2005. július 06. szerda 22:37

 

Fecsegni, fecsegni, fecsegni

 

Ez nem egy kiszavazó-show, vélelmezte a felelős politikai megnyilvánulásokról Gyurcsány Ferenc egy hétvégi lapinterjúban, majd pár nappal később kiszavazó-showra invitálta Orbán Viktort. Tartalmilag ugyanazt játszva meg, mint amit Medgyessy Péter egyszer már elénk produkált – amikor is egyeztető megbeszélésre hívta az ellenzék legnagyobb pártjának vezetőjét, majd azt, az érkezés pillanatában, nyilvános sajtó-protokollá alakította. Az ember azt hinné, hogy kétszer valóban nem léphet ugyanabba a folyóba – no de, úgy tűnik, a magyar politika olykor az állóvíznél is merevebb felületeket varázsol elő…

Formailag, persze, másképp történt. Gyurcsány Ferenc néhány hete javaslattal élt: megbeszélésre hívta az 1990 óta hivatalban volt korábbi miniszterelnököket. (Ezzel lényegében annulálta a más alkalmakkor oly előszeretettel emlegetett reform-szocialistákat; azt a bizonyos egypárton belüli ellenzéket, akik nélkül pedig – állításuk szerint – nem lett volna rendszerváltás. Hiszen „minden” az ő műhelyeikben zajlott le; s a legfontosabb mozzanatok egyike a Németh Miklós féle szakértői kormány színre lépése. Legalábbis ez a vissza-visszatérő eleme a szocialista rendszerváltás mitológiájának – s ha ebben szemernyi igazság is van, akkor, egy ilyen alkalom kapcsán, illett volna meghívót kézbesíteni Németh Miklósnak is… Ez, persze, csak egy – de talán nem fölösleges – kitérő…) Nos, elhangzott a megbeszélés javaslata.

Majd azok után, hogy mindenki elfogadta egy valóban felelősséggel teli eszmecsere lehetőségét, Gyurcsány – a finisben – módosított rajta. Legyen délelőtt megbeszélés, de még aznap este nyilvános televíziós vita is, a számokról, de már csak Orbán Viktorral. És korántsem mértékadó feltételek közepette – hiszen (mit tesz az éberség) a közszolgálati televízió már elő is terjesztette a feltételeket. (Ami feltűnő gyorsaság. Természetesen ne kételkedjünk abban, hogy egy közszolgálati televízióban van olyan ember, aki pillanatokon belül képes használható műsortervvel előrukkolni; de akkor vajon miért a döntés után értesültek arról, hogy „már nem aktuális” ajánlatot tenni a futball-világbajnokság meccseinek hazai közvetítésére?) Szóval: moderátor, másfél óra, hét-hét perces időkeret egy-egy kérdés megválaszolására; javasolták, állítólag rögtönözve; tehát egy klip-szerű, értelemszerűen szócsatába torkolló számháborút. Mert, ugyan, hogyan is lehetne hét percbe összesűríteni például azt a gyurcsányi vélekedést: a felvett ötmilliárd ott van az emberek zsebében, „a közszféra dolgozóinak fizetésében, az autópályákban, a jobb állami szolgáltatások érdekében elköltött ezerkétszázmilliárd forintnyi többlet ráfordításában”. Még ha ez így is van; bár azért én, személy szerint, kíváncsi lennék arra, hogy három év alatt mely állami szolgáltatások terén fordítottak az én kényelmemre ennyi pénzt…?; de, ha így is van, belefér-e a számok részletezése hét percbe? És belefér-e annak az egy, magától adódó kérdésnek, a megválaszolásába: ha (ismét Gyurcsány-féle adat) nyolcezermilliárd forintnak a felét vagyunk csak képesek megtermelni, s a többi kiadásra hitelt kell felvennünk, akkor a közszférának adott juttatást és a jobb állami szolgáltatásokat előtérbe kell helyezni a gazdaságfejlesztő (lásd Széchenyi-terv, lásd családi gazdaságok, lásd mezőgazdasági beruházások) kiadásokkal szemben?

Mert a valódi vita erről zajlik.

És egy felszínes, hétperces asszókba tömörített szópárbaj – moderátorral – a lényegről épp egy kiszavazóshow irányába tereli a figyelmet. Eredményességéről pedig hadd szőjek mondandómba egy történetet – a Megasztárról. Talán emlékeznek rá: a döntő egyik kihívása Demjén Ferenc nagy slágerének (Jégszív) előadása volt. A már megszokott kétperces verzióban. Lányom ájult lelkesedéssel hallgatta, különösen Caramell interpretálása fogta meg – majd néhány nap múlva döbbenten figyelte az eredeti felvételt. Demjén „Rózsitól”… No csak, hümmögött, a több mint négyperces számot hallgatva, ez sokkal jobb dal. Egészen új távlatok nyílnak a szövegben… Ugye, nem kell magyaráznom – mire utal a példám?

E pillanatban még nem tudom: Orbán Viktor végül ott lesz-e a nyilvános televíziós szócsatában. Valahol mindegy – hiszen a lényeg épp az, hogy látnunk kell: Gyurcsány ugyanúgy az egyoldalú nyilvánosság elé hátrált egy valós, érdemi vita elől, mint elődje, Medgyessy Péter tette. És olyan körülményeket teremtett, amelyek máris a mellébeszélés lehetőségeit kínálják. Ha Orbán elmegy („van rajta sapka”), akkor egy olyan számháború küzdelmét láthatjuk majd, amelyben az egyik fél a Ságvári-ligetben, a másik – mondjuk – a debreceni Nagyerdőben lapul, a bokrok mögött, és kiabálja az ellenfél számait. Hiszen látnunk kell, hogy mindkét kormány egészen eltérő inflációs feltételek és világgazdasági hatások között dolgozott – csak azt elemezhetjük felelősen, hogy az adott körülmények között ki hogyan teljesített.

Például – ki mennyi hitelfelvételre szorult rá…

S ha Orbán nem megy el („nincs rajta sapka”), akkor – de ezt talán nem is kell részleteznem. Akkor természetesen beindul a gyávasággal rágalmazás olajozott hadművelete. A lényeg: Gyurcsány minden tekintetből nézve ugyanazt a csapdát állította fel, amit annak idején Medgyessy – csak jóval számítóbban, és hazugabbul. Hiszen ehhez felhasználta valamennyi korábbi miniszterelnök jóhiszeműségét. Kivéve, ismételjük (mert hiszen ismétlés a tudás atyja) a rendszerváltást állítólag előkészítő reform-kommunisták mozgásterét segítő Németh Miklós reform-miniszterelnököt…

A lényeg, persze, mindezen túl: az, hogy vajon mi újat tud mondani Gyurcsány egy ilyen, kezdem azt hinni, erősen amnéziás országnak? Mert ha például a mezőgazdaság ügyében tett minapi hét lépésére gondolok, akkor, azért, furcsa kép alakul ki. Mert vajon mit is követeltek év elején a gazdák?  „Az FVM a jelenlegi, bíróságon bejegyzett agrár-érdekképviseleti szervezetek, a parlamenti és a parlamenten kívüli pártok agrárszakértőinek, valamint a kormány képviselőinek részvételével azonnal alakítsa meg a Nemzeti Agrár Fórumot /A továbbiakban: NAF/, melynek döntéseivel rövid, közép és hosszú távú, konkrét és kivitelezendő intézkedéssorozat végrehajtását vállalja a kormányzat! A NAF-nak a következő, fontos kérdésekre kell kivitelezhető válaszokat találnia: 1. élhető magyar vidék kialakítása, és fenntartása. 2. a családi gazdaságok helyzetének rendezése. 3. a versenyképes kis és közép birtokosi réteg helyzetbe hozása. 4. az EU-s színvonalú jogalkotási és vidékfejlesztési programok meghatározása. 5. a Gazdák termelését finanszírozását segítendő saját Agro-bank létrehozása. 6. az élelmiszer biztonsági, piacvédelmi intézkedések, az agrárpiaci rendtartásról szóló szankciókkal kiegészített törvény módosításának előkészítése, és hatékony alkalmazásának meghatározása. 7. a tervezhető, kivitelezhető stratégia megalkotása, a mezőgazdasági-termelők összességének, feldolgozóiparhoz, és közvetlen a fogyasztók felé irányuló értékesítésre alkalmas kereskedelmi hálózathoz való hozzájuttatása érdekében, minden ágazatot illetően. 8. a gazdákat segítő tanácsadói hálózat megszervezése, a falugazdász hálózat megerősítésével. 9. a gazdákat hátrányosan érintő jogszabályok felülvizsgálata, és megszüntetése! 10. a magyarországi méhészet helyzetének teljes körű rendezését!”

Ez állt, többek között, a februári budapesti gazda-petícióban.

S mit tartalmaz Gyurcsány Ferenc hét lépése?

1. Létrehozzuk a Nemzeti Agrárbiztosítási Alapot. (Lásd, lényegét tekintve, a gazda-petíció hármas és ötös pontjait.) 2. Fokozzuk az állattenyésztők versenyképességét – például „Enyhítjük az EU-ban alkalmazottnál szigorúbb környezetvédelmi, állatjóléti, trágyakezelési szabályokat. Meghosszabbítjuk az EU-s előírásokhoz való alkalmazkodás határidejét (pl. a trágya-kihelyezési időszak megváltoztatása, az állattartó telepek EU előírásokhoz való alkalmazkodási idejének meghosszabbítása). Idézett gazda-petíció négyes és kilences pontja… 5. Növeljük az élelmiszerbiztonságot, megkönnyítjük a magyar termékek piacra jutását. 6. Korszerű szaktanácsadási rendszerrel segítjük a termelőket. 7. Rendezzük a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészek helyzetét. Itt már rövidítettem – tehát lásd a gazda-petíció hatos, hetes és nyolcas pontját.

Na most akkor visszakérdeznék: ki hátrált meg, ki előtt, kedves Gyurcsány Ferenc?

És miért kellene bármilyen számháborúban elmélyednünk – hiszen, lám, a mezőgazdaságra vonatkozó hét lépés – a százból… - nem más, mint a gazdák kéréseinek teljesítése. Illetve – annak újbóli megígérése. Csak azt remélem: ezzel mindenki tisztában van. És emlékezni fog erre, például, a választások alkalmával. Hogy ki is volt az, akitől nem kellett követelni az élethez és a megélhetéshez való jogot – és ki az, aki immáron egy éve csak programokat gyárt, csak megbeszéléseket kezdeményez, és csak fecseg, fecseg, fecseg…

Tamási Orosz János

 .

Vissza a kezdőlapra