2005. december 22. csütörtök 17:24

 

Adventi elmélkedésre való gondolatok Rónay György naplójából

     

Advent negyedik vasárnapja A földön még nem volt soha senki s nem is lesz soha senki, aki olyan mélyre süllyedt volna, hogy el ne érhesse Isten végtelen szeretete. Nincs jogod arra, hogy ne szeress és ne bízzál ott, ahol Isten szeret és bízik. Michel Quoist       . .   . .     . .     . .   . .   Advent harmadik vasárnapja Ó jaj, későn kezdtelek szeretni, ősi és új Szépség, későn kezdtelek szeretni! Pedig bennem voltál, - én meg künn kerestelek, s idomtalan mivoltommal belerohantam arányaival tündöklő teremtett világodba! Végre hívtál, kiáltottál felém és megtörted siketségemet. Tündökölve ragyogtál, s elűzted vakságomat. Megízleltelek, és most éhezlek és szomjazlak. Megérintettél, és lángra lobbant bennem a vágy békességed után. Szent Ágoston .   . .   . ..   . . .   ..   . . .   Advent második vasárnapja Valamennyien adventi vágyakozást hordozunk magunkban, mert a fészekből kiesett madárként kiált lelkünk Isten után. Tolsztoj . .       . .   . . . . Rónay György: Advent első vasárnapja Amikor a fák gyümölcsöt teremnek, tudhatjátok, hogy közel van a nyár. Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg korcs ágaimon más, mint a halál? Amikor jelek lepik el a mennyet, álmunkból kelni itt az óra már. De ha hozzám jössz, pedig megüzented, angyalod mégis álomban talál. Meg akartál rajtam teremni, rossz fán; Nem voltál rest naponta jönni hozzám. Ajtóm bezártam. Ágam levetett. Éjszakámból feléd fordítom orcám: boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám! Szüless meg a szívemben, Szeretet!

december 23. A hang, melyet nem akarunk meghallani magunkban, egyszerre úgy kezd szólni, hogy meg nem hallani többé lehetetlen. Ez a kegyelem. S van úgy, hogy akarnánk engedni a kísértésnek s mégsem engedünk, magunk sem tudjuk miért; valaki önmagunk ellenére vigyáz ránk. S így lassan fölfedezzük, hogy nincs értelme a kísérletezésnek és a magunk erejére hagyatkozásnak; és hogy itt az ideje onnét vennünk erőt, ahol valóban van és ahonnét megkaphatjuk.  1949. január 17. december 22. Ha ez a generáció ma úgy tudná vállalni, azzal a tudattal tudná viselni sorsát, hogy súlyos bűnökért, nagy mulasztásokért vezekel s utódjai helyett is szenved, hogy megváltsa őket a szenvedéstől: ha így tudna helytállni, akkor talán remélhetnők, hogy a sors végül is képessé edzi szebb és jobb jövőjének kialakítására.  1951. október 8. december 21. Milyen vakmerőség, hogy egészségünkben hátat fordítunk a kegyelemnek, melyet betegségünk elviselésére kaptunk!  1949. január 17. december 20. "Aki utánam akar jönni, vegye föl keresztjét és kövessen engem", mégpedig nem holnap vagy holnapután, hanem most nyomban, azonnal, tétovázás nélkül. Hiszen ez a kereszt voltaképpen nem jelent egyebet, mint szívós küzdelmet a megrögzött rossz szokások és a belénk gyökerezett bűnök ellen; s ezeknek a fokozatos gyomlálgatása, meg a lelki fegyelem bevezetése egyrészt nem is olyan teljesíthetetlenül nehéz, másrészt meg előnyös is, mert bizonyos egyensúlyt, erőt és derűt ad, frissebb munkakedvet és környezetünkben nyugodtabb, melegebb, békésebb légkört.  1949. január 8. december 19. A bűn mechanizmusa szinte fantáziátlanul egyszerű, mégis egyre beleestünk ugyanabba az ugyanott felállított csapdába. S a bűn csábításának együgyűségénél csak a mi együgyűségünk szánalmasabb, amellyel ebbe az együgyű verembe belehullunk.  1949. január 8. december 18. Ha egyszer a hang szól; ha egyszer a lélekben fölébred a vágy, hogy jobb legyen annál, amilyen eddig volt, ezt a hangot nem szabad hallatlanra vennünk, s várnunk, hogy majd újra szól és majd csak akkor fogjuk követni; mert ki biztosít róla, nem leszünk-e süketek rossz szokásaink, bűneink, megáltalkodottságunk miatt akkorra, amikor esetleg újra megszólal?  1949. január 8. december 17. A szent iránti érzék megsemmisülése után rövidesen megsemmisül az erkölcsi érzék is. Az embernek nem sikerült ... olyan erkölcsi rendszert fölállítania, melyekből eltűnik az imádság igénye.  1946. június 27. december 16. Minden valószínűség szerint a természet által megkívánt szellemi tevékenységek (imádság) elfojtása összeegyeztethetetlen az élet sikerével. A gyakorlatban az erkölcsi és a vallási tevékenységek egybe vannak kapcsolva egymással.  1946. június 27. december 15. "Úgy látszik, az imádság az embereket fölemeli azon a szellemi fokon, mely neveltetésüknél s örökségüknél fogva sajátjuk."  1946. június 27. december 14. S miután (az ember)  bálvánnyá tette a maga számára önmagát, tehát megbontotta a lét hierarchiáját: mégsem tudott úgy uralkodni, mint Isten, mert Isten teremtő, ő pedig nem az, szükségszerűen be kellett következnie a bálványimádásnak: annak, hogy azt, ami alatta való, mint fölötte valót imádja, minthogy uralmát fölötte lázadásával elvesztette.  1949. március 13. december 13.  Mit jelent az, hogy az ember akarata rosszrahajló lett? Eltért a világ használatában az abszolút jó Akarattól, Istenétől. Hogyan? Úgy, hogy a dolgokat nem Istenért használta, hanem önmagáért. Az emberért, aki azt akarta, hogy olyan legyen, mint az Isten.  1949. március 13. december 12. Bízni, remélni csak Istenben lehet. Azt mondani: segíts meg minket. De azt is hozzátenni, erre kérlek, de mindenesetre legyen meg a te akaratod, s add, hogy a te akaratod legyen föltétlenül, ellentmondás nélkül az enyém is.  1951. június 29. december 11. Önmagunkkal lépünk cinkosságra a saját javunk, önmagunk ellen. A nagy lemondások, úgy látszik, könnyebbek a kicsinyeknél; s a kis megszokásoknak engedve adjuk föl azt a terepet, ahonnét tán sikerrel védekezhetnénk a nagy kísértések ellen.  1949. május 4. december 10. Bármely pillanatban hajlandó az ember kompromisszumot kötni, vagy egy magával kötött megállapodást fölrúgni, egy megszokás vagy egy belérögződött szenvedély kedvéért, még akkor is, ha tudja, hogy aminek enged, az egészségét rombolja, az életére megy.  1949. május 4. december 9. Elképesztő, milyen kevéssé tudunk uralkodni szenvedélyeinken. S még elképesztőbb, milyen gyönge, milyen könnyen enged az értelem az idegek kívánságának, a beidegzett mozdulatok gépiességének, a megszokásnak.  1949. május 4. december 8. Az imádság a lélek természetes szükséglete. "Az erkölcsi érzék s a szent iránti érzék kiveszése egy nemzet aktív elemeinek többségében magával hozza az illető nemzet hanyatlását s idegen igába dőlését..."  1946. június 27. december 7. Mit ér a tudásunk, ha nem igazoljuk az életünkkel? Valóban nem arról kell majd számot adnunk, mennyit olvastunk teológusokat és misztikusokat, hanem arról, mennyire közelítettük meg életünkben Istent és a tökéletességet.  1949. május 21. december 6. Milyen kurta a mi híres bölcsességünk! Már a következő lépésünkről sem tudjuk, szilárd földre lépünk-e vagy ingoványba.  1949. március 13. december 5. Isten vajon miért éppen a pásztorokat és a bölcseket, a legegyszerűbbeket és a legokosabbakat hívta meg az újszülött Gyermek bölcsőjéhez? Úgy gondolom, azért, mert igazában csak ők méltók rá, hogy meghívassanak: az egyszerűek és a bölcsek. Azok alázatosak egyszerűségükben, ezek alázatosak bölcsességükben; az Inkarnáció pedig csak az alázatosak számára hozzáférhető. Mi nagyobb alázat, mint az Isten tehetetlen kis gyermekké alázkodása? A pásztor elfogadja, mert egyszerű; a bölcs elfogadja, mert bölcs. Ők alázatosak; csupán a félműveltek gőgösek. 1950. január 6. december 4. Annyi bizonyos, hogy "magától" nem megy; a kegyelemért ki kell nyúlni, legalább egy lépést kell tenni érte, noha ingyenes. S éppen ez az egy lépés a nehéz. Az egy lépés, ki a sivatagból. Mit kell tennünk ahhoz, hogy Isten vizet fakasszon a kősziklából? 1949. szeptember 3. december 3. ...magamnak kell magamon segítenem s eljutnom odáig, hogy Isten is segítsen rajtam. Amit más tanácsolhatna, azt sajnos tudom, éppen az a baj, hogy tudom, nem pedig élem. Ilyenkor lesz világossá előttem, mit jelent az, hogy "boldogok a lelki szegények". Mennyivel könnyebb azoknak, akik nem "tudnak", akiknek minden jó szó újdonság és támaszték! Igaz viszont: ezek meg hátha azt mondják, menyivel könnyebb a tudóknak! S ki tudja, valóban kinek könnyebb? 1949. szeptember 3. december 2. A sátán nagyon jól tudja, mit mond, amikor azzal bíztatta az embert, hogy olyan lesz, mint Isten, ha eszik a tiltott fa gyümölcséből. Megnyilatkozik a ti szemeitek és olyanok lesztek, mint az Isten, jónak és rossznak a tudói (Genezis, 3,5.) Ez az ember legnagyobb becsvágya: hogy isten legyen. Ez a becsvágy jellemzi a tizenkilencedik századot: elveti Istent s az isteni funkciókat az emberre ruházza, az emberre s az emberire, az emberi alkotásra. 1946. június 20. december 1. Hibáink mechanizmusa ijesztő. Pontról pontra ugyanúgy folyik le az „eset"; s közben világosan tudatában vagyunk, hogy mindez káros, fölösleges és rút. Vajon nem játszik-e közre e magát gerjesztő dühben az is, hogy aki velünk szemben áll, egyben „hatalmunk" alatt is áll? Egy diktátor, egy szadista lappang bennünk még azokkal szemben is, akik a legközelebb vannak hozzánk. Pedig hogy emberien, elviselhetően éljünk egymás mellett, azt csak a szeretet teszi lehetővé. 1946. április 8. november 30. A kis dolgok a legnehezebbek. A fegyelem, a szeretet mindennapos kis próbatételei. S a kis dolgok nehézsége figyelmeztet folyton arra, mennyire gyarlók vagyunk. Tükör ez, hiányainkat mutatja. S arra ösztökél, hogy igyekezzünk legyőzni makacs kis hibáinkat, melyek épp azért nagyok, mert kicsinyek, makacsok s állandók. 1946.április 24. november 29. A katolicizmus: örök mozgalmasság. A bűn legyőzése: tevékenység, harc, küzdelem. Isten felé törekedni: küzdelem, harc, tevékenység, megállás nélkül. Aki önmagába helyezi, önmagával azonosítja Istent, lemond erről a mozgalmasságról, dinamikáról; az megáll, világa stagnáló világ. Vagy önmaga körül forog; és őrült világ a világa. 1946. június 13. november 28. Össze kellene egyeztetnünk azt, akivé lenni szeretnénk, azzal, akik vagyunk; azt, aki vagyunk, fegyelemmel, szorgalommal kell felemelni afelé, aki lenni akarunk. Nem hagyni, hogy züllesztő aránytalanságok érvényesüljenek bennünk, hogy önmagunkat meghatványozó indulatok uralkodjanak rajtunk. Hogy apróságok aránytalanul nagy reakciókat keltsenek s e reakció, elmosva okát, önmagában tomboljon s önmagát dagassza mérhetetlenné. 1946. április 6. november 27. "Szellemi fáradság nélkül födni föl az igazságot"; ez a törekvés nem privilégiuma a vadembernek. Mai kultúránk egyik jellemzője, hogy a minimumra akarja csökkenteni a gondolkodással, megfontolással, egyéni döntéssel járó szellemi fáradságot. Erre a lustaságra épít a propaganda, ezt használja fel a modern reklám. Mindebben sok a gyerekes. Civilizációnkban szaporodnak az infantilizmus jelei. 1946. április 5.

 

Vissza a kezdőlapra