2005. április 24. vasárnap 22:50

 

Szocialista kampány Janis Joplin Porschéjából?

 

Mindent bekebelez a tömegkultúra, s bulvárosodik a politika is, szomorkodott valaki egy ma már közhelyszámba menő megfigyeléssel (amely, persze, nem von le ennek értékéből) a kulturális miniszter egyik fórumán. Bozóki András úgy reagált: „szomorú, de a világon mindenütt ez a folyamat megy végbe. '97-ben még azon izgultunk, hogy a változatosság és választhatóság jegyében beindulhassanak a kereskedelmi csatornák. Ma pedig azon izgulunk, hogy legyen egy erős és színvonalas közszolgálati csatorna. Minden a visszájára fordult.

 

Tanácsadói” - mesélte el a miniszter végezetül – „azt ajánlották, egyszázalékos ismertségét úgy növelhetné leginkább, ha részt venne a Megasztár egyik döntőjében. Azt ugyanis négymillióan nézik hetente”.

És a tanácsadók gyorsan meg is szervezték.

A legutóbbi Megasztár előtti munkalátogatásán – amely a híradókba is bekerült -  a TV2 ragyogó tehetségkutató versenyének nevezte Bozóki András a Megasztárt. Tette ezt akkor, amikor a versenyzőknek bérelt budai villába látogatott. A kulturális miniszter Tóth Gabinak, Caramelnek és Palcsó Tamásnak mézzel kedveskedett, jelezve ezzel, hogy reméli, a versenyzők torka teljesen rendben lesz a végső, nagy megmérettetéskor. Ugyanakkor átadta nekik a tehetségük elismerését jelző ROCKlevelet is. Minket összeköt a jövő - ez a felirat állt a Búcsúdalra utaló pólókon, melyeket szintén ajándékba vitt Bozóki András. A végső döntőbe jutó legjobb két versenyzőnek pedig különleges meglepetéssel szolgált: meghívta őket a cleveland-i Rock and Roll Hall of Fame and Museum-ba.

Na, ekkor kezdtem elgondolkodni.

Az egy dolog, hogy Bozóki úr nemrég még azon a véleményen volt: minisztériuma a fiatal tehetségeket akarja támogatni azért, hogy egyáltalán lehetőséget kapjanak. „Sem gagyit, sem befutott sztárokat nem támogatunk. Az előbbi jó lenne, ha háttérbe szorulna, a befutott sztárokat pedig tartsa el a piac”. Ehhez képest most saját népszerűségét próbálja egy befutott sztárműsor farvizein felfuttatni; s ha a tanácsadói legközelebb azt javasolják neki, akkor talán még Anettkát is elkíséri Csillagvárosba. Vagy legközelebb Győzikénél tesz családlátogatást – mit lehet tudni.

De ez a cleveland-i meghívás…

Mert ennek kapcsán azt is megtudhattuk: bár a rockmúzeum gyűjteményének tervezett magyarországi bemutatása még sajnos várat magára; ebben az évben ez a program nem valósulhat meg, mert az amerikai partnerek olyan árajánlatot tettek, amely első körben nem elfogadható. „Közel félmilliárdba kerülne a szállítás és a biztosítás - mondta el újságírói kérdésre Bozóki András, ezt a pénzt inkább a hazai zenei életre fordítják, tette hozzá. Ugyanakkor nem kizárt, hogy 2006 első felében megvalósulhat a budapesti kiállítás, mely köré hazai eseményeket kívánnak szervezni”.

Jövőre tehát már lesz félmilliárd forintja a költségvetésnek arra, hogy itt, Budapesten csodálhassa a nép a világ egyik leggazdagabb könnyűzenei relikviákat bemutató gyűjteményét. Janis Joplin Porschéja, John Lennon kézzel írott dalszövegei és híres szemüvege, Jimi Hendrix gitárja fog talán rásegíteni a szocialisták kampányára…? Milyen hazai eseményeket próbálnak majd a kiállítás köré szervezni? Kérdések, amelyeket azért időben fel kell tennünk. Akkor is, ha én – már csak a manapság kötelező „mosakodás” miatt hozzátéve – speciel nem vagyok a műfaj ellenzője. A Creamtől a CCR-en át szinte bármeddig terjed a kedvenceim listája – manapság épp a The Muse és a Godsmack szól nálam a leggyakrabban. De gyakran rákeresek miniszter úr kedvenceire is, a hazai alternatív – Balaton, Trabant, Kontroll Csoport, URH és mások – felvételeire is, az egyszerűség kedvéért MP3-ban tárolt zenei könyvtáramban.

No de azért félmilliárd forintot erre szánni? Amikor – például – nincs állandó, minden igényt kielégítő magyar musical-színház, sem rockszínház?

Túlzás lenne…

Tamási Orosz János

 

 .

Vissza a kezdőlapra