2005. július 27. szerda 21:59

 

Zsíros tabletták zsírozása?

Kezdeném azzal, hogy egy gyerekkori trauma miatt irtózom a fehér köpeny látványától. Közben felnőttem, a fóbiámat elnyomtam, de időnként előtör lelkem sötét bugyraiból, amikor fehér köpenybe burkolódzott alakok hivatásukat megszégyenítő módon viselkednek.

A gyógyszerpiac liberalizációjáról, a szükségesnek ítélt lépésekről, illetve azok elmaradásáról már mindent megírtak, amit lehet. Természetesen minden fél a betegek érdekeit szem előtt tartva érvel és ellenérvel, időnként anyázósan, ahogy az már szokás mifelénk.

A liberalizációt elsősorban szorgalmazó és felvállaló SZDSZ álláspontja egyszerű és -legalábbis nekem - érthető, a köztársasági elnök-választásnál már bemutatott makacssággal tartják is magukat ehhez az állásponthoz, és most még renitens képviselők sincsenek, akik megbontanák a párt egységét. Az indokok makacs ismétlése persze kiváltja a másik oldal indulatait, hiszen, száraz érveket, muszáj lenne hihetően cáfolniuk, ehhez viszont a vitakultúránk még nem nőtt fel. Marad tehát az eddig jól bevált recept: riogassuk az embereket. A mellékhatásokról meg mindenki kérdezze meg kezelőorvosát, vagy gyógyszerészét.

A gyógyszerészek oldaláról "szórakoztató" műsort kapott a közönség. Fehér köpenyes tiltakozástól a kamarai vezetők felháborodott nyilatkozatain át a patikákban kifüggesztett felhívásokig minden volt, amivel hatni lehet az emberekre. A hatás nem is maradt el, a kormány szépen kihátrált a liberalizációs törekvések mögül. Odafent egy pillanat alatt elfelejtettek mindent az egészségügy reformjának halaszthatatlanságáról. Megint egyszerűbb volt meghátrálni, mint megpróbálni meggyőzni a választókat a változtatások szükségességéről. A lényeg megint (mindig) a szavazatok megtartása. A patikusok pedig sikerrel őrzik tovább monopolhelyzetüket.

Valahogy olyan érzésem van, hogy a betegekkel igazán már senki nem foglalkozik. A gyógyszertári ügyelet átszervezését állítólag minden fél szükségesnek tartja, de ez a vita (is) egymásra mutogatással zárult. A beteg pedig utazhat továbbra is a szomszéd kerületbe, városba, ha nyitvatartási időn túl akar gyógyszerhez jutni.

Kíváncsi voltam a gyógyszerészek szakmai érveire, mert a sokat emlegetett bal-lib sajtóban megjelent írásokban részükről inkább csak hangulatkeltő nyilatkozatokat találtam. A jobbos médiában se voltam sikeresebb, ezért megnéztem a szakmai kamara honlapját, mondván, ott csak lesznek végre valódi indokok arra nézvést, miért nem akarják a patikusok a piac liberalizálását. Sajnos csak a mai magyar közéletben már az unalomig megszokott ferdítéseket, csúsztatásokat, gyengén titkolt ellenzéki szimpátiától túltengő írásokat találtam.

Nagyon remélem, hogy a gyógyszerész-kamara vezetőségének ellenállása nem csak a jelenlegi kormánynak szól, hanem majd az ország élére jövőre nagy valószínűséggel visszatérő jobboldali irányítás alatt is keményen védeni fogják a patikákban dolgozók és a betegek érdekeit. Mert végül is ők lennének a legfontosabbak, nem? A betegek és a munkahelyüket féltő gyógyszerészek.

Persze mit is várhattam volna? Beismerő vallomásokat, hogy egyesek szeretnék a majdan liberalizálandó piacból kivágni a saját szeletüket, de a jelenlegi baloldali vezetés alatt ellentétes pártközeliségük miatt esélyük sem lenne erre, mert a bal-lib koalíció nyilván a saját embereinek juttatná a zsíros falatokat?

Hiába, a fehér köpeny-fóbiám elvette az eszem, és hülyeségeket írogatok. Még a végén valaki komolyan veszi, hogy a betegek ellátása, az egészségügy reformja senkit nem érdekel odafönt.

Kiss János

 .

Vissza a kezdőlapra