2005. augusztus 31. szerda 21:35

 

Magyar népmese az Állatkertről

Avagy mese az Anyukáról, aki maga vitte el lányát a sárkányhoz. Igaz, nem a barlangjába, csak a kertjébe. A sárkány meg tehet egy szívességet…

 

***

Hol volt, hol nem volt, tőlünk nem is olyan messze, élt egyszer egy Anyuka és neki volt egy kicsi lánya. A közelükben lakott egy hatalmas sárkány, annak volt egy gyönyörű nagy parkja telis-tele mindenféle gyönyörű állattal és növénnyel. A parkot a sárkány úgy hívta, hogy Fővárosi Állat- és Növénykert és bárki sétálhatott benne némi fizetség ellenében.

Amikor a kicsi lány már nem csak alvással, evéssel és ivással töltötte az idejét és az Anyuka pedig a sajátját nem a kicsi lány tisztába tevésével, gyakran elmentek a parkba sétálni. Volt bérletük és azért cserébe annyiszor nézhették meg az állatokat és a növényeket, ahányszor csak akarták. Láttak mindenféle csodálatos teremtményt: elefántot, tigrist, majmokat, zsiráfot, malacokat és még mindenféle más állatot. Anyuka és lánya nagyon szeretett ott sétálni.

Ahogy telt az idő, a kicsi lánynak született egy kicsi öcsikéje. A sárkány kertjében tett látogatások ritkultak, a kicsi lány is nagyobb lett, már óvodába kellett járnia. De ahogy a fiúgyermek kezdte már nem csak alvással, evéssel és ivással tölteni az idejét és az anyukája sem az ő tisztába tevésével a sajátját, az Anyukának eszébe jutott, hogy mennyire szerette ő a lányával a sárkány parkjában múlatni az időt. Elhatározta, hogy most már a fiával is gyakran jár majd oda, megmutatja neki a sok csodálatos állatot, és nagyon nagyszerűen fogják magukat érezni.

Az Anyuka felkerekedett és elment ebbe a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, hogy annak rendje és módja szerint vegyen magának bérletet. A pénztárnál azután nagyon meglepődött, mert a sárkány a bérlet árát a duplájára emelte és 9800 forintot kért érte. Az Anyuka nagyon elkeseredett, mert ugyan volt ennyi pénze, de tudta, hogy ha megveszi magának a bérletet, akkor abból a rengeteg pénzből nem tud majd vásárolni a lányának mindenféle csuda holmit, - ruhát, cipőt, gyümölcsöt, hogy csak kiragadjunk néhányat a sok közül, - amire az óvodában (is) szükség van, és amire amúgy is szükség van. És a fiának ugyanígy nem tud majd venni semmit, amire szükség van. Anyuka hazament és sokáig szomorkodott. A sárkány meg füstölgött magában, hogy miért is húzzák a szájukat az emberek az új árak láttán.

Történt egy napon, hogy Anyuka találkozott egy kóbor lovaggal, aki látva szomorúságát, tüstént elhatározta, hogy segíteni fog rajta. Mivel a lovag nem szeretett fejjel rohanni a falnak, először megkérte az Internet nevű varázslót, mondjon el neki mindent a sárkányról. Arra volt kíváncsi a lovag, hogy milyen fizetési konstrukciókat kínál a sárkány a parkjába betérőknek.

Látta a lovag, hogy az 1300 forintos belépőjegy nagyon drága, tényleg érdemesebb bérletet vásárolni, még ha megfizethetetlen, akkor is. A lovag elhatározta, hogy meglepi az Anyukát egy olyan bérlettel, amivel talán még a sárkány barlangjába is bemehet, de a kertjébe biztosan. Nézhetik majd a kicsi fiúval az állatokat meg a mindenféle érdekes növényeket.

Persze az Internet nevű varázsló megmutatta a lovagnak az apró betűs részt is. Az apró betűs rész szerint a bérlet naptári évre szól, nem pedig a vásárlástól számított 12 hónapig érvényes. És nincs olyan, hogy időarányosan csökkenne a bérlet ára! A lovag ezt nem akarta elhinni és felkerekedett, hogy kérdőre vonja a sárkányt, miért drágák a jegyek és a bérletek és miért ez a marhaság a bérlet érvényességével. A sárkány tüzet okádva fogadta a lovagot, aki persze nem hátrált meg és feltette a kérdéseit. Két tűzfújás közben a sárkány közölte a lovaggal, hogy drága az állatkert fenntartása és legszívesebben a lovaggal etetné az oroszlánokat, de lehet, hogy inkább ő eszi majd meg. A bérlet érvényességéről pedig azt mondta a sárkány, azért szól az naptári évre, mert ha mindenféle dátumokat rakna rá az emberek kénye-kedve szerint, akkor nem tudná belépéskor ellenőrizni a dátumot, mert az nehézséget okozna neki.

Az én mesém is tovább tartott volna, ha a lovag nem dermed sóbálvánnyá a sárkány utolsó szavaitól megigézetten. Azóta is ott áll mereven a bátor dalia. Csak az agyában motoszkál egy gondolat.

Vajon a sárkány vak, vagy csak egyszerűen nem tud olvasni?

Kiss János

 .

Vissza a kezdőlapra