2005. augusztus 26. péntek 22:44

 

XVI. Benedek pápa a kölni találkozóról

"A vén Európa szívéből a fiatalok a soha nem csalatkozó reménység üzenetét intézték korunk embereihez"

 

“Mint szeretett II. János Pál pápánk tette minden apostoli zarándoklata után, én is ma veletek együtt szeretném felidézni az Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából Kölnben eltöltött napokat” – kezdte beszédét a Szentatya a szerda délelőtti általános kihallgatáson.

Az isteni Gondviselés úgy akarta, hogy Olaszországon kívüli első lelkipásztori utam éppen szülőhazámnak szóljon, mégpedig az Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából, amelyet felejthetetlen elődöm prófétai megérzéssel alapított meg 20 évvel ezelőtt.

Szüntelenül hálát adok Istennek ennek a zarándoklatnak az ajándékáért, amelyről szép emlékeket őrzök. Hálám egyben mindazokhoz szól, akik elkötelezettséggel és szeretettel készítették elő és szervezték meg a találkozót: mindenekelőtt Joachim Meisner kölni bíboros érseknek, Karl Lehmann bíborosnak, a német püspökkari konferencia elnökének, és az ország főpásztorainak, akikkel utazásom végén találkoztam. Szeretném ismét kifejezni köszönetemet a hatóságoknak, a különféle szervezeteknek és az önkénteseknek, minden személynek és közösségnek, akik a világ minden részén imáikkal kísérték a találkozót, továbbá a betegeknek, akik felajánlották szenvedéseiket ennek a fontos eseménynek a lelki sikeréért.

Az Ifjúsági Világtalálkozón résztvevő fiatalokkal való lelki kapcsolatom már Köln/Bonn repülőterén megkezdődött megérkezésemkor, és egyre erősebbé vált, a (Rodenkirchener Brücke mólójától Kölnig tartó) rajnai hajózás során, amelyre az öt földrészt képviselő 5 hajó kíséretében került sor. Emlékezetes volt az első hivatalos találkozásom a fiatalok ezreivel, amelyet joggal neveztek „a fogadtatás ünnepének”, - és amelynek mottója „Hol van a zsidók újszülött királya?” – Éppen a Napkeleti Bölcsek voltak, akik a fiatal zarándokokat Krisztus felé vezették el. Jelentőségteljes, hogy minderre éppen a II. János Pál pápa által meghirdetett Eucharisztikus Év vége felé került sor. „Eljöttünk, hogy hódoljunk neki”- a találkozó témája mindenkit arra szólított fel, hogy lélekben kövesse a Napkeleti Bölcseket és velük együtt belső úton végighaladjon a megtérés, Emmanuel, a velünk-való Isten felé, hogy megismerjük, találkozzunk vele, imádjuk őt és ezután hazaindulva lelkünkben magunkkal vigyük világosságát és örömét.

Kölnben a fiataloknak több ízben is volt alkalmuk arra, hogy elmélyítsék ezeket a lelki témákat és a Szentlélek ösztönzésére tanúságot tegyenek Krisztusról, aki megígérte, hogy az Eucharisztiában valóban jelen marad közöttünk, egészen a világ végezetéig. Most felidézem azokat a pillanatokat, amelyeket együtt tölthettem velük, különösen a szombat esti imavirrasztás és a vasárnapi záró szentmise alkalmából. A hitnek ezekhez a megnyilvánulásaihoz a világ minden szögletében fiatalok milliói csatlakoztak lélekben, a rádió és televízió összeköttetések révén. De szeretném felidézni a szeminaristákkal való sajátos találkozásomat is. Azokról a fiatalokról van szó, akik meghívást kaptak Krisztus, a Mester és Pásztor radikálisabb követésére. Az volt a kívánságom, hogy külön találkozzam velük, ezzel is kiemelve az Ifjúsági Világnapok hivatásébresztő dimenzióját. Az elmúlt húsz évben nem kevés papi és szerzetesi hivatás bontakozott ki éppen az Ifjúsági Világtalálkozók során, amelyek kiváltságos alkalmak arra, hogy a Szentlélek hallassa hívását.

A reményekben gazdag kölni napok programjába jól beleilleszkedett az ökumenikus találkozó a többi keresztény egyházzal és egyházi közösséggel. Németország fontos szerepet játszik az ökumenikus párbeszédben, mind a megosztottság szomorú helyzete, mind a kiengesztelődés terén végzett tevékenysége miatt. Bárcsak a párbeszéd, az ajándékok kicserélése hozzájárulna a katolikus egység rendezett és harmonikus összhangjának növeléséhez és érleléséhez. Ebben a távlatban az Ifjúsági Világtalálkozó fontos ökumenikus „műhelyt” képvisel – mondta XVI. Benedek pápa, majd a kölni zsinagógában tett látogatását idézte fel.

Kölnben, ahol Németország legősibb zsidó közössége székel, a Pápa zsidó testvéreivel visszaemlékezett a Soára és a náci koncentrációs táborok felszabadításának 60. évfordulójára. Idén van negyven éve, hogy közzétették a „Nostra aetate” k. zsinati dokumentumot, amely a zsidók és keresztények közötti párbeszéd és lelki szolidaritás új korszakát nyitotta meg, valamint kifejezte a többi nagy vallási hagyomány iránti nagyrabecsülést. Ez utóbbiak között sajátos helyet foglal el az iszlám, amelynek követői egyistenhívők, és akik Ábrahám pátriárka leszármazottainak vallják magukat. Ezért a Pápa találkozni kívánt néhány muzulmán közösség képviselőjével is, akiknek a jelen történelmi pillanat reményeiről és aggodalmairól szólt. Annak a reményének adott hangot, hogy kiirtják a fanatizmus és az erőszak gyökereit, a keresztények és muzulmánok együttműködnek a személy méltósága és alapvető jogai védelmében.

Kedves Testvérek – mondta végül XVI. Benedek pápa. „A „vén Európa” szívéből, amely a múlt században sajnos rettenetes konfliktusok és embertelen rezsimek tanúja volt – a fiatalok a soha nem csalatkozó remény üzenetét intézték korunk emberiségéhez. Ez a remény Isten Igéjén alapul, aki emberré lett az üdvösségünkért meghalt és feltámadt Jézus Krisztusban. Kölnben a fiatalok találkoztak Emmanuell-el, a velünk-való-Istennel, imádták őt az Oltáriszentség misztériumában, és jobban megértették, hogy az egyház egy nagy család, amely révén Isten megteremti minden földrész, kultúra és faj szeretetközösségét és egységét. Ez a család nagyobb, mint a világ, nem ismer határokat és korlátokat, hanem mondhatnánk, hogy zarándokok nagy csoportját alkotja, akiket Krisztus, a történelmet megvilágító tündöklő csillag vezet. Jézus útitársunkká válik az Eucharisztiában, és az ember szívének legmélyebb rejtekében „maghasadást” idéz elő. Csak a jónak ez a belső, robbanásszerű kisugárzása győzheti le a rosszat és valósíthatja meg a világ megváltoztatásához szükséges átalakulást. Jézus, az irgalmas Isten Arca továbbra is megvilágítja utunkat, mint az a csillag, amely a Napkeleti Bölcseket vezette, és szívünket örömmel tölti el.

Imádkozzunk, hogy a fiatalok, Kölnből haza térve magukkal vigyék Krisztus világosságát, aki igazság és szeretet, és azt terjesszék mindenütt a világban. Abban bízom, hogy a Szentlélek ereje és Szűz Mária anyai segítsége révén a reménység tavasza köszönt be Németországban, Európában és az egész világon – mondta a Szentatya a szerda délelőtti általános kihallgatáson.

 .forrás: VR

Vissza a kezdőlapra