2005. július 22. péntek 11:29

 

Tartózkodási engedélyért a dédi keresztlevele

 

A parlamenti nyári szünettel beköszöntött a politikai uborkaszezon, a párbaj-idénynek is végére értünk, legfeljebb a két vizsgálóbizottság tagjai próbálhatják felkelteni pártjaik majdani szavazóinak érdeklődését. Az elmúlt pár hónapban a köztársasági elnök-választás körüli szokásos hercehurca és a brüsszeli EU-csúcs minden más témát lesöpört az asztalról. Ezekkel lehetett legjobban megragadni az emberek figyelmét, pártjaink igyekeztek is mindent kihozni a reklámlehetőségekből. A választók nagy részét persze már nem különösebben hozza lázba a politikusok sárdobálása, de azért a pártok agit-prop osztályai kitettek magukért. Voltak fogadkozások, ígérgetések, fenyegetőzések minden oldalról, - ahogy az már lenni szokott kis hazánkban, minden a pillanatnyi politikai érdeknek lett alárendelve. Akárcsak tavaly decemberben, amikor a népszavazás körül sikerült addig fokozni a hangulatot, mígnem az emberek többsége már úgy érezte, nem a feltett kérdésekben kell döntenie, hanem a két oldal között kell választania. Választottak is, többségük nem ment el szavazni. Volt persze nagy felháborodás, egymásra mutogatás, de ma már egyik nagy párt sem tartja napirendjén az akkor történteket. Az ellenzék új témákat keresett magának, a kormány pedig ígéretet tett a határon túli magyarok beutazását, itt tartózkodását érintő adminisztráció megkönnyítésére és az ügyintézés felgyorsítására, valamint támogatások kidolgozására.

A napokban találkoztam egy ismerős fiatal párral. Erdélyi magyarok, évek óta Magyarországon élnek, dolgoznak, adót fizetnek. Korábban megfordultak Németországban is, de egy emelkedett pillanatukban úgy döntöttek, leendő sarjaiknak mégiscsak magyar környezetben kellene majd felnőniük. Pici lakást bérelnek, keményen dolgoznak, birkóznak a bürokráciával. Időnként felidézik ügyintézésben szerzett németországi tapasztalataikat, de jóindulatúan belátják, hogy a külföldi állampolgárok magyarországi tartózkodását, munkavállalását mégsem lehet trehány módon kezelni. Beszereznek minden papírt, igazolást, honosítást, ilyen-olyan dokumentumot, amit a különböző hivatalokban kérnek tőlük. Mindezt nem kevés pénzért persze, de hát a külföldiek élete (is) ilyen, a hivatal ott vágja meg őket, ahol csak tudja. Beszereznek tehát mindent, többször is, mert hát nem mindegy egy igazolásnál, hogy a szomszéd irodában egy hete, vagy egy hónapja állították azt ki. A szabály az szabály! Birkatürelemmel tűrik papírjaik ide-oda tologatását, a hivatalok packázását. Rossz rágondolni, milyen útvesztőkön kell keresztül vergődniük. Saját szememmel láttam az elmúlt két év ügyintézéseinek papírtermését: csak a pár lány tagja húszcentis iratköteget kénytelen magával cipelni minden alkalommal, amikor a város különböző pontjain elhelyezett irodákban, hivatalokban, önkormányzatnál ügyeit intézi.

Június 6-án az Országgyűlés ellenszavazat és tartózkodás nélkül módosította a magyar állampolgárságról és a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényeket. Mivel a határon túli honfitársainknak adandó magyar állampolgárság ügye lekerült a politika napirendjéről, jogosan elvárható, hogy a törvénymódosítások beváltsák az elhangzott ígéreteket és valóban könnyítsenek az adminisztrációs terheken.

Vettem a fáradtságot és elolvastam a két törvényt érintő nagyobb változásokat. Nyilván bennem van a hiba, de egy-két apróságon kívül komoly könnyítést, egyszerűsítést nem találtam. Az általam érzékelt egyetlen érdekesebb újdonság a "nemzeti vízum" bevezetése, amely lehetővé teszi a 3 hónapot meghaladó, legfeljebb 5 éves magyarországi tartózkodást. Ez nem jogosít "munkavállalási, jövedelemszerzési, tanulmányi vagy más tudományos továbbképzési célú tartózkodásra". Ne keressünk a kákán is csomót, legalább a családok hosszabb időt is együtt tölthetnek szép országunkban! Karácsonykor még persze nem. Majd jövőre. A változtatások többsége majd január 1-től lép érvénybe. Remélem addigra kiderül, hogy én tévedek és tényleg jelentősen felgyorsul és egyszerűsödik a határon túli magyarok idegenrendészeti ügyintézése. Akkor talán majd valaki azt is megérteti velem, miért kell egy erdélyi lánynak egy állandó tartózkodási engedélyért cserébe a dédnagyapja keresztlevelét is bemutatnia?

Hmm, lehetséges lenne, hogy Magyar Bálint kiterjesztette családfa-kutatás mániáját a határon túli magyarokra is?

Kiss János

 .

Vissza a kezdőlapra