2005. augusztus 31. szerda 21:29
Házfalakról lecsorgó vöröslő fájdalom, avagy
A Szolidaritás napjait ünnepeltük – idén is. Szép ünnepélyességbe dermedten; a múltat. A lengyel független szakszervezet megalakulásának évfordulója előtt számos esemény tisztelgett; de a múlt egy-egy építőkockája mindig a jelen. A jelenünk. Azt, hogy mit is végzünk valójában, hogy mennyit ér az, amit cselekszünk, mindig a jövő ítéli meg (vagy el.) Ezt nem árt néha leszögezni; bár nem is használ… Kérdezhetik: miért a kissé elégikus hangütés? Magam sem értem – pusztán arról szólnék, hogy valamennyi éves (természetesen pontosan is tudom…) a Szolidaritás. Természetesen a lengyel független szakszervezetről beszélek és nem a fogalomról, hiszen ez utóbbi már nagyon régóta létező elv és sokak szerint az is maradt. Egy szép elv csupán… Hát ezért mondom, hogy valamennyi éves… Azt hiszem – hogy a tárgynál maradjak -, a Szolidaritás „logoját” majd mindenki ismeri. Házfalakról lecsurgó vöröslő fájdalom. Mintha alkotója ismerte volna Radnóti mondatát… Wajda a film nagykönyvébe is belevéste, amikor Vasember-ének címfeliratát ugyanígy jelenítette meg. S ezzel máris oda érkeztünk, ahol a legbiztosabban tetten érhető a múlt: a kultúrában. A művészet emlékévé, témájává, hordozójává vált-e az, ami nem is oly rég a napi politika propaganda-eszköze volt? Aki végignézte az emlékezés relikviáit - talán szembesül valamilyen válasszal…
Én inkább mesélnék valamit. Van egy Szolidaritás-jelvényem; néha (talán, mert jól mutat kedvenc színemen, a feketén) mostanában is fel-feltűztem. Akkor régen még jelentett valamit; erről Tamás Gáspár Miklós (nem azonos a ma oly bensőségesen ismert médiaszemélyiséggel, TGM-el, bár egy és ugyanaz a személy…) így írt egy ízben: „A dzsekimen még mindig ott a Szolidaritás-jelvény. Ez már a sokadik. Kettőt az utcán csak úgy elkobzott a magyar Volkspolizei, egyet meg az emlékezetes Bem téri tüntetésen (ahol mintegy ötvenen néztünk jámbor farkasszemet ötszáz rendőrrel) tépett ki egykori zakómból egy markos civil…” Ez volt – kevesebb, mint húsz éve… Ma Walensa a lengyel elnökválasztáson nulla egész nyolc tized százalékot kapott – de ünnepelhet a fennköltség másodperceiben… Adam Michnik szerint „…saját hősi múltunk áldozataivá váltunk…”.
A Szolidaritás történetét látványos jubileumi emlékezés elevenítette fel. De van már vagy öt éve annak, hogy egy fiatal lány (aki amúgy a mai ellenzék lelkes híve…) rábökött a jelvényre, és azt kérdezte: ez mi?
Azóta – nem hordom.
Tamási Orosz János
.
