2005. július 11. hétfő 01:10

 

Varnus Xavér a Kerepesiben

 

Johann Sebastian Bach 255 éve, július 28-án este 9 órakor halt meg Lipcsében. E napon a Kerepesi temető Nemzeti Panteonjának kripta-árkádsorában ad Varnus Xavér orgonahangversenyt – már nem először. Az első alkalomra e szavakkal emlékezik az orgonista: „2000 környékén rengeteget utaztam Európában, s feltűnt, hogy mindenhol kiemelt figyelemmel készülnek Bach halálának évfordulójára. Egy kivétel volt: Magyarország. Pedig nyaranta rengeteg külföldi vendég jön hazánkba, akiket érdekelhet: mi hogyan emlékezünk meg az évfordulóról, mit gondolunk Bachról, mit tudunk a nagyvilág zenei terméséhez hozzáadni, ami kissé mássá teszi számunkra őt? Másfelől belegondoltam abba, hogy Magyarország koncertteremi infrastruktúráját tekintve milyen nyári lehetőségek adódnak. A csudaszép Kerepesi temető jutott eszembe, ahol impozáns körülményeket tudunk teremteni Bach zenéjéhez. Gyermekkorom óta szinte minden nap ellátogatok oda.

Biztos voltam benne, hogy komoly tiltakozás övezi majd az ötletemet. Bejelentkeztem Ladányi Jenő bácsihoz, a Budapesti Temetkezési Intézet vezérigazgatójához, amúgy a magyar temetkezés ősatyjához. Volt nálam egy biankó szerződés. Számítottam a hivatali bürokráciára: albizottság-középbizottság-felbizottság, iktatószám stb, aminek a végkifejlete természetesen az lesz, hogy süllyesztőbe kerül a tervem. Ezért volt váratlan a fordulat: az öregúr rögvest aláírta.  Majd felém fordult, és azt mondta: „Nézze Xaver! Ez a koncert július 28-án lesz. Én július 27-én megyek nyugdíjba. Ennyivel tartozom az utódomnak.” Mondanom sem kell, hatezer ember hallgatta a sírfáklyák lobogó fényében méltósággal és meghatottsággal Bach muzsikáját…

A 2005-ös hangverseny előkészületeiről így folytatja „beharangozóját”: „A hangverseny közben az Elton John-koncerten is már használt hatalmas kivetítőn az operatőr-zseni Bagi Ákos, és Buzássy István közös filmjét láthatják majd a hallgatók, amely az egyik legcsodálatosabb művész-film a Kerepesi temetőről. Szépséges részletek, soha nem látott perspektívák, az ellesett pillanat, amikor az ember ismét visszaadja testét a természetnek. Ahogy az öreg kripták réseiből kiburjánzanak a folyondárok, ahogy a nap lebukik a Kossuth-mauzóleum mögött… Némafilm, s mi zenélünk hozzá. Mi, háromszázegyen.  Mert afféle „moziorgonálás” lesz, 300 fős kórussal Zalaegerszegről, Keszthelyről, Nagykanizsáról és Nyugat-Magyarországról kisebb településeiről. Öt éve is velünk voltak, ők is szívügyüknek érzik az évfordulót, ők az a réteg, akik amatőr zenerajongóként, zeneiskolai tanárként, lelkes kóristaként életben tartják, s ráadásul milyen nagyszerűen tartják életben a magyar komolyzenét! Buszra ülnek hajnalban, és karavánban érkeznek, hogy együtt tegyék tiszteletüket Bach halálának 255 évfordulóján. Ez nem minisztereken, bürokratákon és médiacézárokon múlik. Hanem rajtunk. Hagyománnyá vált, hogy mivel a temetőben nem tapsolunk, a jegyek hátoldalára rá van nyomva a Máté Passió vezérkoráljának dallama és szövege: „Ó, Krisztusfő, te zúzott, te véres, szenvedő”. Példaértékű, ahogy a gátlásosnak, félszegnek és öltönyébe szorítottan konzervatívnak hazudott magyar közönség oly hangosan és átéléssel énekli el a bachi korált, hogy kilométerekre elhallatszik.”

A hangverseny főtámogatója és szervezője a Budapesti Temetkezési Intézet Rt. A jegyeket a Libri budapesti könyváruházaiban lehet megvásárolni.

(tamási)

 

 

 .

Vissza a kezdőlapra