2005. szeptember 22. csütörtök 22:52
Invitáló
„A
szerző blődliként címezi a formailag újszerű, merész hangütésű, érdekes
darabját. Bezerédy Zoltán rendezővel közösen megpróbáltunk leásni a történet
mélyére. Szerepem szerint én afféle nagyon mai, kicsit felületes, sodródó
fiatal lány vagyok, akinek ugyan vannak álmai, de valahogy nem tudja beváltani
a hétköznapokban. Az egész darab – legalábbis számomra – a sodródásról, a
felületességről, a nemtörődömségről, a közönyről szól. Ilyen értelemben tehát
nagyon is aktuális. De nem akarnék butaságot mondani. Csak annyit tudok, hogy
ilyenkor premier előtt teli vagyok izgalommal, kétséggel, szorongással. Az
ember úgy érzi minden összekavarodott benne és körülötte. Semmi sincs a
helyén. Jobb pillanataiban azzal vigasztalja magát: még van egy nap a
premierig. Addig még javíthat” – kommentálta új szerepét az Új Színház
nagyszerű művésze, Botos Éva (képünkön).
A pénteki premier - amelyre a Stúdiószínpadon kerül sor, este héttől - alcímében egy „tragico-techno-comico”. Péterfy Gergely darabjában – A vadászgörény – játszik, többek között, Galkó Balázs, Növényi Norbert, Szabó Győző, Vass György. Rendező: Bezerédi Zoltán.
A sztori? A dráma olyan, mintha egy nagy klipp lenne, vibráló képeivel, ide-odacikázó helyszínekkel és gondolatváltásokkal. A cselekmény költőien el-elemelkedik a hétköznapok világától, majd folytonosan visszazuhan, megspékelve mindezt ellenállhatatlanul mulatságos humorral… Géza “lejött” Pestről Katival, a csajával, s a kocsmában mulatják az időt Sanyival, aki épp egy vadászgörényre tett szert, őt ajnározza. Az a hír járja, hogy hazaengedték Dolfit, a gyilkost. A kocsmában elromlik a tévé, aztán Kati meglóg a Tévészerelővel, de nem jön nekik össze. Van még Dolfi meg Sanyi Mamája, meg egy váratlanul tragikus vég… A kezdet azonban: pénteken, este, hét óra. Új Színház.
Hatalmas
zsebóra csüng alá az óriás poharak, pezsgős flaskák, kártyahalmok, füstölgő
szivarkák, csinos, félmeztelen balettpatkányok, álruhás urak és hölgyek közé
Orlowsky herceg bálján, a Dr. Bőregér színpadán. Ilyesfajta, súlyos
ezüstkeretbe foglalt szerkentyűn figyelhették az idő múlását ó-papáink, a
boldog békeidőben, valamikor a millennium tájékán. Csak kicsit kisebben. Az
óra mutatója az éjfél perceinél stoppol. Nem mozdul se előre, se hátra. Ám a
mozdulatlan mutató nem csak a bál órájára, Johann Strauss híres szilveszteri
mulatságára utalhat, hanem arra is: hogy „megállt az idő” az operett-mesék
világában. Talán a hajdan volt császárváros és Budapest között, valamelyik
indóházban…
A beharangozó után a főpróba sem volt rossz – így nyugodtan merjük ajánlani az Operettszínház előrehozott szilveszteri mulatságát. Az őszi évadot pénteken a Dr. Bőregérrel kezdik – s Oszvald Marika (képünkön) nagyon elemében van. Nézzék meg – érdemes.
.
Vissza a kezdőlapra