2005. szeptember 21. szerda 00:23

 

Ad vagy elvesz a reform? Vajúdtak a hegyek, egérke született II. rész

 

Az egér szapora állat. A tegnap tárgyal újszülöttek (kamatadó, áfa csökkentés, szja felső kulcs csökkentés) után mára is marad még egy-két jövevény. A hegyekhez képest csekélyke eredmény.

Ismét egy régi szó: módosul a családtámogatási rendszer. Nem javul, nem fejlődik. Módosul. Ugyan azt halljuk, sőt postaládánkba dobva olvassuk, hogy gyerekenként négyezer forintnyi növekedésre lehet számítani. Viszont a jövőben csak a legalább háromgyermekes családok lesznek jogosultak adó-kedvezményekre, éspedig az eddigi havi 10 ezer helyett 4 ezer forintra. A kedvezményt csak az veheti igénybe, akinek három gyermek esetén maximum 6 millió forint az éves jövedelme.

A tehetősebbek kizárása egy szociáldemokrata kormánytól elfogadható lenne, ha az egész adórendszeren átvonulna ez a szemlélet, de nem feltétlenül okos döntés. Ám ha nagy a baj – amit a kormány ugyan tagad – akkor ezt el lehetne fogadni. De számoljunk egy kicsit. Nem tudni, nettó vagy bruttó jövedelemről beszélnek. Ilyen esetben általában a bruttó a viszonyítási pont, fogadjuk el, hogy a kormány is erre gondol. Legalább három gyermeknek kell lennie, tehát öten élnek ebből a havi 500 000 forintból. Kerekítve legyen havi 300 000 nettó: fejenként 60 000. Szép pénz, de azért még nem a valódi gazdagság. Ha viszont tízen élnek belőle, akkor csak fejenként 30 000 az összeg. Biztos, hogy okos elvenni tőlük az adókedvezményt? Ilyen család ráadásul alig van, azaz az államnak nem számottevő a bevétele, az adott családnak viszont számottevő a vesztesége. Az évi hat millió alatt kereső háromgyermekesek jól járnak, mert kétszeresére emelik a családi pótlékukat és adókedvezményt is kapnak. Ne sajnáljuk tőlük. Kár, hogy a kormány a többiektől sajnálja.

Nincs jó felelet arra sem, hogy miért kell elvenni az adókedvezményt az egy- és a kétgyermekes családoktól? Varga Mihály szerint a gyermekek utáni adókedvezmény megvonása elsősorban az átlagos, vagy annál alacsonyabb jövedelműeket érinti hátrányosan.

A kormányfő szerint a következő évben a tervezett inflációnál jóval többet költ a kormány családtámogatásra . „2002-ben az egy gyermekre jutó családtámogatás összege átlagosan 10 ezer forint volt, jövőre átlagosan 14 ezer forint lesz” Helyes. Ám kételyeink vannak, hogy miként kell az átlagosan szót érteni. Majd a végrehajtási utasítások elemzése során derül ki, hogy mennyi is a mennyi. Most még a törvénytervezetek sem közismertek.

Bevezetik a „luxusadó” fedőnevű ingatlanadót, ami mintegy 11 ezer polgártársunkat érinti. A 100 millió forintot meghaladó forgalmi értékű ingatlanok esetében 2006-tól a 100 millió forint feletti érték fél százalékát kellene éves adóként befizetni. Gyurcsány közölte: büszke a bankadóra és luxusadóra, mivel ezek „az igazságosabb közteherviselés irányába mutató lépések.” A bankadó nagy kedvezmény a gazdagoknak, az ingatlanadó ellen elvi kifogást nem emelek, akinek van mondjuk egy 120 milliós háza, annak van miből kifizetnie évi százezer forintot. Ez a pénz azokhoz az önkormányzatokhoz megy, ahol ilyen ingatlanak vannak. Vagyis „bibliai” lesz a helyzet: az igazságosság jegyében akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amilye van… Elméletileg kifogásolható az is, hogy nem veszi figyelembe az ingatlanadó az ingatlanban élők számát. Nem csoda: a kormányból teljesen hiányzik a családi szemlélet. Viszont azonnal adva van az adó kijátszásának lehetősége: meg kell osztani az ingatlant a házaspár tagjai között, vagy ha még drágább ingatlanról van szó, akkor további családtagok bevonásával alá lehet kerülni az adóhatárnak. Nem kell nagy fantázia annak kijelentéséhez, hogy vajmi kevés pénz fog befolyni ezen a csatornán. Miért vezették be tehát? Azért, hogy Gyurcsánynak legyen mire büszkének lennie. Csak azért nem javaslom, hogy büszkeség adónak hívjuk, mert nem Gyurcsány fizeti.

Ezzel végére értünk a reformnak alig nevezhető ötletrohamon, amelyet „ezzel talán hatalmon maradnak” jeligével dobott be valaki a Köztársaság téri pártház postaládájába. Furcsa, hogy az 1990-ben magát szakértőnek bemutató MSZP ennyire amatőr szintre jutott. Nem tartanám illendőnek, hogy a már megtett kritikai megjegyzéseken túl magam értékeljem ezt az adócsomagot. Értékelni azonban kell, ezért néhány a sajtóban megjelent vélemény idézésével segítem a tisztelt olvasókat saját véleményük kialakításához.

Ítélethirdetés 2006-ban, egyes újságcikkek szerint április 7-én.

„Érdemes lenne újra átgondolni az eddig megtett és meg nem tett lépéseket, hiszen mindez nem könnyíti meg érdemben az adófizetők dolgát” – mondta Jaksity György, a Concorde Értékpapír Rt. igazgatóságának az elnöke, az értéktőzsde volt elnöke. „A fő gond az, hogy e lépéseknek rossz morális üzenetük van. Annak a 3,9 millió foglalkoztatottnak és több tízezer tisztességesen működő cégnek, amelyek eddig is fizettek adót, nőnek, vagy legalábbis nem csökkennek a terheik. Ugyanakkor az evával és az ekhóval egész rétegek számára legalizálják az eddigi adóelkerülést, miközben nincs se adó- se államháztartási reform” – mondta a Hírszerzőnek Jaksity. A szakember kifogásolja azt is, hogy az szja-terhek és a tb-járulékok továbbra sem csökkennek, így a vállalkozók nehezen alkalmaznak új munkaerőt. Üdvözlendőnek tartja viszont, hogy a tőzsde által a hosszú távú megtakarítások ösztönzésére tett szabályozási, adózási és gazdaságpolitikai javaslatokat a kormány végül megfogadta.

Csaba László közgazdász Jaksityhoz hasonlóan úgy látja: nem beszélhetünk valódi "adóreformról" addig, amíg a vállalkozói terhek, a tb-járulékok érintetlenül maradnak. "Ez lenne a döntő, hiszen amíg ez nem történik meg, csak újraelosztás folyik, reform nem." Ehelyett továbbra is nő az állami szerepvállalás, nőnek a kiadások, amelyekre fedezetet új adók és változatlan illetékek biztosítanak. "Teljesen nyilvánvalóan megkezdődött a választási kampány. Ezekkel a lépésekkel az MSZP azt jelzi a választók felé: elkezdtünk jót tenni" - mondja Csaba László, hangsúlyozva, hogy nem egyszerűen az adómérték változtatására, nem "ötletrohamokra" lenne szükség. Hanem olyan koncepcióra, amely biztosítja, hogy a minimálbér felett keresők, az átlagos családok is megérzik, hogy csökkennek a terheik.

Az APEH Üldözötteinek Szövetsége (APÜSZ) a jövő évre tervezett adóváltozásokkal kapcsolatosan úgy véli, hogy üdvözlendő minden adócsökkentési törekvés, de az mit sem ér a nagy elosztó rendszerek érdemi reformja nélkül. Márpedig, mint tudjuk, ezek rendre elmaradtak.

Nem hozsannázik Tamás Gáspár Miklós sem. „Félő, hogy a megváltozó adórendszer inkább a magasabb jövedelműeknek kedvez majd. Szerencsétlen döntés volt beavatkozni a benzinár képzésébe, megszűntetni a bor jövedéki adóját… A mamáknak nem azt kellene lehetővé tenni, hogy visszamehessenek dolgozni, hanem a gyes összegét emelni. Így TGM a Népszabadságban.

Nem kíméli a kormányt a Magyar Hírlap sem. Szerkesztőségi cikke szerint adóügyben Gyurcsány időhúzásra játszik. „Megpróbál májusig valahogy túlélni, utána vagy jönnek Orbánék és rájuk szakad a még el nem készített költségvetés, vagy a most hatalmon lévők állhatnak neki lóhalálában a reformoknak. Mert szép, hogy Kóka János mindennap elmondja egy szakmai konferencián, hogy hatékonyabb államra van szükség, de a tudomány eddig tart és nem tovább. Ez így önmagában egy picit kevés.”

Hiba lenne ezekhez bármit is hozzá tenni.

Surján László

 .

Vissza a kezdőlapra