2005. május 08. vasárnap 22:13
Volt-e Magyarországon rendszerváltás?
Magyarországon mindmáig elmaradt a
rendszerváltás. Ezt kénytelen vagyok száraz tényként rögzíteni – bár tudom,
hogy olyan konszenzus-félét sértek kijelentésemmel, amely, állítólag, már
kialakult. Mert többpártrendszer, demokratikus hatalmi intézmények,
érvényesült köztársasági alapeszmék, ellenkezhetnek most velem. Na már most –
az egyik hétvégi napilapban azt olvastam, hogy „ellenőrizhetetlen és sokba
kerül a többpártrendszer”. Természetesen – ha valakinek nem esne le azonnal –
a polgári pártok székházügyei és átláthatatlannak vélt kampánypénzei miatt;
miközben a szocialistákat igaztalan ingatlanháborúk sora érte… A –
természetesen – baloldali napilap szalagcíméből azt a burkolt állítást is
kiolvashatnánk, hogy az egypártrendszer ellenben mennyivel olcsóbb – no de ne
menjünk ennyire messze.
Mi ne…
Ahogyan a hatalmi intézmények demokratikusságát se kérdőjelezzük meg, amiatt,
hogy az egyikben megsemmisítik (államtitkári felügyelettel) az évszázad
bűnügyeként is aposztrofált vizsgálat néhány dossziéját. Mondván, hogy
adatvédelmi okok miatt nem tárolható. Tudom, már írtam erről, de azért
vissza-visszatérünk rá, gondolatban, gondolom, valamennyien. Hiszen tudjuk,
hogy a lehallgatási jegyzőkönyvek – hiszen azokról beszélek – keletkezésének
idejében a lehallgatott személyt még semmivel sem vádolták. Ez többször is
elhangzott. No de akkor milyen törvény alapján hallgatták le, és tárolták a
jegyzőkönyveket, az ő tudta nélkül…? Ha pedig – közben – gyanúsítottá lépett
elő, akkor hogyan társaloghatott a hivatalban lévő államtitkárral, miként
távozhatott külföldre…?
Kinek fontos ez…
Hagyjuk is. Mert alapvetően nem erről akartam én írni, csak hát, valahogy ma
minden mindennel összeér. És tudom, hogy ami összetartozik, az össze is nő,
épp csak abban nem vagyok biztos, hogy ami itt, a szemünk előtt szép lassan
összenő, az valóban össze is tartozik… Például – hogy ne csak arra gondoljak,
amire az imént önök… - nos, például a rendszerváltás közösségi tudata. Mert
rendszerváltásról akkor beszélhetünk, ha az ennek során hatályba lépett
törvények mindenkire nézve kötelezően, és mindenki által tiszteletben
tartatnak. Akár – például – az, hogy mely dátumot is tekinthetjük a magyar
felszabadulás napjának?
Mert minden ideológiai, elméleti vitát – nagyon racionálisan – megelőz erről
egy 1991-ben hatályba lépett törvény.
A Magyar Szabadság Napjáról szóló.
Mit is olvashatunk annak preambulumában? „Magyarország területét 1991. június
19-én hagyta el az utolsó idegen megszálló katona, ezzel az ország
függetlensége teljessé vált. Az így elnyert függetlenség tette lehetővé, hogy
a Magyar Köztársaság minden külső befolyástól mentesen, kizárólag a nemzet
érdekei alapján dönthessen a jövőjéről…” Na már most – mindaddig, amíg
valaminek vagy valakinek (ugyanez, értelemszerűen, többes számban is) a
függetlensége nem teljes, ameddig megszállás alatt él, addig szabadságáról sem
beszélhetünk, illesszünk akármilyen igekötőt a szó elé…
Ez, kérem tisztelettel, egy ilyen egyszerű kérdés.
És amikor azt olvasom egy másik baloldali napilap hétvégi számában, hogy „Kiss
Péter kancelláriaminiszter, a Baloldali Tömörülés Platformjának elnöke és
Krausz Tamás történész, a platform alelnöke pénteken egy budapesti
sajtórendezvényen bejelentette: a tömörülés párbeszédet kezdeményez annak
érdekében, hogy a magyar társadalom felszabadulásként értékelje május 9-ét, a
második világháború európai befejezésének napját”, akkor bizony arról szól ez
a híradás, hogy a magyar kormány kancellária-minisztere érvénytelennek tekint
egy 1991 május nyolcadikán életbe lépett, és mindmáig vissza nem vont
országgyűlési határozatot.
Ez ilyen egyszerű.
Természetesen lehet ideológiai vitát nyitni bármiről – épp csak nem érdemes
arról, ami, ma már, tananyag. „Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov
altábornagy, a hazánkból kivonult Déli Hadseregcsoport parancsnoka 1991.
június 19-én 15 óra 01 perckor a záhony-csapi hídnál lépte át a magyar határt.
Mindezeknek emléket állítva az Országgyűlés 2001. május 8-án elfogadta az
ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a Magyar Szabadság
Napjáról szóló koalíciós előterjesztést, amely június 19-ét - az utolsó idegen
megszálló katona Magyarországról történt távozása emlékére - nemzeti
emléknappá, június hónap utolsó szombatját (2003-ban: június 28.) a Magyar
Szabadság Napjává nyilvánította” – olvasható a tankönyvekben.
Amíg be nem vonják őket…
Tamási Orosz János
.
