2005. szeptember 06. kedd 22:31
Bozóki András úrnak
A Nemzeti Kulturális Örökség Miniszterének
BUDAPEST
Kiabálunk, hangoskodunk, szervezkedünk!
“Mert joga van minden féregnek, dögnek
Védekezni, ha életére törnek…”
Francois Villon – Faludy György magyarításában
Az öntevékeny alkotók és művelődési közösségek – százezrek – nevében tiltakozunk a kormányzat és a kulturális tárca közelmúltban megvalósított és tervezett, a magyar civil társadalmat sértő intézkedései ellen.
Követeljük:
- hogy az ez évi pályázatokon elnyert pénzeket haladéktalanul fizessék ki a jogosultaknak,
- hogy a jövő évben legalább az idei költségvetésben előirányzott összeget biztosítsa a kormányzat művészi és közösségteremtő munkánkhoz!
Ragaszkodunk hozzá,
- hogy a Nemzeti Kulturális Alapprogramot ne szervezzék át az érintettekkel való egyeztetés nélkül,
- hogy garantálják, az átalakítások után az amatőr művészeti terület nem kap kevesebb támogatást, mint korábban!
Az eddig ismertté vált tervek tisztességtelen, esélytelen és alternatívák nélküli helyzetet eredményeznek.
A gazdasági és pénzügyi szorítások sem mentik fel Önt, a magyar kultúráért felelős tárca vezetőjét a személyes felelősség alól.
Tisztelt Miniszter Úr!
A kultúra finanszírozását átalakító tervekkel és az un. költségvetési takarékossági intézkedésekkel kapcsolatosan kell véleményt nyilvánítanunk számtalan kulturális szereplő, de elsősorban az öntevékeny alkotók és szervezeteik nevében.
A júliusban elrendelt “takarékossági intézkedések” felháborították a kulturális élet valamennyi szereplőjét, s ebben a felháborodásban kénytelenek vagyunk osztozni magunk is. Úgy látjuk, hogy a tárca és a hozzá kapcsolt Nemzeti Kulturális Alapprogram “elcsúsztatott fizetési ígéretei” a kultúrából szivattyúzzák ki azt a pénzt, amit az állam más téren – esetleg pazarlóan, esetleg meggondolatlanul – elköltött. Ezeket a forrásokat máshonnan pótolni nem lehet, erre a magyar társadalom felkészületlen és szegény, ez az intézkedés-csomag helyrehozhatatlan károkat okozott, s még nagyobbakat fog okozni. Mindaz a kulturális érték, mely ezen intézkedések miatt nem jöhet létre, már soha nem jön létre. Olyan ez, Miniszter Úr, mint az abortusz: akit egyszer elkapartak, az el van kaparva… A következő pénzügyi évre átcsúsztatott kifizetések a jövő évben felhasználható kereteket fogják csökkenteni, melyek vélelmezhetően kisebbek lesznek az ideinél… A kultúrát elárulták, Miniszter úr….
Úgy gondoltuk, nem Önnek kellene elmondanunk, hogy az államkassza egyensúlyi helyzetét nem szabad a kulturális, művelődési kiadások rovására, a magyar kultúra kárára végrehajtani, hiszen ezzel azokat az érzékeny szellemi alapokat sértjük, amelyeknek köszönhetően egyenrangú szereplők vagyunk az európai államszövetségben. Magyarságunk, örökségünk az, amit védenünk kell, és fejleszteni kötelességünk. Európának mi magyarokként vagyunk érdekesek, ez pedig kulturális identifikáció: a hagyományok átadásának és az alkotókedv megőrzésének a kérdése.
Mi innen, “alulról” úgy látjuk, ideje volna, hogy a kultúra iránt felelősséggel tartozó tárcák összefogjanak. Szövetségeseket lehet találni több minisztériumban: az oktatásügyben, az ifjúsági ügyekért felelős tárcánál és (nem utópia!) a munka- és foglalkoztatás-ügyben. Hiszen a kulturális szektor, a kapcsolódó szolgáltatásokkal, melyek léte a kulturális szervezetekétől függ, a nemzetgazdaság egyik legjelentősebb foglalkoztatási tényezője, jelentős jövedelem- (hozzáadott érték-) termelő, s nagyon komoly adóbevételek generálója. (Különösképpen, amióta ÁFA-körbe vonták a művészeti oktatás, az oktatás területeit is, amellyel tovább nehezítették az ÁFÁ-t visszaigényelni nem tudó oktatási, kulturális intézmények és civil szervezetek működését!) És akkor még nem beszéltünk a kultúra innovatív szerepéről, mely a mai termelő és szolgáltató szektorok hajtóereje…
Messzemenően egyetértve az Ön TEA néven ismertté vált kiáltványának szellemével, úgy gondoljuk, hogy a kultúra finanszírozásának megreformálása, az NKA tervezett átalakítása olyan nagy horderejű lépés, amelyet szélesebb szakmai tárgyalássorozatnak, konszenzusnak kell megelőznie. Szakértőink, szervezeteink készek arra, hogy ebben a diskurzusban részt vegyenek.
A konkrétumokról.
Az NKA még el sem fogadott átalakításához suba alatt már hozzá is fogtak, hiszen már most kiveszik a szakmai kollégiumok hatáskörébõl a nagyrendezvényeket és a folyóiratokat, nyilván a szakmai kollégiumok pénzkeretének egyidejű csökkentésével.
Az NKA kuratóriumainak mai szerkezete hosszú, organikus fejlődés eredménye, és a legtöbb szakma és ágazat nem vonja kétségbe azok kompetenciáját. A tervezett összevonások – amelyekről hivatalosan nem kaptunk még tájékoztatást, de amelyekről szakmai körben mindenfelé eleget hallani – bár egymással rokon(ítható) területek képviselőit ültetik egy döntéshozó asztalhoz, azzal a nem kívánt következménnyel járhatnak, hogy egy adott “szakmai” kuratórium tagjainak majd fele teljesen tájékozatlanul kénytelen a döntésekben részt venni, véleményt nyilvánítani.
A kompetencia és a minőség elveinek érvényesülését adjuk fel, ha az egyes szakterületek mindennapi tevékenységében járatlan kurátorokat kérünk fel vagy nevezünk ki csak azért, hogy un. el nem kötelezett vagy független szakértők oszthassák a pénzt. A megalapozott döntések meghozatalához szükség van a kurátorok kapcsolati hálójára és az ebből adódó ismeretekre. A mai kuratóriumi döntéshozatalban az érintettség esetén alkalmazott kötelező tartózkodás elég jól működik. A kurátorok túlnyomó többsége tisztességes, becsületes, igyekszik is megőrizni ebbéli státusát – hisz ez a “tőkéje”. A kuratóriumi tagok megválasztásánál, megbízásánál kell körültekintőnek lenni. És az etikai kódexet megsértőkkel, az azzal ellenkező magatartást tanúsítókkal szemben kell szigorúan fellépni, az el nem fogadható gyakorlatot kell szigorúan szankcionálni. Ezt a kérdést a működési szabályzatoknak kell megoldaniuk.
Ezzel kapcsolatban kell elmondanunk azt is, hogy mind a túlzott fiatalítás, mind a már nyugdíjból meghívott szakértők bevonása azzal a nem kívánt következménnyel jár, hogy a szakterület fejlődésének tendenciáit, a mozgatórugókat nem ismerve születnek döntések. S a hozzá nem értők döntéshelyzetbe hozása szüli a valódi korrupciós helyzeteket: “Jobbról fizet, nekem fütyül, balról fizet, nekem fütyül…”
Egyik legnagyobb fájdalmunk a közművelődés mint önálló intézmény- és kapcsolatrendszer el nem ismerése (ha valóban megszűnik az önálló közművelődési és népművészeti szakmai kollégium), hiszen a szerteágazó – és sok esetben hungaricumként létező – amatőr művészeti tevékenységek, alkotó közösségek elveszthetik tápláló hátterüket, bázisukat, forgalmazó szervezetüket, közönségüket.
Visszatérve az Ön kiáltványára, kiemeljük a legfontosabb gondolati találkozási pontokat:
- “a tévé előtt haszontalanul eltöltött idő” – Az amatőr művészek tevékenysége éppen a konzerv kultúra ellenében fogalmazódik meg, hiszen alkotó részvételük az értékteremtésben és közvetítésben az egyetlen létező alternatíva a kultúra egyszerű fogyasztójává degradált emberek számára
- “új kulturális időszámításban élünk, megnyílt előttünk a világ” – A szegénység, a kistelepülések elzártsága (a résztvevők tudatlansága, képzetlensége) súlyos béklyókat vet e lehetőségre magára. Különösen akkor, ha az aktív művelődési közösségektől fennmaradásuk forrásait vonják el.
- “A kultúra, amiről beszélek, öröm és élvezet, zaklatottság és megnyugvás. Közösségteremtés.” – A közösség pedig emberformáló erő – tesszük hozzá – ; nyitottabb, dinamikusabb s termelékenyebb emberré válnak azok, akik valamilyen amatőr művészeti közösségben nevelkednek, dolgoznak. Éppen ezért (is) fontos a megmaradásuk!
- “A kultúra, amiről beszélek, ily módon hozzájárul a szabad emberek szabad társadalmának létrejöttéhez, de maga is törődést, védelmet, lehetőséget, szabadságot igényel. A kultúra szabadsága tartósan akkor maradhat fenn, ha megerősödik társadalmi közege: a szabadság kultúrája”. – Ha szabad megjegyeznünk, ez talán az Ön kiáltványának egyik számunkra legfontosabb gondolata.
- “Ma már szabad a megismerés, a tanulás, az alkotás. Legyen szabad a választás az alkotások és a közösségek között! Legyen szabad a hozzáférés a lehető legnagyobb körben mindazokhoz a szellemi javakhoz, amelyekből merítve új szellemi javakat teremthetünk, megalkothatjuk, alakíthatjuk magunkat, a környezetünket, a közösségünket! Egymás alkotásait megismerve jutunk el más vélemények, értékek, gondolkodásmódok megismeréséhez.” – Ez a gondolatmenet az amatőr művészek és a művész-tanárok hitvallása.
- Nem kérünk többet, mint amit az Ön kiáltványa így fogalmaz meg: “Tisztesség, Esély és Alternatívák”.
A fejlett polgári társadalom, amelyben az egyes ember jóléte megalapozott, az önszerveződésre és az önfinanszírozásra építi kulturális élete egy jelentős részét. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarországon éppen az a jómódú középpolgárság hiányzik, amelynek életvitele, mindennapi szokásainak része a kultúrában való részvétel, amely képes volna saját zsebből eltartani művelődési, művészeti egyesületét. Magyarországon az önszerveződő alkotó közösségek léte még egy jó ideig a közpénzek helyes elosztásától függ.
Amatőr művészként ma többszázezer ember ténykedik aktívan Magyarországon; a holdudvart is hozzászámítva – közönség, hozzátartozók, barátok és érdeklődők, akik szintúgy formálódnak e közösségi tevékenység által – ez a szám még tovább sokszorozódik. A kórusokat, zenekarokat, vers- és mesemondókat, iskolai és felnőtt színjátszókat, táncosokat, festőket, fotográfusokat, filmeseket, bábosokat, táncosokat, az alkotó népművészeket – mind maga mögött tudhatja Tisztelt Miniszter Úr, ha sikerül megvédenie működésünk kereteit, annak minőségét, tisztaságát, átláthatóságát.
Kiáltványunkat és az önnek szóló levelet Budapesten, 2005. szeptember 1-jén az alábbi országos egyesületek, szövetségek vezetői fogalmazták meg:
Magyar Színjátékos Szövetség
Szabad Színjátszásért Egyesület
Magyar Drámapedagógiai Társaság
Országos Diákszínjátszó Egyesület
Szakmai Középiskolásokért Kulturális Egyesület
Magyar Bábjátékos Egyesület
Magyar Versmondók Egyesülete
Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége - KÓTA
Képző- és Iparművészeti Alkotócsoportok Nemzetközi Szövetsége Egyesület
Táncház Egyesület
Muharay Elemér Népművészeti Szövetség
Folklórfesztiválok Magyarországi Szövetsége
Civitalis Egyesület
MARÉG – Magyarországi Régiókért Egyesület
ROM-SOM Cigány Hagyományőrző és Kulturális Egyesület
Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület
.
Vissza a kezdőlapra