2005. május 14. szombat 08:01
Kovács szirszarral dobálózása
Bár a jobb érzésű emberekben ez a téma már
lerágott csont, mégsem árt egy újabb pillantást vetnünk rá. Az Orbán-ügyről
beszélek, amelynek kapcsán április 8-án kért helyreigazítást az Élet és
Irodalomtól (ÉS) a Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. ügyvezetője. A
kft. azért fordult hosszú gondolkodás után bírósághoz, mert szerinte az ÉS
valótlanul állította korábbi cikkében, hogy a cég 2000. szeptember 6-án, 2001.
június 4-én, valamint 2001. december 2-án taggyűlést tartott, ahol Orbán
Viktor Fidesz-elnök hivatalban lévő miniszterelnökként állami tulajdonú földek
és ingatlanok megszerzésére adott tanácsot felesége üzlettársainak. A cég
szerint az említett napokon nem volt taggyűlés, így az ÉS által idézett
jegyzőkönyvek sem születhettek meg. A per pénteken kezdődött a Fővárosi
Bíróságon.
Ami ebben az ügyben még – vagy inkább továbbra is – érdekes, az az ÉS
álláspontja.
„A helyreigazítási kérelmet a szerkesztőség visszautasítja, álláspontját a
korábbi közlésekkel kapcsolatban fenntartja" – közölték, ugyanakkor eddig nem
mutatták be bizonyítékaikat a nyilvánosság előtt. Arra hivatkozva, hogy azokat
majd bírósági tárgyaláson tárja az illetékesek elé. A helyreigazítási kérelem
kapcsán még annyit közöltek: „Sajnálattal állapítjuk meg, hogy bár a
riportsorozat mindvégig a kft. tagjainak és a gyűlésen jelen lévő Orbán
Viktornak a személyes közreműködését tárja fel, egyikük sem fordult a laphoz,
helyettük a kft. ügyvezetője kér a riportok lényegét nem érintő tényre
helyreigazítást A kft. mint jogi személy nem azonos a tagokkal, mint
természetes személyekkel".
Na már most, hogy egészen pontosan értsük ezt az utolsó mondatot: az Élet és
Irodalom álláspontja szerint a kft. mint jogi személy alacsonyabb rendű, mint
az őt alkotó természetes személyek. Amennyiben valahol valakik által
nyilvánosságra kerülne, hogy egy akármilyen kft céljai között – mondjuk – a
budapesti Kossuth-tér megvásárlása szerepel, bármi áron, akkor ezzel mindaddig
nem kell foglalkoznunk, amíg ezt meg nem erősíti egy akárhonnan és akárhogyan
kiszivárogtatott magánbeszélgetés. Amely ugyan nem szerepel a cég hivatalos
iratai között, nem része egyetlen fejlesztési tervének, pályázati
konstrukciójának, költségvetési dokumentációjának – de néhány tag beszélgetett
róla. Egy presszóban talán, vagy valamelyikük magánlakásán, csöndes teázgatás
közben.
Na, ez már bizonyíték.
És ezt tovább is lehetne gondolni. Alkalmazni, a legszélesebb körben. Mert –
ezek után – a lehető legtermészetesebb módon kell a kormányprogram hivatalos
részének tekintenünk az ÉS-ben olvasható mondatokat, függetlenül attól, hogy
azok magánvélemények, publicisztikák, írói munkásságok részei csupán. Például
akár jogi bizonyítéknak is tekinthetjük az ÉS főszerkesztője által jegyzett
publicisztika e néhány kiragadott sorát: „…e héten derült ki, hogy a
Nemzetbiztonsági Hivatal még 2003 nyarán 595 jegyzőkönyvet vett fel Kulcsár
bróker lehallgatott telefonbeszélgetéseiről, ezek a beszélgetések azok,
amelyek hírbe hozták a szocialista pártot, de még Gyurcsány miniszterelnökre
is kompromittálók. Már pusztán logikai alapon is úgy gondolná az ember, hogy
úgy őrzik ezeket a jegyzőkönyveket, mint a pártpénztár aranyrúdjait. De nem.
Mind az 595 jegyzőkönyvet megsemmisítették, és Tóth államtitkár most azon van
felháborodva, hogy az ellenzék fel van háborodva, ráadásul belső iratkezelési
szabályokra hivatkozik, miszerint "az ügy lezárását követően 90 nappal az
NBH-nak meg kell semmisítenie a kérdéses jegyzőkönyveket", márpedig
nemzetbiztonsági szempontból az ügy 2003 nyarán le lett zárva. Viszont akkor
meg miért csak 2004 telén semmisítették meg? - kérdezné az ÉS brókerügyekre
igen érzékeny olvasója, de nem kérdezi, mert ez már kutyagumi-kategória,
szirszarral dobálózás és védekezés…”.
Mit bizonyíthatnak ezek a mondatok? Egy, az ÉS objektivitását, pártatlanságát,
szavahihetőségét, esemény-közeliségét, az etikai normák mércéjéhez való
szigorú ragaszkodását kétségbe vonó állítás helytállóságát.
Mert hiszen az, hogy lehallgatási jegyzőkönyvek születtek, még anno, az nem az
elmúlt egynehány hét során derült ki. Elég sokat beszéltek erről, többek
között akkor, amikor a Nemzetbiztonsági Hivatal megakadályozta a titoktartási
kötelezettségre amúgy is felesküdött képviselőknek a jegyzőkönyvekbe történő
betekintést. Ezzel törvényt és jogot sértettek, mint utóbb a bíróságon is
kiderült, ám ezek után sem tettek eleget kötelességüknek. Inkább – (egy
esetleges újabb vizsgálóbizottság megalakulása elől menekülve? mert e
jegyzőkönyvek egyébként akár az Apró-Gyurcsány család üzleti érdekeltségeit
vizsgáló bizottság működésének tárgysorozatában is felmerülhettek volna…?) –
megsemmisítették azokat. S nem tudjuk, hogy ezért bárkit is felelősségre
vontak… Miért is tennének ilyesmit? Ez „…már kutyagumi-kategória, szirszarral
dobálózás és védekezés…” lenne, olvashatjuk a fenti idézetben.
Ez – az. De magánbeszélgetések tartalmát egy kft hivatalos cselekvési
programjaként szerepeltetni és – ugyanilyen alapon – magas közméltóságokat
korrupciós összeesküvés-elméletekbe keverni – nem az. Szerintük…
Tamási Orosz János
.
