2005. május 08. vasárnap 22:15
Zsíros állás hétmilliárdért
Komolyan mondom: egyre kevésbé értem, hogy
Kulcsár Attila miért van házi őrizetben, és miért nem ő – például – a
Közpénzen Üldözött Parlagfüvek Szövetségének polgárjogi aktivistája? Ne tessék
azonnal felnevetni, kérem tisztelettel… Az egy dolog, hogy a parlagfű szép
lassan padlóra küldi hazánk hadra fogható lakosságának nagyobbik felét a nyári
hónapokban – no de a parlagfűnek is joga van az élethez. A saját erejéből
kapaszkodik fel a szelek szárnyára, keres magának talpalatnyi földet, amelyben
gyökeret ereszthet, utódbokrokat nemz. Mindehhez nem kér állami támogatást –
elvárhatná tehát, hogy ne kelljen minden májusban; persze, csak egy bizonyos
napon, amikor nem ütközik egyéb médiaeseménnyel; az ő kiirtására felszólító
politikusok kapára és gyomirtóra kapott seregétől rettegnie. Sőt, mókás
rajzfilmecskét látnia magáról, amelyekben afféle kis kópéként még buzdítja is
az embereket arra, hogy tessék, itt vagyok, tépjetek ki…
Felháborító. Épp itt az ideje annak, hogy megalakuljon a KÜPSZ.
Elvégre az ártatlanság vélelme és a tolerancia elve mindenkit megillet. Azokat
is, akik – életmódjukkal, zéró viselkedési normáikkal – esetleg a többség
terhére vannak. Na bumm – húzódjanak odébb… De miért pont Kulcsár Attila,
kérdezhetik, mielőtt végképp eltérnék a lényegtől. Hát azért, felelem, amiért
Draskovics Tibor a Magyar Villamosművek Rt vezetői posztjának birtokosa lett.
Gyanús körülmények között megbukott pénzügyminiszterként… Aki netán már nem
emlékezne – vagy pártorientációi miatt nem akar emlékezni – annak
memóriafrissítésként megemlítem: Király László György, az Adó-és Pénzügyi
Ellenőrzési Hivatal elnöke a pénzügyminiszterrel folytatott egyeztető
megbeszélést követően nyújtotta be – anno – a lemondását. Amit Draskovics el
is fogadott. A pénzügyminiszter és az adóhatóság volt elnöke között az
áfa-visszatartás körülményei miatt alakultak ki ellentétek. Azt azonban senki
sem cáfolta – sőt, ezt aláhúzó ügyészségi vizsgálat is útjára indult -, hogy
az ÁFA-visszatartás ügyében Király László György, mint köztisztviselő, csupán
a jogszabályok szerint próbált eljárni, s ebben a pénzügyminiszter utasításai
gátolták meg.
Vagy nem… Azért ezt jó lenne tisztázni.
Hiszen hétmilliárd forintról van szó – amely összeggel valaki, valakinek az
utasítására, megkárosította a költségvetést. A történet minimum a hűtlen
kezelés gyanúját veti fel, hiszen valaki – a munkáját hozzá nem értően,
szakszerűtlenül végezve – ekkora összegű kamat kifizetésére kényszeríthette a
hivatalát. És erről, valamiért, nem nagyon beszélünk… Hallgat, például, Keller
úr is. Aki most bizonyíthatná, hogy hivatalvesztése ellenére a közpénzek
felhasználásának gondos sáfára ő. Odafigyel, és lesújt, ha valami gyanúsat
tapasztal. Akkor is, ha ezért államtitkári fizetést húz, és akkor is, ha már
nem. Mert számára első az igazság – és nem csak olyan esetekben, amelyek a
polgári kormány működését érintik.
Hanem szót emel a gazdatüntetések során egyértelműen bebizonyosodott
késedelmes kifizetések ügyében is. És kőkeményen síkra száll azért, hogy a
bűnösök ne ússzák meg hivatalvesztéssel – álljanak helyt, büntetőjogi perekben
is, a rosszul végzett munkájuk által okozott károkért. Követeljen, Keller úr.
És követelje a hétmilliárd forintos áfa-visszatartás károkozásának büntetését
is. Ne legyen elegendő az APEH elnökének felmentése – azért ez túl nagy összeg
ahhoz, hogy ennyivel beérjük. Hiszen ez – precedens is. Bárki, bármikor, erre
hivatkozva dönthet felelőtlenül, hozzá nem értően, vállat vonva. Na bumm,
legyint, legfeljebb végkielégítenek. Ismételjük meg az összeget: hétmilliárd
forint. A duplája annak, mint amennyit a szaktárca (a korábbi ígéretek
ellenére) képtelen volt átutalni az Operaháznak; ezzel veszélybe sodorva annak
működését. Legalább három saját gyártású, monstre mozifilm költségvetése; s a
közalapítványok legkevesebb tíz évig támogathatnák ebből az összegből a magyar
könyv- és folyóirat-kiadást. Ennyiből öt-hat grandiózus magyar kulturális
évadot tarthatnánk egyszerre, egy időben, Európa valamennyi kulturális
fővárosában.
És vajon, ehhez az összeghez képest, mennyi adóbevétellel jár az, ha Jenő főúr
leadózza a kispörköltöm ízéért kapott százötven forintját, vagy Feri bácsi a
fűnyírásért kapott ezresét? (A nyaralók, vagy vidéki porták tulajdonosai
pontosan tudják, hogy a füvet, bizony, gondozni kell. Ha nem locsoljuk – kiég;
ha nem nyírjuk le időben, akkor elgazosodik. De ki ér rá, különösen tavasszal
és ősszel, arra, hogy a megkívánt időben mindig leautózzon, és elvégezze ezt a
fontos munkát? Kevesen. De mindenütt van egy Feri bácsi, aki akár nyolc-tíz
portát is rendben tart, jóval kevesebbért, mint amennyibe az alkalmi
furikázások benzinje kerülne. Illetve – volt egy Feri bácsi. Mert most, hogy
már adóznia kell…?)
Tudom – kicsit kuszának tűnik ez az írás. Hiszen miről is beszélek benne,
látszólag össze-vissza? Hogy van, akit tizenvalahány milliárd sikkasztásának
gyanúja, hűtlen kezelése miatt – természetesen helyesen - vád alá helyeznek,
házi őrizetben tartanak, mások személyi felelőssége viszont – hétmilliárd
forintos károkozás alapos gyanúja ellenére – fel sem merül. Sőt – akár
vezérigazgatók is lehetnek. S hogy van, amikor össznépi – természetesen jogos,
teszem hozzá, mielőtt valakinek nem működne a humorérzéke… - összefogást
hirdetnek az egyre vadabbul burjánzó vadkender ellen; ugyanakkor annak indiai
változata esetében egyesek már a legalizálásáért tüntetnek… A legszelídebben
jelentem ki: nem biztos, hogy az „aki hülye, annak jogában áll meghalni”
szlogenjével használunk legtöbbet a demokráciának… S mit is hordtam még ide?
Hogy talán nem a kisjövedelemre és kisnyugdíjra kényszerítettek zsebében
kellene tovább kotorászni adófillérekért – akkor, amikor abból az adóból
büntetlenül lehet eltapsolni akármennyi forintot.
Vagy, egészen pontosan, hétmilliárdot.
Tamási Orosz János
.
