2005. június 23. csütörtök 20:11
Tetten ért tényfeltárók
Túl sok okunk, az örömre, nincs. Hiszen mind az MSZP illetékese, mind az alperes úgy érzi, és úgy is kommunikálja: az igazság az ő oldalukon van. A szocialisták azzal érveltek: őket eddig sem érdekelte az, hogy Orbán Viktor kijelentései taggyűlésen hangzottak-e el, vagy sem. Az Élet és Irodalom főszerkesztője pedig azzal érvel: sérelem esett a tényfeltáró újságírás becsületén. Hiszen az ő birtokukban csupa olyan dokumentum van, amelyen egyértelműen az áll: jegyzőkönyv.
Szegény tényfeltáró újságírás…
A műfajnak, amúgy, nálunk majdnem kialakult hagyományai vannak. Mármint a tisztességes módozatainak. Valaha épp Kovács Zoltán főszerkesztő úr is szorgalmas művelője volt; riportjait sokan követték figyelemmel, az ÉS záró-oldalán. A tényfeltáró tevékenység lényegében három pilléren nyugszik: megfigyelés, adatgyűjtés, s az adatok hitelesítése. Na már most, hogy ne húzzuk nagyon az időt: amennyiben egy bírósági ítélet nyomán a jövőben cégbírósági dokumentumnak tekintünk olyasmit is, ami az érvényes törvények értelmében nem az, akkor nagyon szomorú világ köszönthet ránk. A magam részéről én ezért nem értettem az első fokon eljáró bíróság ítéletét; amennyiben valami nem tekinthető hivatalos cégbírósági dokumentumnak, úgy már ők sem dönthettek volna másképpen.
Kell-e értelmezni a – szerencsére jogerősen megváltozott – precedens veszélyeit?
A jövőben, ha úgy döntök, hogy ki akarom golyózni valamelyik cégtársamat – elegendő egy megbeszélést tartanom a velem egyetértőkkel. Megállapodunk valamiben, ezt jegyzőkönyvezzük, majd ennek értelmében – de akár a saját alapító okiratommal, akár a cégtörvényekkel szembemenetelve – „eljárok”. Mondván: a bíróság majd úgyis nekem ad igazat, hiszen nem az a taggyűlési jegyzőkönyv, amit a szabályoknak megfelelően elhelyeztem a cég cégbírósági dokumentumai között, hanem az, amire ezt rákörmölöm. A másodfokon eljáró bíróság most felismerte ezt a helyzetet, és döntött. Helyesen. De – későn.
Mert kit érdekeltek ebben a történetben valaha is a tények?
Milyen tényfeltárás történt – valójában?
Soha, senki nem tudta bebizonyítani azt, hogy a volt miniszterelnök részéről hivatali visszaélés történt volna. A tőle idézett – inkrimináltnak szánt – mondatok éppenséggel ez ellen szóltak. Hogy szó sem lehet olyasmiről, amire esetleg a valóságtól elrugaszkodott üzlettársak gondolhattak. Tudjuk, hogy az Orbán-család e bizonyos cégből egyetlen fillérnyi osztalékot soha ki nem vett; majd üzletrészét úgy adta el, hogy azon egyetlen fillérnyi jövedelmet nem szerzett. Ettől fogva – miről beszélünk? Mit akar az internetezők agyába sulykolni az a meglehetősen primitív játék, amely már két változatban is fellelhető? (S egyébként valóban primitív – ha én egy számítógépes játékban már a harmadik pályán győztesnek mondhatom magam, akkor fogadják el: a játék még egy tisztességes demo-variációnak is kevés…) S mit akarnak azok a szalagcímek: „feketén dolgoznak az Orbán-szőlőben”. Mit? Nincs Orbán-szőlő – akkor miről beszélünk?
Abban egyébként nincs vitám az alperessel sem: a magyar bírói gyakorlat valóban alacsony színvonalon dolgozik. Mert túl sok a másodfokon homlok-egyenesen megforduló bírói ítélet-alkotás; ugyanakkor az esetek – többnyire – világosan értelmezhetőek. Mert, ismétlem, már első fokon is világosan értelmezhető volt a felperes keresetének tárgya: amelyhez képest a bíróság a cégbírósági eljárások jövőjére nézvést vétkesen eltérő logika mentén hozott döntést. Most megszületett a korrekció; de lesz, az alperes szerint, felülvizsgálati kérelem a Legfelsőbb Bíróságon…
Amelynek színe előtt ismét szavahihető tanúként szerepelhet majd, esetleg, egy közönséges zsaroló. Akinek „védelmében” most sem felejtették el felhozni: a „dokumentumokat” Lévai Anikónak is felkínálta, de őt nem érdekelte a dosszié.
Vajon miért nem, kedves Aranka?
Mindegy… A zsarolóknak nálunk mindig kedvezni fog a széljárás…
Csak tényfeltáró újságírás nem lesz, még egy jó darabig…
Pedig – van téma. Ajánlhatok egy „örökzöldet”: eredjen valaki a mellékelt – egyébként szintén az interneten keringő – fotómontázs sugallatainak nyomába. Nézzen magába, nézzen az általa (is) befolyásolt társadalomra, és próbálja kiválasztani a megfelelő választ… Sok szerencsét.
Tamási Orosz János
.