2005. július 30. szombat 21:34

 

Strasbourgi kalandozások

 

Mit csinál az ember, ha ilyen-olyan okokból tele lesz a hócipője a magyar állammal? Természetesen beperli Strasbourgban. Régebben lehetett próbálkozni menedékjog kérésével is, ez manapság már idejétmúlt. Uniós tagok lettünk, lendületben az ország, ráadásul alig 100 lépésre vagyunk az irigyelt nyugati életszínvonaltól.

A hócipőm tényleg tele van, de úgy döntöttem, szakítok a hagyománnyal, és egyszerű turistaként látogatom meg az Európai Unió fővárosát. Ha eddig bárki is azt gondolta volna, hogy Brüsszel a főváros, kérdezze meg a franciákat. Fel fogják világosítani tévedéséről.

Mivel a fapados légitársaságok a magas reptéri illeték miatt messze elkerülik Strasbourgot, a Párizs-Strasbourg-Stuttgart-Bécs-Pozsony gyorsvasút pedig, sajnos, egy darabig még csak Balázs Péter ex-főtárgyalónk képzeletében létezik, úti megoldásként marad az automobil. Ami viszont roppant unalmas, muszáj tehát előre gondoskodni saját szórakoztatásunkról. Én is így tettem. Hirtelen elhatározásból kölcsönkértem kedves rokonom hordozható cd-lejátszóját és - mindenféle muzsikák beszerzésével - jó előre készültem az ezerkétszáz kilométernyi zenehallgatásra.

Eljött az indulás napja, hajnalok hajnalán félálomban hallójárataim közelébe helyeztem a fülhallgatót, és bekapcsoltam a discmant. Aztán meglepődtem, mert a bal fülemben nem hallottam semmit. Megfordult a fejemben, hogy a kedves rokon, jobboldali beállítottságú lévén, esetleg száműzött az életéből minden balra emlékeztető dolgot. No, de hát ilyet! Nem a Fehér Házban vagyunk, ahol ifjabb Bush beiktatása előtt az előző elnök hívei kiszerelték a számítógépek billentyűzetéből a 'w' betűket! Magyarországon nincs ilyen nevetséges ellentét a két nagy párt hívei között, nem?

Egyébként, kis vizsgálódás után, rájöttem, hogy nincs szó pártszimpátián alapuló diszkriminációról a fülessel szemben; egyszerűen tönkrement a vezetéke. Ugrott a zenébe temetkezés. Volt helyette veríték és könnyezés. Előbbi a melegtől, utóbbi a nyitott ablakok miatti huzattól.

Az osztrákoknál az egyetlen érdekesség a gombamód szaporodó szélerőművek látványa: a sógorok tevőlegesen is komolyabban veszik a környezetvédelmet, mint mi. A szélkerekek forgása pedig szinte hipnotizálja az embert, hogy don quijote-i támadást intézzen ellenük, valamelyik kedvenc miniszterét, vagy képviselőjét képzelve az óriás helyébe.

A német autópálya sem érdemes különösebb említésre. Akárcsak Ausztriában, itt is folyamatosan épülnek új szakaszok; nyilván az infrastruktúra növelése a főbb cél, nem a választások megnyerése.

És megérkeztünk Strasbourgba.

A franciákon, akarom mondani, elzásziakon, nem látszik, hogy májusban a fél világ róluk beszélt az európai alkotmány leszavazása miatt. Igaz, a hazai híradásokból akkor kimaradt, hogy a nagyvárosokban élők, az uniós támogatásból élő gazdák, és persze Elzász igennel voksolt, tehát nem kell nekik szégyenkezniük. Akármennyire is elvárná azt a hazai soha meg nem bocsátós, soha nem felejtős politikán edzett magyar…

 (folytatom)

Kiss János

 .

Vissza a kezdőlapra