2005. május 12. csütörtök 23:53
Kalapos királyasszony
Dávid Ibolyát jelölné néhányszáz erdélyi
honfitársunk a Magyar Köztársaság elnökének, olvasom a friss hírek között.
Tulajdonképpen miért ne, ötlik fel bennem a rokonszenv. Lehetne éppen… Hiszen,
hogy a legkézenfekvőbbel kezdjem: kalapban nem hogy a legutolsó divatot
követi, hanem egyenesen divatdiktátor. A hétköznapi titkokra fogékony
események (hogy körülírjam a bulvársajtó kifejezést) követőinél azonnal bérelt
helye lenne; címlapfotók tucatjai számolnának be arról, hogy éppen milyen
fejfedőben érkezik Rómába, vagy Párizsba. S hogy a diplomáciai programok
sorába épp melyik kalapszalon meglátogatását kellett beilleszteni… Ezen túl
történelmünkre is hivatkozhatnánk, mondván, hogy volt már nekünk kalapos
királyunk – miért ne lehetne kalapos királyasszonyunk? De apróbb belpolitikai
viszályainkra is megoldás lehetne e jelölés, hiszen az elnök asszony pártja
sorain belül már bizonyított. Nagyszerűen egyben tudta tartani a csapatát,
regnálása alatt a párt megerősödött, sőt, ügyes koalíciók (a kertész is azt
mondja: ha azt akarjuk, hogy nőjön a bokor, időnként meg kell metszenünk…)
révén valóságos tömegpárttá nőtte ki magát. Ha ugyanezt az ország érdekében is
kamatoztatni tudja, akkor végre valóban betemetődnének az árkok… Egy apró
„bukta” lehetősége persze benne van a pakliban: az elnök asszony távoztával ki
lenne a párt médiaarca…?
Ki lenne a párt?
S talán a döntő szempont: színvallásra kényszerülne Hiller István. Aki, mint
tudjuk, kijelentette, hogy „nőt akar”. Mármint köztársasági elnöknek. Nos,
most kénytelen lenne beismerni: úgy általában szeretne nőt, vagy csak és
kizárólag a szocialista embertípus asszonya felel meg neki? Hát már csak ezért
is – legalább a jelöltek listájára bejuttatnám Ibolya asszonyt…
Tamási Orosz János
.
