2005. május 17. kedd 21:55
Bágyoni ballada
Talán a leggyakrabban idézett sorai: „vajon az egek hogyan fogadják / a föl nem síró / tetemet / a névtelent az anyanyelvtelent?” Bágyoni Szabó Istvánról beszélek, a költőről, aki (istenem, most döbbenek rá a kötet borítóján olvasható dátumból) már hatvannégy esztendős. Évtizedek óta olvasom verseit, faggatom köteteit, s tűnődöm különös szerkesztői vénáján. Mert hadd emeljem ki most ezt, hiszen egy apró, hírecskével egybekötött recenzióban nem tudom kellően méltányolni költészetének és prózájának erejét. Nem is szükséges; már a nyolcvanas évek erdélyi irodalmának díjakkal elismert alkotója; könyveit az óta is figyelem kíséri. Remélem… De amiről beszélni kezdtem – a szerkesztés ereje. Új verseskötetét olvasva először azt gondolnánk: válogatott versek, néhány újabb kézirattal kiegészítve. Hiszen a jól ismert, nagyszerű alkotásokra lapozunk rá, így a másoknál sokszor csak ráutalásként felbukkanó szonett-koszorúra és más versekre; majd hirtelen új arcot ölt a versek hadrendje. Lírai regénnyé erősödik a kötet szerkezete: akár egyetemes esszéregénnyé is, a kisebbségi lét sorsábrázoló pannójává. Bágyoni balladává… Nem lázadással; döbbenetesen kevés indulattal; szomorú elfogadással. „valahol nincs versfegyverletétel / se vers-Arad csak versvirágvasárnap” – olvassuk valahol a kötet vége felé, és arra gondolunk; - vajon mire? Én, e pillanatban, s az óta, arra, hogy le kell szoknom egyszer s mindenkorra a többes számról. Mert mindenki másra gondol, a legegyértelműbb sorok olvastán is, és egyre kevesebben gondolunk ugyanarra. A legegyértelműbb helyzetekben is. Bágyoni Szabó István levelét megírta (Az abbamaradt mondat címmel) arról a kegyetlen helyzetről, amelyben feladott várrá változik az anyanyelv – s úgy tűnik, hogy ennek a levélnek talán már nincs is címzettje… Cáfoljanak meg az ellenkezőjéről, kedden délután, öt órakor, a Magyar Írószövetség Klubjában. Bágyoni Szabó István verseskötetét Kalász Márton és Oláh János köszönti; ismerteti Filep Tamás Gusztáv irodalomtörténész, esszéíró; a bemutatásban közreműködik Barbinek Péter színművész és Dinnyés József daltulajdonos. Az esten láthatóak a kötetet illusztráló Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész munkái.
Tamási Orosz János
.
