2005. július 02. szombat 23:08

 

Miért aggódik Joaquín Almunia?

Múlt hétfőn Gyurcsány Ferenc vázolta a nagy hangon bejelentett adócsökkentési programját. Az elképzeléseket számos kritika érte, ezeket részben a mi honlapunk is tallózta. Az üzenet viszonylag egyszerű volt: az adócsökkentések révén keletkező hiányt bizonyos új adónemek bevezetése enyhíti, így a nettó csökkenés évi 200 milliárd forint lesz, amit a központi államigazgatásnak kell kigazdálkodnia.

A szóban forgó 200 milliárd a magyar költségvetésnek durván két százaléka, tehát bőven a tervezés várható hibáján belül eső érték. A hazai fogadtatás tehát érthetően fanyalgó volt, az érdekeltek többet vártak, s nincs aki elhinné, hogy a javasolt tételek érdemben segítik a fekete gazdaság kifehérítését.

Meglepetésként hatott ezek után, hogy a monetáris politikáért felelős Almunia biztos sietett aggodalmát megfogalmazni, miszerint a túlzott deficit eljárás alatt lévő Magyarországon aggályos az adócsökkentési program megindítása. A fentiek alapján a biztos úr aggályának nincs alapja. Azt aligha hihetjük, hogy azért fogalmazta meg aggályait, hogy segítse Gyurcsányék kommunikációját. Ha a biztos aggódik, nem lehet annyira jelentéktelen az adócsökkentés…

Másról van szó. Hiába vezette le Gyurcsány, hogy a keletkezett hiány kezelhető, a magyar kormány szavának már nincs hitele Brüsszelben. Hiány ügyekben legalább még soha egyetlen állításukat nem igazolta az idő. Egyébként, most, mikor lényegében elértük fél év alatt az egész évre tervezett hiányt – valódi sztahanovista teljesítmény: fél év alatt teljesült a terv!!! – még mindig azt állítják: az éves hiány tartható lesz. Miért is hinne a biztos úr annak, amit a miniszterelnök mond?

 .

Vissza a kezdőlapra