2005. szeptember 12. hétfő 22:37

 

 

Kedves Gyurcsány Ferenc!

Sajnálom önt. Kezdetben azt kívánta, hogy Orbán Viktor fogja be a száját. Most meg az a baja, hogy nem beszél, illetve, hogy nem ön előtt beszél, s nem mond számokat. Amikor a televízióban egymással vitáztak, épp Orbán vetette fel a privatizáció kérdését, miért nem ment bele akkor a vitába?

De nem ez a fő baj. A probléma lényege, hogy ön rossz irányba vagdalkozik. Ma nem Orbánnal kellene vitáznia, hanem a tényekkel, pontosabban az ÁSZ jelentéssel. 2004. december 31-én 62 milliárd forint pihent a kincstárban, amelyről az ön kormányának illetékesei elmulasztottak intézkedni. Ha e pénz eljutott volna rendeltetési helyére, most együtt örvendhetnénk, hogy a nehéz körülmények ellenére már első uniós évünk nyereséggel végződött. De nem. Önnek sikerült megvalósítani a csodát. Az Unió több pénzt küldött nekünk, mint amit mi befizettünk, de mi kevesebb pénzhez jutottunk a „tagdíj” összegénél.

Miért tették ezt? Kellett a kamat? Húzzák az időt, hogy a választásokhoz közelebb kerüljön a kifizetés? Képtelenek megfelelő színvonalon dolgozni? Miért nem tartották meg a saját maguk által jogszabályban előírt 60 napos ügyintézési határidőt a pályázatok elbírálásakor? Miért nem történt egyáltalán kifizetés az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Programban? Nehéz felelni e kérdésekre, elhiszem. De nem helyes, ha egy miniszterelnöki posztra törő ember elveszti a fejét és a valós kérdésekre adott válasz helyet handabandázni kezd és szélmalom harcot vív azzal az ellenféllel, amelynek épp együttműködését igényli például az üzemanyag áfa (szükséges, de nem elégséges) gyors csökkentéséhez. Ez a magatartás zűrzavaros gondolkodást és pánikot sejtet. Mindezért sajnálom önt.

De még jobban sajnálom az ország polgárait, akik ennek a hisztérikus politizálásnak kénytelen elszenvedői.

Szelle György

 .

Vissza a kezdőlapra