Levél Taizéből

Egy ismerős pár évek óta él gyermekeikkel együtt Taizében, tőlük érkezett az alábbi levél. Ma a temetés napján lélekben mi is velük vagyunk.

Ne haragudjatok, hogy csak most írunk. Az elmúlt napokban egyik órától a másikig éltünk, mindig csak a következő lépést láttuk magunk előtt. Mindaz, ami kedden este a templomban történt, leírhatatlan, felfoghatatlan borzalom.

Ezért ennek elmesélésével nem is próbálkozunk, de amit szeretnénk nektek elmondani, az sokkal inkább mindaz, ami most történik Taizében.

Az első rémület és bénultság után olyan békesség és csend honolt a taizéi dombon, ami mindenkire nagyon mély hatást tett. Az ima azóta folyamatosan tart, a testvérek tartják a bibliai bevezetőket, a kiscsoportos beszélgetések folytatódnak, a konyhás csapat főzi az ebédet, a mosogató csapat mosogat, mindenki a helyén. A fennmaradó időben pedig a templomban vagy a spontán alakuló kis találkozókon bátorítja mindenki a másikat. Ha az események brutalitására gondolunk, akkor szinte hihetetlen mindaz, amit látunk most magunk körül: békesség, együttérzés, a szívek mélyéig ható megrendülés.

Mintha Roger testvér azt üzenné, menjetek, folytassátok, talán még nagyobb lendülettel mint azelőtt. Minden délután 15 és 19 óra között Roger testvér teste ott van a templomban. Leginkább azért, hogy ne a templomban látott borzalom maradjon az emlékeinkben, hanem az a békés arc, amivel megnyugodhatunk abban, hogy ott van Istennél, ahol velünk imádkozik, folytatja a megkezdett utat velünk együtt. A gyerekekkel ma délelőtt ott voltunk a szobájában, testvérei imádkoznak körülötte, együtt énekeltünk velük. A gyerekek is el tudtak tőle köszönni és talán megéreztek valamit a felfoghatatlan végtelenből.

Most persze ki sem látszunk a munkából. Nap mint nap százak, ezrek érkeznek. Valójában fogalmunk sincs, hány ember várható a temetésre. De ha valamikor, akkor most aztán igazán a bizalomra, a Gondviselésre kell hagyatkozni. Feri rendeli az ennivalót és közben biztosan tudjuk, hogy mint mindig, most is meg fog történni a csoda, lesz elég mindenkinek. Praktikus tanács, ha jöttök, hozzatok sátrat.

Egy dolgot szeretnénk üzenni és ezt mondjátok el mindenkinek. Mindaz, ami történt, borzalmas. Felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. Éppen ezért, ez nem Isten akarata. Istennek ugyanúgy fáj barátainak a halála, mint nekünk. Velünk együtt szenved és sír. Viszont, mindaz, amit ebből a rosszból Isten teremteni tud, az csodálatos. És ebben a teremtésben mi vagyunk az eszközei. Szinte kézzel fogható módon látjuk magunk körül, hogy az Élet hogyan győzi le a halált, a világosság a sötétséget. Most kell igazán összekapni magunkat és minden lehetséges módon a kiengesztelődést, a békét és a megbocsátást megélni.

Lévi, egy jeruzsálemi rabbi azt írta, hogy Roger testvér ugyanolyan tüzes szekéren ment fel az Istenhez, mint Illés. A köntösét itt hagyta nekünk ugyanúgy mint a próféta. Nekünk kell felvenni ezt a köntöst és viselni tovább.