2005. október 06. csütörtök 21:30
Jönnek a törökök?
Hajdanában volt egy rovat: Ami a hírek mögött van. Ez jutott eszembe azon hírek hallatán, hogy Ausztria vesztett, hiszen feladta az ellenállását, s megkezdődnek a törökökkel való tárgyalások. Az alábbiakból kiderül: a helyzet sokkal árnyaltabb.
Az Európai Unió tagállamainak külügyminiszterei vasárnap kezdték és keddre virradóra fejezték be a török és horvát csatlakozás előremozdító tárgyalásukat. A döntés ismert, s sokan úgy érzik, Ausztria noha sokáig ellenállt, végül vereséget szenvedett. Mások úgy vélekednek, hogy Törökország felvétele még igen messze van, az egy-két évtizedig elhúzódó tárgyalások alatt még sok minden történik. Ugyanakkor Ausztria elérte, hogy Horvátországgal is megkezdődnek a tárgyalások, amit eddig több tagállam mereven ellenzett.
A horvát kérdés megoldása kétségtelenül nagy eredmény, s nekünk magyar szempontból is fontos. Ausztria kétségtelenül keményebb feltételeket akart szabni Ankarának, mint az Európai Bizottság. A közvélemény igen-nem kérdésként kezelte a dolgot, s minden felmérés arról szól, hogy az európai polgárok többsége fellélegzett volna, ha nem indulnak meg a tárgyalások. Ausztria azonban nem a tárgyalások megkezdését akarta akadályozni, hanem azt kívánta elérni, hogy már most említés tétessék arról a lehetőségről, hogy a törökökkel az Unió különleges - tegyük hozzá: különlegesen szoros - kapcsolatot alakítson ki. Nos, a szöveg nem tesz említést privilegizált partnerség fogalmáról, s ebből sokan arra következtetnek, - ahogy fent már írtuk - hogy Ausztria vesztett.
Ausztriának azonban nemcsak a horvát tárgyalások megkezdése jelenti a gyógyírt.
A 25-ök által jóváhagyott és Ankara által is elfogadott tárgyalási keretben semmilyen közvetlen utalás nincs arra, hogy a tárgyalások a teljes jogú tagság helyett a „privilegizált partnerséghez” vezethetnek majd. Lényegében a korábbi felvételek során kialakított szöveget fogadták el: „..A tárgyalások alapja az EU-Szerződés 49-ik cikke. A tárgyalások közös célja a csatlakozás. A tárgyalás nyitott végű folyamat, amelynek a kimenetele nem garantálható előre”. Bécs ugyanakkor elérte, hogy a szöveg nyíltan szól az Európai Unió befogadóképességéről: „Miközben - az Unió befogadóképességét is beleértve - a koppenhágai (csatlakozási) kritériumokat a legmesszebbmenőkig figyelembe kell venni, amennyiben Törökország nem lesz képes a tagsággal járó valamennyi kötelezettség teljesítésére, biztosítani kell, hogy Törökország a lehető legszorosabb szállal teljesen kötődjön az európai struktúrákhoz”. Vajon nem a privilégizált partnerség körülírásáról van szó?
Ezen kívül Ankarának még egy másik új feltételt is el kellett fogadni. Arra szólították fel Törökországot, hogy a csatlakozási folyamat során fokozatosan hozza összhangba harmadik országokat érintő és nemzetközi szervezetekben elfoglalt álláspontját az Európai Unió és tagállamainak politikáival és álláspontjaival. Azt is külön megemlítik, hogy ez minden uniós tagállam nemzetközi szervezetekben élvezett tagságára is vonatkozik.
Vesztett tehát Ausztria? Szerintem mindent megnyert, amit meg lehetett. Állítólag az információs társadalomban élünk. Miért van az, hogy minden információt többszörösen ellenőriznünk kell, mielőtt elhinnénk? Ha nem alakítjuk ki magunkban ezeket a reflexeket, az orrunknál fogva vezetnek. Ne engedjük.
Surján László
.