2005. április 30. szombat 17:16

 

Egyetértek Kovács Lászlóval

 

És a duma megy… Szép lassan körvonalazódik a száz lépés programja: Gyurcsány valamiről mindig beszélgetni kezd. Mintha „bemérné”: erről érdemes-e programot eszkábálni, vagy arról érdemes-e vitát nyitni. Bár neki mindenről érdemes, hiszen azzal is megy az idő. A nemzeti fejlesztési tervről, igaz, nem kezdeményez újabb négypárti találkozót, mondván: majd ha a szakértők végeztek a feladattal. A jámbor állampolgár meg csak tűnődik: vajon kikre gondolt? Az ellenzék szakértőit tárgyalóasztal mellé sem engedte – saját szakértőiről pedig nemrégiben állította ki a szakmai-szegénységi bizonyítványt. Emlékeznek: hiába rángatok ki háromszáz vagy ötszáz fiókot, sehol egy árva program, jelentette ki.

A szakértőire tehát hiába vár…

Ahogyan mi is – a száz lépés magányra.

Mert kezd azzá válni. Már a saját sajtója is rendesen kiosztja – ha nincs mivel előjönni, akkor ne dumáljon, mondják és írják, s főleg ne helyezze eleve magasra a lécet. Mert, értsük ki a mondatok mögül, annyit úgysem tud vállalni, amennyit a bajok orvoslásáras kellene… Ahogyan Medgyessy Péter is kimondta, még messze a választási kampánya előtt, persze: a fizetések ötven százalékos emelése irreális ígéret. Nincs miből. Majd ráígért, saját magára. Gyurcsánynak sincs túl sok választási lehetősége: kezd kiszaladni alóla a párt, így tehát, ha nem akar egyedül maradni – dumálnia kell.

Száz lépésről, minden pillanatban.

Miközben mi is a valóság? 

Csizmár Gábor – ha valaki nem tudná: a munkaügyi miniszter – néhány napja egy civil szervezeteket vendégül látó fórumon szembesülhetett vele. A fórum résztvevői ugyanis felvetették, hogy az ország lakossága egyelőre nem érzékeli az EU-csatlakozás előnyeit, egyes területeken nem vagyunk egyenjogúak, a régi tagországok nem hozták meg a szükséges áldozatokat az új tagok felzárkóztatása érdekében. „Újra kell szervezni magunkat, hogy versenyképesek legyünk” - állapította meg egy hozzászóló. Elmondták, hogy az uniós pályázatokon nyertes foglakoztatási célú civil szervezetek nem tudják az álláshelyeket kialakítani, mert nincsenek anyagi forrásaik, valami bázis kellene, amíg hozzájutnak a pályázati pénzekhez. Sürgették a párbeszédet a 2006-13. közötti időszakra szóló tervezéssel kapcsolatban, félve attól, hogy „elfogy az idő, és közben eldőlnek a dolgok”.

És mi volt a miniszter válasza?

Az elmúlt három évben érvényesültek a jó kormányzás alapelvei: a nyíltság, a részvétel, az elszámoltathatóság, a hatékonyság és a koherencia… A jövőt illetően kijelentette: akkor működik jól a kormány, ha megvalósítja az emberek vágyait, hogy legyen munkájuk, jó keresetük, lakhatásuk, biztonságuk és minél tovább élhessenek jó egészségben.

Ment a duma…

De a kifogásokat sem engedte el a füle mellett. Egyetértett azzal, hogy bizonyos területeken - lásd munkavállalási lehetőség - nem vagyunk egyenrangúak, de - hangsúlyozta - ebbe a kormányzat nem kíván belenyugodni. Megjegyezte: ha az Európai Unió versenyképessé kíván válni a világ más régióival szemben, akkor a belső vetélkedést az együttműködésnek kell felváltani. Egyetértett azzal, hogy újra kell szervezni magunkat az ország versenyképessége érdekében. Elismerte, hogy az uniós pályázatoknál - jelentős összegekről lévén szó - történt némi „túlbiztosítás", ami bürokratikus akadályokat jelent, de már intézkedéseket hozott a hatékonyabb, gyorsabb ügyintézés érdekében. Felhívta a jelenlévő pályázati nyertesek figyelmét, hogy szerződéskötésnél kérhető előleg… S megnyugtatta az érintetteket, hogy a 2006-13. közötti évek fejlesztési terveit illetően még nem dőlt el semmi, a dokumentumokon dolgoznak a szakértők, lesz lehetőség a párbeszédre és az álláspontok érvényesítésére…

A szakértők a programfejtőben dolgoznak.

Hej hó.

Én azért, a fentiek alapján, egyetlen egy dologban kezdek biztos lenni. Kovács László – a látszattal ellentétben – egy roppant előre látó, erőt gyűjtő politikus. Mert azért ő 2001 május elsején a jövőbe látóan kiáltotta a Városligeti Majálison: „döbbenetes, hogy a munkát, kenyeret évszázados jelszó és a nyolcórás munkaidő követelése ma is időszerű Magyarországon. Kijelentette: véget kell vetni annak a kormányzásnak, amely zsákmánynak tekinti az országot, véget kell vetni a Fidesz-közeli cégek Magyarországának. Ha a szocialisták kerülnek kormányra, az országot kívánják szolgálni, és az utolsó fillérig elszámoltatják azokat, akik zsákmányszerzésre használták hatalmukat. „Véget vetünk a kormányzat kész átverés show-műsorának" - jelentette ki a pártelnök. Hozzátette: véget kell vetni a félelemkeltésnek is, mert ma állását veszítheti az, aki másként gondolkodik, mint a kormány”.

Nos, azóta bírósági határozat mondta ki: olyan, hogy „Fidesz-közeli cég” – nem létező fogalom. Rágalmazás. Azóta számos bírósági határozat mondta ki, hogy a szocialisták közpénzügyi államtitkárának rágalmazó ámokfutása – törvénytelen. De, bizony, a munkanélküliség emelkedése, a dolgozók biztonsága (lásd a fenyegetett közalkalmazottak bizonytalanságát…) a kormányváltás óta valóban megoldandó feladattá vált. És nekünk nem kell „MSZP-közeli cégekről” beszélnünk, ha a párt pénztárosát, és néhány miniszterét, államtitkárát figyeljük kulcsárkodás közben… Bizony: érik a kulcsátadás.

Bizony – kivételesen egyetértek Kovács László szavaival.

Ideje, hogy véget vessünk a kormányzat kész átverés show-műsorának…

 Tamási Orosz János

 .

Vissza a kezdőlapra