2005. augusztus 17. szerda 21:13
Nyílt levél!
Népszabadság (Szabad Nép)
Szerkesztősége
E-mail cím:
szerkesztoseg@nepszabadsag.hu
Hölgyeim és Uraim!
Július közepén feladó nélküli (!) levelet hozott a posta, melyben egy Hírlevél
lapult. A Hírlevél szerint én, mint a Kossuth Kiadó törzsvásárlója elnyertem a
Népszabadság (Szabad Nép) egy havi ingyenes előfizetését 2005. év augusztus
hónapjára.
Már itt meg kell állni, mert Önök, ahogy legszebb hazugságukkal, az elhíresült
Teller-levéllel, most is hazudtak. Nem csak most, de évekre visszamenően nem
voltam törzsvásárlója a Kossuth Kiadónak, vagy ha vettem is az adott kiadó
által kiadott könyvekből, akkor azt név nélkül tettem, azaz nem tudom milyen
adatbázis felhasználásával jutottak adataimhoz, de ez Péterfalvi Attila
adatvédelmi biztosra tartozik.
Nem titkolhatom el, hogy a Hírlevélben szerepelt egy telefonszám, melyen az
ingyenes Népszabadság (Szabad Nép) számot le lehet mondani. Azonnal, nem
késlekedve hívtam a megadott számot, melyen jeleztem, hogy nem is vagyok
törzsvásárlója a Kossuth Kiadó termékeinek és "becsületes magyar család" lévén
nem tartunk igényt a lap ingyenes példányára, sőt tiltakozunk ellene. A vonal
túloldaláról egy női hang tudomásul vette bejelentésemet.
Ennek ellenére 2005. augusztus 1-ével levélszekrényemben megjelentek a
Népszabadság (Szabad Nép) példányai, melyek elveimnek megfelelően olvasatlanul
a helyükre, azaz a kukába (gyengébbek kedvéért: a szemétbe) kerültek. Újabb
telefonok következtek, hogy a lapot lemondjam.
Ennek eredményeképpen, úgy augusztus 8-10-e táján, mondhatni telefonjaim
hatására, egy reggel vaskos csomagot találtam levélszekrényemben, mely a
Népszabadság (Szabad Nép) összegyűjtött példányait tartalmazta: 2005.
augusztus 1-től, az adott napig.
Kérdem én: mi ez, ha nem zaklatás, aminek gondolom nem csak én, hanem
honfitársaim ezrei, tízezrei lettek kitéve egy, "kerül, amibe kerül, pénzünk
úgyis van bőven" elvre épülő választási elő-kampány keretein belül.
Az, hogy Önöknek sok pénzük van, az az Önök szerencséjének, meg a
félresikerült rendszerváltozásnak köszönhető, de ezt a pénzt lehetne
tisztességes célra is fordítani. Például támogatni egyházi iskolákat
(bűnbánatként az egykori Pócspeti-perben, Grősz-perben, Mindszenthy-perben, és
sok egyéb egyházellenes perben vállalt szerepükért), támogatni a határon túli
magyarokat, kicsit feledtetve velük az önök szellemiségéhez igen közel álló
mostani kormány 2004. december 5-i népszavazással kapcsolatban követett
minősíthetetlen álláspontját, vagy csak egyszerűen az itthoni szegények
megsegítésére ajánlani kisebb-nagyobb összeget, hiszen azt nyilván önök is
tudják, hogy a kormányzati körökből elhangzó "lendületben az ország", meg
"nagy a jólét" kijelentések legfeljebb a később kivégzett Mária Antoinette-nek
a Nagy Francia Forradalom előestéjén elhangzott mondataira rímelnek, amikor a
később guillotine alá került királynő arra a hírre, hogy "nincs a népnek
kenyere", nemes egyszerűséggel azt válaszolta: "Akkor egyen kalácsot!". A
következményeket ismerjük!
De félretéve a történelmi példákat, a leghatározottabb módon tiltakozom az
ellen, hogy címemre bármikor, bármilyen Önökhöz és eszmekörükhöz tartozó
kiadványt küldjenek.
Budapest, 2005. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján
Dobai Miklós
Budapest, IV. Dessewffy u. 25.
.
