2005. július 19. kedd 21:42
Levél a miniszterelnöknek
Üdvözlöm, Miniszterelnök Úr! Szép a ruhája, szép a lova! Inkább betartom az illemszabályokat, mert még a végén párbajra hív engem is. Bár lehet, hogy udvariassággal nem megyek semmire. Hiszen az Ön utolsó párbaja előtti magatartását nem épp a lovagi erényeket idéző udvariasság hatotta át. Szorongok is, Miniszterelnök Úr!
Az elmúlt években annyira eltorzult a világképem, hogy már mindenhol szenvedést, gyászos jövőképet látok. Persze nem kellene ilyen jelzőket használnom, mert még a végén elibém toppan, és választhatok, hogy ölre megyünk, botra, vagy számra?! Kutya szokott ölre, kondás szokott botra, közgazdász pedig számra. Ó, jaj! Most megint okot adtam Önnek, hogy kihívjon! Hiszen megmondta, hogy nem közmondásokat, székely vicceket akar, hanem számokat! 1984. Így már jobb? No, mindegy! Nem vagyok közgazdász, megelőlegezem Önnek a győzelmet. Viszont az esélytelenek nyugalmával most már bármit mondhatok. De jó!
A minap beszélgettem egy barátommal, kiszámolta, hogy az új családi pótlékkal és az eltörölt családi adókedvezménnyel mennyiben változik a jövedelme. Semmivel. Egy kis optimizmust akartam sugározni, szóba hoztam az ÁFA-kulcsok változását. Hogy Ön azt mondta, a kereskedők nem fogják lenyelni a különbözetet, és egy csomó dolognak csökken majd így az ára. Önt kinevetik, amikor ilyeneket mond, Miniszterelnök Úr. És akin nevetnek, azt senki nem veszi már komolyan.
A kisembernek mondhatja, hogy lépjen, mert jó lesz neki. Húsz év múlva jó lesz! Addigra utolérjük az Uniós átlagot! Lépjünk, mert lendületben vagyunk, mert fantasztikusak vagyunk! Mondhatja, hogy gyerünk, csinálni! Képzelje, több, mint ezer éve csináljuk és mi, kisemberek is szeretnénk már egy kicsit élvezni a saját munkánk gyümölcsét!
Akár hiszi, akár nem, az emberek többsége nem érzi, hogy most jobb neki. Elhisszük, hogy a gazdaság folyamatosan növekszik: muszáj neki növekednie, látástól vakulásig dolgozunk. Már akinek van munkája ebben a növekvő gazdaságban. Azt mindennél jobban elhisszük, hogy ezt a növekedést időnként nem tudják igazságosan szétosztani az emberek között: látjuk, hogy az osztásban mindig ugyanoda jutnak a jó lapok. Mi csak az egyre magasabb összegeket tartalmazó csekkeket kapjuk.
Önnek nem kell megőriznie az emberek hitét abban, hogy talpraesett és tehetséges nép a magyar. Miután befizetjük a csekkeket és néha még kenyérre is marad, mi ezt pontosan tudjuk. Azt mondja Miniszterelnök Úr, legfőbb feladatuk a kisemberek érdekeinek védelme. Lehet, hogy most már kipróbálnánk, mire megyünk az Önök védelme nélkül!
Volt önnek valamikor régen egy nagyszerű elődje az ország élén. Ő nem párbajozással töltötte az idejét, hanem álruhában járta az országot. Tudom javasolni Miniszterelnök Úrnak is az álruhát, ha lejön a nép közé.
Ha idelenn összefutnánk és még mindig harcias lesz a kedve, majd eldöntjük, hogy ölre megyünk, vagy botra?
Kiss János
.
Vissza a kezdőlapra