2005. december 03. szombat 14:10

 

Cenzúra az Európai Parlamentben

Betiltották az "Élet és gyermekek Európában" című kiállítást

Világosan fogalmazó magzatvédelmi kiállítás nyílt november 15-én az Európai Parlament épületében. A mindössze néhány poszterből álló kiállítás részben II. János Pál idézetekkel mutatott rá, mennyire védendő az élet minden formája, különösen a meg nem született élet. Részben a modern kor adta képalkotó eljárások felhasználásával mutatta meg a kiállítás, mennyire emberi alakja van már a csak néhány hónapos magzatnak is.

 

a vihart kavaró kép egy részlete

A képek egyike Teréz anyát idézte: A mai világban a béke elleni legnagyobb kihívás az abortusz. Ha az anyának megengedik, hogy megölje gyermekét, mi akadályozhat meg téged és engem, hogy megöljük egymást? A kiállítók ezt az idézetet szögesdrót mögött álló sorvadt gyermekek fényképével egészítették ki. A keddi szavazás előtti percekben ügyrendre hivatkozva szót kért egy képviselő asszony és felháborodott, mert a női méltóságot sértő abortuszt mutat be ez a kiállítás, és követelte azonnali bezárását. Az elnök nem vonta meg a szót, pedig a napirend adott szakaszában ilyen vitát nem lehet kezdeményezni. A kérdés kivizsgálását ígérte. A szavazás után odamentem. Viszonylag nagy tömeg volt, különösen azon kép körül, amelyiken a fenti idézet volt olvasható. Ez engem sért, kiabálta az egyik képviselő asszony. Nekem is volt abortuszom, nem bántam meg, de nem vagyok náci!!!

 

Többen mondták, hogy nincs igaza, de olyan is akadt, aki igazat adott neki a véleményét illetően, de tiltakozott az ellen, hogy a képviselőnő önhatalmúan el akarta vinni a posztert. Hiába volt minden a gondolatok szabad áramlására vonatkozó felszólítás, az illető hisztérikusan rángatta le a képet a helyéről. Én nem teszem tönkre, csak el akarom venni, üvöltötte. Délután a kiállítás még állt, de ezt a képet, amelyet a nagy tömeg miatt nem tudtam egészében lefényképezni, már elvitték. Estére az egész kiállítás eltűnt. Bezárását a parlament illetékes vezetői azzal indokolták, hogy ellentmondást vált ki. Többen úgy gondoljuk, hogy a parlament feladata, hogy egymásnak ellentmondó véleményeket ütköztessen, s bárki bármit mond, azt meg kell hallgatni,. ha vannak érveink, meg kell cáfolni. De elnémítani senkit nem szabad.

Bezárás előtti felvétel, egyébként ezzel a képpel hívták a kiállító lengyel képviselők a sajtót, hogy a kérdést kitárgyalják

Itt pedig ez történt. Az Európai Parlament nem tűri el a vélemények szabad kinyilvánítását. Bár - noha erről volt javaslat - a kérdésben nem a plenáris ülés döntött.

Ami történt, felháborító és elfogadhatatlan.

Surján László
MHL-fotók

Olvasói vélemények:

Tisztelt Képviselő Úr!

Nem tudom, mit ér egyetlen egy ember véleménye az EU-ban, de az EU Parlamentben történt Ön által leírt eset (abortusz-kiállítás betiltása) mélységesen felháborított.

Kérdezte korábban a véleményünket az EU-ról. Két dolog a válaszom:

1/ Sajnos, annyira kevés az információnk, hogy mi folyik ott, mintha valami nem is létező dolog lenne az egész.
2/ Hiányolom az EU-ból a kultúrával való foglalkozást. Zene, színház, tánc, balett, művészetek - mintha nem is léteznének, csak gazdaság, jogszabályok, bürokrácia, stb.... Azt hittem például annak idején - én naív - hogy a magyar és többi országok csatlakozását például koncertekkel, stb, vagy akár utazási kedvezményekkel ünnepli meg az EU.... Pedig minden fontos embernek van ünneplő ruhája, egy országnak, egy EU-nak nem szükséges ünnepelni? Vagy nem is jó, csak gazdasági, katonai, stb. érdek a belépésünk?

Nehéz munkájához további sok erőt kívánok:

Fehér György Miklós

From: N.János [mailto:...@freestart.hu]
Sent: Sat 12/3/2005 7:02 AM
...
Subject: Fw: Egy kiállítás képei....

Tisztelt Barátim

A becsatolt cikket olvasva kommentárként annyit, hogy az önmagából - láthatóan - hisztérikusan kikelt képviselő nőt nagyon sajnálom; emberileg. Úgy vélem ott a kiállításnak helyet adó előcsarnokban valós, de elfelejteni akart önmagával, a saját elrontott életével találta magát szembe. A visszatérő trauma erős, de mégis elégtelen volt: a valamikori tettére őt emlékeztető kép leszaggatásáig jutott csak el a szerencsétlen, a megtérésig nem.
Mindaddig, amíg - úgy mond, - a megtérés, a megbocsátás, feloldoztatás katarzisát át nem éli, önmarcangoló s így személyiségével teljességgel alkalmatlan képviselői munkára.

Hisztérikus, önkontrollját vesztett képrombolásakor elhangzott, a tettével kapcsolatos a cikkbeli szavait idézve, elképesztő egyébként az a korlátlan butaság, ahogy s amiként hivatkozik: "... azért én nem vagyok náci." Ez már egyenesen infantilis idiotizmus.

Szinte kór-/kor dokumentum, ahogy egy ilyen spontán, a természetes emberi léthez kötött érzelmi trauma, egy magzatelhajtás, avagy magzatgyilkosság kapcsán - is - megjelenik a sátán, a Gonosz, az ördög helyett, a látszólag mindezek helyébe lépő "náci".

A kificamodottság eklatáns példája e szerencsétlen anya esete.

N. János

U.i.:

Utóiratba téve, de nem utóiratnak szánva:

Jellemző értelmi és érzelmi ficamként értékelem a szövegben általam kivastagítással és piros színnel kiemelt hivatkozás képtelenségét, amivel hivatalosan indokolták a kiállítás azonnali becsukását, elfogadva ezzel annak minden tisztességet elvető szétverését is.

Egy parlamentben az élet védelme ellentmondást szül? Vagy már maga az ellentmondás bűn? az ellentmondás tűrhetetlen?

Ugyanakkor:

Egy beteges, lelkificamos, sátánista stb, közbotrányokozó "előadó" - "művész" fellépte, szépség-, élet- és természetellenességet hírdető "mű"-veinek kiállítása akkor hová tartozik?! Az ugyanis megtűrhető, sőt támogatandó, ahogy tapasztaljuk.

 .

Vissza a kezdőlapra