2005. június 22. szerda 18:33
Konszenzus pedig valóban nincs
Kezdjük az alapoknál… Ugyan Bőhm András – az SZDSZ nevében - úgy nyilatkozgat, hogy senki nem hirdetett radikális adócsökkentést a kormánypártok közül; én nem is értem igazán: miféle látszatot akar ő ápolgatni; hozzátéve: még folynak az egyeztetések az adócsökkentésről. S a radikális jelzőt - véleménye szerint - eddig egyedül Orbán Viktor alkalmazta… Hát akkor kukkantsunk vissza az időben, nem is oly régre szaladva; február hetedikén, az Adóreform Bizottság alakuló ülésén, hogyan is nyilatkozott meg Gyurcsány Ferenc? „..ami nyilván mindegyikünket a legjobban izgat, hogy hogyan lehet az adórendszer lényeges, jelentős, bátor, ha úgy tetszik, radikális megváltoztatásával, az egyes adónemek összehangolt változtatásával, a kapcsolódó közterhek rendszerének változtatásával, a kapcsolódó kedvezmények megváltoztatásával szolgálni azokat a célokat, amelyekről az elején beszéltem. Mint minden politikus, én is úgy vagyok, hogy sokkal jobb lenne mindent holnap elvégezni, mint holnapután. De tudom, hogy ez nagy munka. Mindezzel együtt azt szeretném önöktől kérni, hogy olyan tempóban dolgozzunk, hogy ha van rá lehetőség, akkor ennek a munkának az eredményei már idén épülhessenek be, legalább részben, a magyar adórendszerbe”.
Kuncze Gábor pedig még a tavalyi évet e mondatokkal zárta: „…egyrészt a járulékterhek magasak, másrészt a személyi jövedelemadózás esetében már az átlagos jövedelmet is a legmagasabb adókulccsal sújtjuk. Harmadrészt pedig ahhoz, hogy az ország versenyképes legyen, a környezetünkhöz kell mérni magunkat. Márpedig egyes országokban körülöttünk akár az általános forgalmi adót illetően, akár a személyi jövedelemadót illetően, olyan változásokat vezettek be, amelyek egyértelműen kedvezőbbek a magyarországinál. Ez azt is eredményezheti, hogy a befektetők inkább a környező országokhoz fordulnak. Ezt látva szorgalmazzuk évek óta az adócsökkentést és hangsúlyozzuk annak jelentőségét”. Az sem mindegy, miért is fogalmazott így? Egy interjúban felvetett kérdésre válaszolta az előbbieket; arra a felvetésre: „Ahhoz mit szól, hogy a miniszterelnök a befektetői tanács előtt azt mondta, hogy Magyarország az adók tekintetében jól állja a versenyt és pusztán emiatt nincs sok tennivalója a kormánynak?”
A fentiek értelmében tehát túl sok teret a mellébeszélésnek nem nagyon engedhetünk… A szabaddemokraták lényegében már jó évtizede ebből élnek: adócsökkentést, adóreformokat, takarékosabb államot, és ehhez hasonlóakat emlegetnek; kampányidőszakban emlékezetes plakátokkal is illusztrálva azt, hogy szerintük már mi mindenünk rámegy a magas adókulcsokra. A bökkenő ugyanakkor az, hogy kormánykoalícióban már nem nagyon szorgalmazzák az adóreformok végrehajtását – szeretnek ugyan, kifelé, akár még koalíciós szakadást is kommunikálni, a kérdések tárgyalásai kapcsán, azonban valahogy mindig meg tudnak állapodni a halasztásokban. Miközben az adóemeléseket, ugyanakkor, rendre megszavazzák. Most sem tettek másként: lényegében a Medgyessy-fuccs, és az azt követő Gyurcsány-puccs után azonnal odaálltak a sajtó elé, osztani az adóreform-észt, ám olyan nagyon radikális tempót nem diktáltak a kérdésekben.
Csak beszóltak, amikor Gyurcsány – tavaly ősszel – még úgy gondolta: az adók tekintetében túl sok tennivalója nincs a kormánynak… És Gyurcsány parírozott, azonnal: kezdeményezte, majd létrehozta az említett Adóreform Bizottságot. Hogy az akár „radikális” elképzelésekkel álljon elő, és azok akár még az év második felében bevezethetőek legyenek. Ennyit mondott, ennyit kért, ennyit írt elő.
Most pedig visszatáncol.
Magyarázkodni, persze, lehet.
Épp csak nem érdemes.
Mert azzal úgy jár, mint az egyszeri félrelépett férj, kimosakodás közben. Egyre jobban belebonyolódik a meséjébe… Nyilvánvaló, hogy az „olcsóbb állam” modelljéhez a regionális szemléletű térségfejlesztési programon keresztül vezethet az út. Az önkormányzatok anyagi és hatásköri megerősítésével. Az utóbbit segítheti a vállalkozás-barát adópolitika. De ne is folytassuk, hiszen, aki egy kicsit is érdeklődik egyéni sorsa, személyes jövedelmi lehetőségei iránt, az már jószerivel minden fontosat tud a témáról. A bonyolultabb összefüggéseket pedig hagyjuk meg a közgazdászoknak. Ami számunkra lényeges: Gyurcsány Ferenc vagy „birodalmi visszavágót” tart a szabaddemokraták felé, vagy egyszerűen, ismét, olyasmiről beszélt, amihez nem ért. Mert ő volt az, aki év elején – egy évvel a választási kampány előtt – „megtapsolta” a szabaddemokraták látszólag sürgető, valójában csak közhely-szerűen megismétlődő adóreform-áriáját, és napirendre tűzte a kérdést. Számos minisztert és szakértői stábot végighajszolva rajta – s a megoldását most elhalasztotta. Valójában nem nagyon tehetett egyebet, hiszen a legritkább esetben szoktak megszorító intézkedéseket foganatosítani a választást megelőző években; hacsak nincs valami ezt megkövetelő, nagyon mély gazdasági válság.
Örülhetünk, hogy lám, talán nincs – bár mostanában nem tudok olyan kis- és középvállalkozóval beszélgetni, aki egyenesen úgy ne fogalmazna: ehhez fogható gazdasági válságot úgy tíz-tizenkét esztendővel ezelőtt tapasztalt. Egyre többen fizetésképtelenek; s egyre többen számítanak arra, hogy őszig azzá válnak.
Ennél is nagyobb azonban a baj, ha azon tűnődünk el: vajon miért vonult vissza Gyurcsány? Tart a pengeváltás? Nem lett Szili, nem lesz adóreform…?
Mit is mondott a minap ez a talán jobb sorsra érdemes pénzügyminiszter? (Igen, arra, legyünk elnézőek, hiszen azért nem lehet könnyű egy kormányzási ciklus harmadik pénzügyminiszterének lenni, ráadásul a tárcánál asszisztálva végig az elődök tevékenységét…). „A következő évben nem kerül sor radikális adóreformra, mivel az ehhez szükséges radikális költségvetési reformhoz sem a társadalmi, sem a politikai konszenzus nincs meg Magyarországon” – jelentette ki az AmCham keddi reggelijén, Budapesten. Na már most: azt állítani, hogy nincs politikai konszenzus – enyhe túlzás. Az SZDSZ évek óta ezt akarja; a Fidesz benyújtotta a saját, átfogó adócsökkentésről szóló javaslatát, „amely már hetek óta porosodik az MSZP és az SZDSZ képviselőinek asztalán”. A Szövetség álláspontja szerint „a magyar gazdaság talpra állításához, a Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikai kontárkodásának kijavításához csak adócsökkentésen keresztül vezet az út”. És, emlékeztessünk harmadszor is arra: maga Gyurcsány pedig létrehozta az Adóreform Bizottságot.
Az adórendszer, ha úgy tetszik, radikális megváltoztatására.
Hol itt a konszenzus hiánya?
Azt, hogy hol a szakértelem hiánya: ennél pontosabban láthatjuk. S hogy meddig is fajult, mára, a koalíció látszólagos egysége – úgyszintén. A szabaddemokrata államtitkárt már leszavazták a parlamentben. Állítólag egy teaszertartás miatt… Most az adórendszer komolyabb átgondolásától farolnak vissza. Talán nem is egy bizonyos konszenzus hiánya miatt… De nyár közepéig, a kancellária miniszter állítása szerint, a száz lépés kilencven százaléka meg lészen szavazva. Sőt, ha minden igaz, költségvetése is lesz ennek az összetartó koalíciónak… Hát arra befizetek… Hogy milyen jogcímen? Csak tessenek teljesen nyugodtak lenni. Ha mást nem is, de ezt az egyet biztosan kitalálják nekem. (Inspirációként lásd mellékelt képünket a nagyon leegyszerűsített mindenféle jövedelemadó befizetésének kiszámolásáról és módjáról…)
Tamási Orosz János
.