2005. július 20. szerda 22:59

 

A gyertyától a lámpagyárig

XVI. Bálványosi szabadegyetem

A kedd esti sötét vihar után a külpolitikai kölcsönhatásokat vizsgáló, elemző tegnapi előadások összekötő eleme a fény-árnyék viszonya volt, az előadók tábori hangulatban közelítették meg az európai uniót, a román—magyar és a magyar—magyar viszonyt érintő válságokat. A hallgatóság kérdéseiből aztán kiderült, hogy bár értették, nem igazán osztották ezt a hangulatot azok, akiknek sorsát befolyásolják a kétségtelenül fellelhető válságok.

A Lőrincz Csaba külpolitikai főtanácsadó által vezetett beszélgetés koordinátáit Németh Zsolt, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke igyekezett meghatározni, mondván, hogy három kérdésben bizony válságról beszélhetünk. Az unió válsága mögött azt látja, hogy a tagállamok, illetve azok állampolgárai külső korlátként értelmezik az uniós intézmények működését. Ezért kell újrafogalmazni a tagállamok saját vízióját, hogy az uniós építkezés alapját képezzék — érvelt a politikus, aki szerint ennek az emberek víziójával is kell találkoznia, akik a felzárkózást, vagyis az életszínvonal emelkedését, a tág értelemben vett biztonság megteremtését, magyar vonatkozásban pedig a nemzetrészek egyesítését várják.

A megfelelő vízióval rendelkező politikusok felette szükséges voltát hangsúlyozta Gál Kinga is. Az EP Erdélyből származó magyar képviselője szerint arra kell törekedni, hogy az unióban szükséges kőkemény érdekérvényesítés érdekében hosszabb távú koalíciók szülessenek. Hazai vonatkozásban pedig a csatlakozás mint lehetőség csakis a modernizációs stratégiák mentén valósítható meg, hogy a csatlakozás utáni lehetőségek (ez eldöntött tény) előnyünkre és ne kárunkra szolgáljanak. A konkrétumok között a fejlesztési régiók átalakítását, a román és a magyar nemzeti fejlesztési tervek összehangolását nevezte meg. A fejlődéssel nem lehet, de nem is érdemes szembemenni — fogalmazta meg egy kérdésre válaszolva Gál Kinga.

Némileg eltérő módon Adrian Severin volt külügyminiszter az európai kohézió ismérveiből kiindulva (jólét, szabadság, méltóság, egyéni és közösségi szuverenitás) azt fejtegette, hogy újra kell fogalmazni a nemzeti érdeket, az államnak a polgárai és közösségei szociális és multikulturális igényeinek kell megfelelnie. Szerinte a román—magyar viszony nincs válságban, sőt, soha nem voltak ennyire egybevágóak a két ország alapvető érdekei. Mindazonáltal nem a szeparatista jelleget hangsúlyozó autonómiákban, hanem az unióban látja a kisebbségi kérdés megoldását.

A román külügyminisztérium álláspontját Niculescu Antal RMDSZ-es államtitkár jó diplomáciai érzékkel nem részletezte. Felszólalásából annyit tudhattunk meg: önmagában sikernek érzi azt, hogy magyar lehet a külügyek egyik irányítója. Ezzel szemben Smaranda Enache úgy vélte, hogy a normalitás jele lenne, ha a román diplomáciai testület legalább hét százaléka a magyar közösség tagjaiból kerülne ki. Szerinte a román—magyar viszonyban épp a kisebbségi kérdés tekintetében vannak nézeteltérések, holott az autonómiák, illetve a regionalizmus lehetne a közös politikák egyik meghatározó eleme. Ennek érdekében rég esedékes lenne közös intézményeket felállítani és működtetni — fogalmazta meg Enache asszony. A felvetésre reagálva Németh Zsolt a leendő polgári kormány ígéretét tolmácsolta.

Szilágyi Zsolt a román—magyar viszony rendezésének kiindulópontját Brüsszelben látja. Az EMNT alelnöke a külpolitikai cselekvést az erős európai érdekérvényesítés talaján értelmezi. Szerinte az alapvető törekvés, az autonómia integrációt jelent, hiszen az európai autonómiák mind az illető államot, mind az uniót erősítették, és nem gyengítették.

Az előadók mindenike csatlakozott ahhoz a bölcselethez, miszerint jobb gyertyát gyújtani, mint átkozni a sötétséget. Innen már csak egy lépés volt a lámpa, a lámpagyár, majd a ki-kisütő nap példázata. A hallgatóság kérdései azonban jobban rímeltek a borús-viharos környezetre — magyar belügyek, vajdasági etnikai atrocitások, területi autonómia elvetése —, hiszen mindannyian a nem túl biztató uniós kilátásokat, ezen belül a korántsem reménykeltő magyar érdekérvényesítés ügyét firtatták.

(Ferencz)

 .forrás: Háromszék

Vissza a kezdőlapra