizsgálatai közé, az már be van vezetve. Lehet, hogy ő, vagy a tanácsadója
szintén a napokban kapta meg az erre szóló értesítését – innen jött nekik az
ötlet, hogy be kellene vezetni a száz lépés közé ezt is.
Mármint ha kaptak értesítést. Ha tud erről a Gyurcsány és társa Száz lépés Kht…
Elhangzott továbbá két további pont: a családi- és háziorvosi rendszer
átalakítása, illetve a gyógyszerfogyasztás visszaszorítása. „A családi- és
háziorvosok jelentős része nincs jól megfizetve és túlterheltek. De van olyan
praxis, amiből nagyon jól meg lehet élni, más viszont forgalomképtelen. Az új
egészségügyi rendszerben nagyobb szerepe kell, hogy legyen a háziorvosnak és a
járóbeteg-ellátásnak” – hallhattuk. Illetve: „majdnem minden harmadik forintot
a magyar lakosság gyógyszerre költ. A rendszernek nem érdeke, hogy a beteg az
olcsóbb gyógyszert vásárolja.”.
Nos, míg az első két észrevétel tartalmazott némi konkrétumot – ezért is
lehetett azokat még konkrétabban kiegészíteni, illetve a valósághoz igazítani
-, a további kettő kong, mint a kiszáradt kút. A háziorvosi rendszert –
lényegében – létrejötte óta kóstolgatják. Természetesen praxisfüggő – ez,
elhelyezkedéséből, nyilvánvaló adottsága. A gyógyszerekről pedig, kiragadva
azt az egészségügy összefüggéseiből, beszélni sem érdemes. Ahogyan – s ebben
ez a két kérdés nagyon hasonlít egymáshoz – a két kérdés egyikéről sem. Mert a
háziorvosok jövedelmét boncolgatva pillanatokon belül eljutunk a hálapénz
problematikájáig, illetve az orvosok általános jövedelmi helyzetéig. Ami
miatt, például, egy-két éven belül ezrekre rúg a nyugaton munkát kereső – és
találó – magyar orvosok száma. Azt pedig, hogy a rendszernek nem érdeke, hogy
a beteg olcsóbb gyógyszert vásároljon, elhiszem – de vajon elhiszi ezt az a
nyugdíjas is, aki évek óta „sakkozni” kényszerül receptjei kiváltása előtt: a
köszvényt kockáztassam, vagy a szívrohamot? Mert mindkettőre nem futja –
elvitte a gázszámlás… (S – illik, nem illik – személyes példával is
előhozakodok. Úgy tíz éve már annak, hogy – infarktus és maradandó érrendszeri
s egyéb károsodások miatt – havi nyolcezer; pollenszezonban pedig
tíz-tizenegyezer forintot hagyok a patikában. Még nekem sem mindegy, hogy a
gyógyszereim tovább drágulnak-e, illetve, bizony, megragadt bennem Medgyessy
Péter választási ígérete a szív- és érrendszeri gyógyszerek ingyenessé
tételéről...)
Nos: Gyurcsány négy új területről beszélt. Ezek közül három egy olyan átfogó,
komplex problémakör, amelyet akárhányszáz kis lépéssel csak körbe lehet
táncolni (épp úgy, mint eddig), a negyedik területtel kapcsolatban pedig csak
fel kellene hívni az ÁNTSZ-t, illetve belelapozni a népegészségügyi programba.
Gyurcsány tanácsadóinak biztosan megvan…
Tamási Orosz János
.
