2005. október 08. szombat 22:29

 

Szentbeszéd Magyarok Nagyasszonya ünnepén

Győr - Szabadhegy

 

        Ma Magyarok Nagyasszonyát ünnepeljük, a Szűzanyát, akinek első királyunk oltalmába ajánlotta országát, akinek mi is a pártfogásába ajánljuk magunkat. Szent István azért ajánlotta fel országát, hogy megőrizze szabadságát, hogy ne váljunk pogány bálványok szolgáivá.

        Tisztáznunk kell a szabadság fogalmát, amit többféle értelemben is használunk. (Pl. a taxi, ha még senki sem foglalta le saját uticéljára. De miután ezt megtette, akkor szabad, ha semmi sem akadályozza célja elérése érdekében.) Az ember szabadsága azt jelenti, hogy felelősen tud dönteni élete kérdéseiben. Az emberi méltóság alapja, hogy Isten értelmet és szabad akaratot adott nekünk, és meghívott az örök életre. A szabadság fogalma magában foglalja a felelősséget. Az erkölcs azt jelenti, hogy az ember felelős cselekedeteiért, Isten és ember előtt.

        A keresztény ember szabadsága Isten ajándéka, amely lehetővé teszi, hogy felismerje és önként megtegye az ő akaratát, és így eljusson az örök életre. Az ember szabadságát a bűn és a bűn következményei korlátozzák. Az igazi szabadság Isten ajándéka, amelyet Jézus Krisztus szerezte meg, aki megszabadított a bűn rabszolgaságából, és új életet adott nekünk.

        A lelkiismereti szabadság azt jelenti, hogy minden embernek joga és kötelessége, hogy az igazságot keresse, és joga és felelőssége, hogy a megismert igazság szerint cselekedjen. Senkinek sincs joga arra, hogy a másikat lelkiismerete szavának követésében megakadályozza, hogy a másikat saját lelkiismerete elleni cselekedetre kényszerítse. Természetes korlátja a lelkiismereti szabadságnak - mint minden emberi szabadságjognak - a másik ember hasonló szabadsága. A szabadság felelősséget is jelent, amely jogokat és kötelességeket is magában foglal, azt is, hogy tartsuk tiszteletben mások szabadságát.

        Sokan összetévesztik a lelkiismereti szabadságot a szabadossággal, amin lényegében azt értik, hogy senkinek sincs joga arra, hogy felelősségre vonjon cselekedeteink miatt.

        Isten a mi Mennyei Atyánk mindig tiszteletben tartja azt a szabadságot nekünk adott. Jézus sem kényszerített senkit arra, hogy higgyen benne, de mindent megtett értünk, hogy Isten szeretetét megismerjük és kövessük. Ő a Fiúisten ezért lett emberré, ezért vállalta a szenvedést és kereszthalált, hogy meggyőzzön szeretetéről, hogy azokat, akik benne hisznek, elvezesse az örök életre.

        Ezt a szeretetet ismerte fel Szent István király és ezzel ismertette meg népét, amikor kereszténnyé tette országát, hogy népe valóban szabad legyen. Mai szóval, mint keresztény politikus feladatának tartotta, hogy az evangélium szellemében építse a társadalom életét. Egyházunk kétezer éves története, a magyar kereszténység ezer éves története mutatja, hogy mindnyájunk javára válik, ha Isten törvényei, Jézus tanítása szerint élünk, és tragédiához vezet, ha azokat nem tartjuk meg.

        Természetesen vannak más világnézetű emberek is, akik úgy vélik, hogy a közéletbe ne keverjük bele a vallást. Ezért meg kell fontolnunk azt is, mit jelent a szabadelvűség. Ahogy a mindennapi életben szükség van közlekedési szabályokra, hogy minden társadalomnak szüksége van bizonyos szabályokra, törvényekre, hogy az emberek békességben tudjanak élni és fejlődni. Egy diktatúrában mindent szabályozni és ellenőrizni akarnak. A szabadelvűség azt jelenti, hogy amit lehet, azt bízzuk az emberek szabad döntésére, az emberek lelkiismeretére, és csak azt szabályozzuk, aminek szabályozása feltétlenül szükséges.

        Mi keresztény emberek elfogadhatjuk ezt a szabadelvűséget, ha valóban figyelembe vesszük azokat az alapvető erkölcsi követelményeket, amelyeket minden ember felismerhet saját lelkiismeretében. Nem fogadhatjuk el azonban azt a fajta szabadelvűséget, amely nem fogadja el az Isten előtti felelősséget, amely úgy véli, hogy a törvényhozásnak nem kell figyelembe vennie az alapvető erkölcsi törvényeket. Sajnos a mai közéletben sokan ezt az Istentől adott alapvető erkölcsi törvényeket elutasító szabadelvűséget akarják ránk erőltetni. Gondolhatunk itt pl. az egyneműek házasságának engedélyezésére, vagy az eutanázia vagy a kábítószerek legalizálásának kérdéseire, de gondolhatunk itt arra a nevelési elvre és gyakorlatra, amelynek lapja az az önző szemlélet, amely szerint egy gyereket hagyni kell, hogy csinálja azt, ami neki tetszik…

        Szent István népének jövőjéért aggódva ajánlotta fel országát a Mennybefelvett Boldogasszony oltalmába. Népünk jövőjéért ma is aggódhatunk, mi lesz népünk sorsa? Körülnézve van okunk az aggodalomra. Sajnos sokan vannak, akik bár anyakönyvileg keresztények, de gondolkodásmódjukban és életükben nem igazán nevezhetők keresztényeknek. Szabadnak érzik magukat, közben úgy tűnik, mintha rabjai lennének a bűnnek, rabszolgái saját ösztöneiknek, az anyagiasságnak… Ebben a világban kell nekünk mai keresztényeknek tanúságtevő életünkkel elvezetni embertársainkat, hogy felismerjék Isten szeretetét, hogy hinni tudjanak Jézusban és kövessék. Ezt nem kényszerrel akarjuk elérni, hanem embertársaink megnyerésével, életünk példájával, hogy megismerjék, jó nekünk Isten szeretetében élnünk.

        Ehhez, hogy a mai világban keresztények tudjunk lenni, saját magunkat is meg kell erősíteni a keresztény életben, hitünk ismeretében és Isten szeretetében. Az az elkötelezett felnőtt keresztény, aki tudatosan hisz Jézus Krisztusban (van kialakult hívő világnézete, felelni tud a hittel kapcsolatos kérdésekre); - aki folyamatosan törekszik arra, hogy életében megvalósítsa Jézus tanítását (szilárd erkölcsi elvei vannak); - és aki részt vesz a keresztény közösség életében (felelősséggel vállalja a rábízott feladatokat).

        Meg kell erősödnünk az istengyermeki, keresztény életben – naponta imádkozom, – vasárnap misére járok és gyakran áldozok, – fegyelmezetten élek és rendszeresen gyónok, – kötelességeimet becsülettel teljesítem, – embertársaimat jóindulattal szeretem, – családomban keresztény módon élek, – Egyházamnak tevékeny és hűséges tagja leszek. Ennek az elkötelezett keresztény életnek az alapja a keresztény világnézet.

        Az elkötelezett, felnőtt keresztény világnézet alapja, hogy ismerjük hitünk tanítását, hogy hitünk ismeretei harmóniában legyenek a mindennapi életben meglévő egyéb ismereteinkkel, hogy tájékozottak legyünk a közélet kérdéseiben, hogy ismerjük hitünk tanítását a társadalom, a közélet, a politika kérdéseiben. Ma a legtöbb ember csak kétféle társadalmi tanításról tud, a társadalmi tanítás két szélsőséges végletéről, a bukott marxista ideológiáról és a liberális piacgazdaságról, és nem tud a kereszténység társadalmi tanításáról, amelynek alapja az önzetlen szeretet, mert szinte semmit sem hallott róla.

        Ezért fontos, hogy hallgassunk ne csak szentbeszédeket, hanem előadásokat is, hogy meghallgassunk keresztény gondolkodókat és politikusokat. Ezt azért kell külön kihangsúlyoznunk, mert sokan elhiszik azt a rágalmat, hogy minden politikus gazember. Ezt azok terjesztik, akik azt akarják, hogy a keresztények elforduljanak a politikától és ne akarjanak beleszólni. Igenis vannak tiszta életű, tanúságtevő keresztény politikusok is. Nem a neve tesz valakit keresztény politikussá, hanem az élete.

        Amikor ma népünket és országunkat ismételten a Magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánljuk, akkor nem elégedhetünk meg azzal, hogy csupán imádkozunk hazánkért, hanem tudatos keresztény tanúságtételünkkel kell elvezetni embertársainkat a tudatos kereszténységre és magyarságra. Ez a mi feladatunk a mai világban, és reméljük, ha így élünk, akkor ebből a földi országból eljutunk Istenünk boldog örök országába. Ámen.

Dr. Rédly Elemér plébános

 .

Vissza a kezdőlapra