2005. július 27. szerda 21:45
Fejtegetések hőgutájában
Aludtam rá, már amennyit tudtam, ebben a kánikulában; az ember vagy órákig forgolódik, vagy beleájul a párnába; szóval próbáltam nyugodtan elemezni Fejtő Ferenc gondolatait a történelemről – de képtelen voltam rá. Nem ment. Az ember, persze, fékezi magát. Valahogy úgy szocializálódott, hogy az idős kort akkor is tisztelnie kell, ha amúgy tisztában van vele, hogy az, önmagában, még nem érdem. De mégis; ott az a rengeteg sok élettapasztalat, a leszűrt bölcsesség, meg minden; s hát, eleve, az ember nem szól rá a dédire, ha illetlenül viselkedik.
Ha nyitva maradt a slicc…
Tessék, máris átcsúsztam abba a szemtelenkedős nyikhaj kategóriába, amit pedig mindenképp kerülni szerettem volna. Mert Fejtő Ferenc, ugye, még József Attilával együtt szerkesztett folyóiratot. Hogy egyéb érdemeiről ne is beszéljünk. A múlt század nagy tanúja, a magyar történelem szakavatott professzora. Illik őt, illik a szavait, komolyan venni.
De lehet-e?
Fejtő Ferencet felingerelte Orbán Viktor kijelentése: a baloldal nevében időnként rárontanak a nemzetre. E kijelentés tényszerűségét kár lenne tagadni; amit vizsgálhatunk, az, legfeljebb, az ok és az okozat összefüggéseinek rendszere. Fejtő tanár úr azonban, okfejtései szerint, a tényszerűséget is vitatja. Mert azt állítja: „Szabadjon emlékeztetnem rá, hogy a magyar baloldalnak, a magyarság baloldali hagyományának története sokkal messzebbre megy vissza, mint az 1919-es és az 1949-es szélsőbaloldali magyarok és kommunista terroristák, akik magukat sohasem minősítették baloldalinak. Hadd frissítsem fel, úgy látszik hatalmi gőzöktől elhomályosodott elméjében azt, hogy a magyarországi baloldal a modern történelemben valójában a magyar jakobinusokig megy vissza, Batsányi Jánosra, aki felhívta nemzetünk figyelmét, hogy „vigyázó szemeit Párizsra vesse”, a francia forradalom eszméinek magyarországi híveire, akik közé a világpolgár Csokonai Vitéz Mihály is tartozott, valamint annak a Martinovics-féle összeesküvésnek tagjaira, akik baloldaliságukért a Vérmezőn fejük vesztésével szenvedtek meggyőződéseikért”.
Értsük pontosan: Kun Béla és társai, valamint Rákosi Mátyás és társai önmagukat sohasem minősítették baloldalinak. Fejtő tanár úr szerint. Most citáljuk ide a Lenin-fiúk katekizmusait? Vegyük elő a Rákosi-összest, és citáljunk belőle baloldalinak látszó mondatokat? Esetleg komplett fejezeteket? Van értelme…? No és Batsányi, Martinovics, Csokonai – mint a magyar baloldal, netán a magyar munkásmozgalom, előfutárai? Fejtő Ferenc professzor úr írta e szavakat, és József Attila egykori szerkesztő-társát illik komolyan vennünk.
De lehet-e?
„A magyar baloldalnak, nagy hagyományai vannak, amelyek a történelemkönyvekben is szerepelnek, minden esetben jobb jelzők kíséretében, mint a magyar jobboldal, amely a nemzeti függetlenség olyan bajnokait, mint az ugyancsak franciabarát Rákóczi Ferenc, elárulta, s ezért az árulásért bőségesen megfizettettek. Orbán Viktor elfelejtené? Olyan rossz tanuló lett volna az elemi iskolában, hogy Petőfi Sándort, a világszabadság költőjét, aki ugyancsak a vérét ontotta, bizony mégiscsak baloldalinak kell minősíteni, mégpedig a magyar nemzeti baloldal mártírjának, hogy nevetséges volna Kossuthot jobboldalinak nevezni, s hogy Deák Ferenc is elutasította volna ezt a jelzőt, ha reá akarták volna ragasztani” – írja Fejtő. Ilyen stílusban, bevallom, utoljára Révay József munkáiban bukkantam rá: az ő megközelítésében lépett elém Petőfi a nemzeti baloldal mártírjaként.
S van még számtalan, érdekesebbnél érdekesebb megközelítés e dolgozatban; minek idézgessem elemenként? Inkább csipegessenek belőle önök is; szelleme hevét s nevét. Bár sekély e kéj… A magam részéről csupán néhány gondolatomat rögzíteném, azokon túl, amelyekről már eddig is csak dadogni próbáltam. Az egyik Fejtő tanár úr nyitó mondata: „Ha értesüléseim helyesek, a baloldal viselkedésére példának hozta föl a kommunista zsidó Kun Bélát, Rákosit, ámde Nagy Imrét nem említette név szerint, s Kádárt is kifelejtette a szerfölött önkényes névsorból – talán csak nem azért, mert az illetők keresztény népi-nemzeti származásúak? Úgy látom, Orbán Viktornak nagyon fogyatékos a történelmi emlékezete, ha a magyar baloldal képviselőjeként csak az általa fölhozott két kommunista neve jutott eszébe”!
Kérem tisztelettel, kedves tanár úr: itt, ön előtt, senki sem zsidózott. Az említett, ön által szélsőbaloldaliként aposztrofált elvtársak – akik, így, mégis-mégis baloldaliak az ön megközelítésében is… - származására utaló kitétel nem hangzott el. Mindaddig, amíg ön ezt ki nem mondta, le nem írta. S ez egészen csúnya dolgokat is feltételez önről. Az egyik: aki kommunista, az ön szerint automatikusan zsidó is? Akkor is, ha ezt mások nem mondják hozzá? Ezek szerint ön vagy antiszemita, vagy azt vallja, hogy a két dolog valóban együtt értendő…
A másik: ez a dolgozat hihetetlen mennyiségű gyűlöletről tesz bizonyságot. S nem kevés gőgről, arroganciáról. Orbán Viktor „elhomályosodott elméjét” teszi szóvá; valamint, ismét, a magyar nép valamivel kevesebb, mint felét teszi felelőssé „a több százezer zsidó és cigány meggyilkolásáért”. Ezt a következtetést a tények teszik számomra nyilvánvalóvá; mert amikor ön, Fejtő úr, a baloldalra szavazók arányával takargatja elkötelezettségét, akkor, óhatatlanul, a jobboldalra szavazók valamennyiére szórja rá mindazon rágalmakat, amelyeket – elképzelése szerint – csupán Orbán Viktornak adresszált… Ismétlem: hihetetlen mennyiségű gyűlölet szorult önbe, uram. S mind ennek mennyisége, mind e kis történelmi leckéjének minősége arra kötelez: értékeljem át magamban mindazt, amit ön eddig papírra vetett. S ellenőrizzem mindazt az emlékezés-mennyiséget, amelyet eddig elénk tárt. Vélhetően több forrásból is ellenőriznem kell majd azon állításokat, amelyeknek eddig autentikus forrásaként tartottam számon elemző memoárjait. Ezzel együtt most is vallom: tisztelettel adózom hajlott kora előtt. S csak sajnálatot érzek: nehéz lehet ennyi indulattal, ennyi felhalmozódott gyűlölettel együtt élni, ennyi évtizeden keresztül. S továbbra sem tekintem önt „annyira tudatlannak, mondhatnám hülyének”, mint amilyennek ön nézi „a magyar népet” – legalábbis azon részét, akik szerint, bizony, a baloldal többször is erős rontást tett rajtuk. És annak történelmi felelőssége alól nem lehet azzal kihátrálni: hiszen ők nem is voltak baloldaliak…
Nem. Ezt a leckét nem lehet komolyan venni…
Uram: hadd forduljak most hozzád. Hadd kérjelek arra: e rettentő kánikulában, amelynek okait biztosan eltervezted, ne fárassz engem, külön is, ilyen leckék olvastatásával. Hadd főjek csak saját levemben… És, ha már szólításodra vetemedtem, hadd kérjelek arra is: időben, de inkább előtte, szólíts magadhoz. Vagy küldj a pokolba; ítélj felőlem úgy, ahogyan gondolod.
De ne hagyj elhülyülnöm…
Tamási Orosz János
.
Vissza a kezdőlapra