2005. augusztus 09. kedd 18:24

B.Á.:

Észak Olaszország

1.

Hát hazajöttünk! Valahogy mindhármunk véleménye az volt hogy gyorsan elment ez az 1 hét, s még maradtunk volna, de hát ennyire futotta, így is sokba került.

Odafelé elég korán indultunk, pénteken, s mivel volt egy tranzitszállásunk Ausztriában Spittal közelében, így nem kellett nagyon sietnünk. A legrosszabb volt kijutni az országból, mert a 8-as út nem leányálom. Viszont megálltunk Körmenden, ahol már a horvát nyaralásunkba menve is megálltunk megreggelizni, s olyan fimon ham and eggs-et ettünk, hogy most se hagyhattuk ki. Mondtuk is az éttermesnek, hogy "visszajáróak" vagyunk. (biztos örült neki:-))) Mivel múltkor rossz idő volt, amikor a wörthi tónál jártunk, most is megálltunk ott, s most gyönyörű idő volt, egyedüli hátránnyal, hogy rettenetesen meleg... Viszont szép volt a kilátás, s nem volt pára v. köd a tónál. Valamikor a délutáni órákban érkeztünk meg a szálláshelyre, ami egy családi panzió volt. Még az interneten foglaltam le. Kedvesek voltak a vendéglátóink s nagyon segítőkészek, azt mondták hogy minden évben van vendégük Budapestről s hogy a magyarok nagyon rendesek. Egyébként Budapesttől is el voltak ájulva, már jártak itt s szerintük szebb hely mint ahol ők laknak...

Voltak még német ill. holland vendégek. Az egész ház s kert nagyon guszta volt, sok virággal s egyéb kézműves dologgal díszítve. Tipikus osztrák ház, odafigyelve minden apróságra.

Beugrottunk Spittalba is hogy megnézzük a várost, elsőnek nem nagyon találtuk a központot, mert ötletesen volt olyan is az eligazító táblán, hogy centrum nord, meg olyan is hogy süd... Az ember döntse el hogy most melyik felé menjen. Szóval kezdtük már azt hinni, hogy nem is szép város, hanem ipari s modern, amikor már gyalog megtaláltuk az óvárosi részt.

Reggel szintén korán indultunk tovább Tarvisión át a végső cél irányába. Velencénél ért minket az első "sokkhatás", mivel az olaszoknál fizetőkapuk vannak s mint ebből következik a kapuknál hatalmas dugók képződnek főleg csúcs időben... Hát mi is 35 percig várakoztunk... A másik irányba jövőknél meg kilométeres sor volt. Ez már előrevetítette a nehézségeinket.

Odaértünk Malcesinebe, a Garda tó partjára 3-ra, amikortól el lehetett foglalni a szállást. Kisebb nyelvi gondok voltak, mert olaszban majd mindenki németes s én meg angolos vagyok, de azért elboldogultunk, mert ők is tudtak kicsit angolul, én meg kicsit németül... így összejött a dolog. Nagyon szép helyen volt a szállásunk, kb. 50 méterre a tótól s a teraszunkról rá lehetett látni a tóra, s a szemközti hegyekre, így szerettünk is ott kajálni meg ücsörögni. Mivel a tónak ez az oldala hegyes, így a házak is felfelé emelkednek, van hogy egész meredek úton lehet felmenni egy házhoz. Mondjuk a mienk a főúton volt, de a telek már emelkedett. Apunak kisebb gondja támadt a gondnokkal, mert már beálltunk a parkolóba, amikor jött a hapsi, hogy a mi kocsink kicsi így álljunk be a kisebb, egy kocsis garázsba, nyílván apunak több száz km levezetése után pont erre volt vágya, hogy miután beparkolt, egy kis garázsba beálljon, ami ráadásul nehezen megközelíthető...

Miután kiszuszogtuk magunkat, tettünk egy sétát a parton, megcsodáltuk a térség gyönyörű növényzetét: olívafák, pálmafák, ciprusfák, leánderek, mind mind színessé s bújává tették a környezetet. Háttérben a Monte Baldo, ami 2000 akárhány méter magas. Igazán festői egy hely volt.

folyt köv.

 .

Vissza a kezdőlapra