2005. október 07. péntek 18:52

 

Tűz és víz

 

Gyurcsány Ferenc immár egy éve foglalta el a kormányfői széket, a körülmények ismeretében úgy is mondhatnánk, egy éve szállta meg azt. Most egymást érik az értékelő beszédek, írások. Jelen sorok nem tartoznak közéjük. Gyurcsánnyal és a vele kapcsolatos értékelésekkel csak annyiban foglalkozom, amennyiben az kihat a következő immár nem is teljes esztendő várható fejleményeire.

 

Ma sajátos válságjeleket észlelek a hazai sajtóban. Ez a médiavilág erősen balra lejt. A túloldalon lévők azért festették visszataszító színekkel az ördögöt a falra, mert azt remélték, hogy sokan Orbánra ismernek benne. Nem is siker nélkül tették. De nem ismerték a mondást, ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik. Meg is jelent, s az illetők Gyurcsány képében kénytelenek mindazt megtestesülve látni, amit eddig Orbánról hazudtak.

 

A szerencsés eset most az lenne, ha ezáltal az egész léggömb kipukkadna, Gyurcsány folytatná az ámokfutását, s jövőre a választók méltó helyére tennék. Ám az idők méhe valami más lehetőséget is rejteget.

 

A két baloldali parlamenti párt már-már egybenőtt. Most viszont rájöttek, hogy az MSZP-ből kiábrándult emberek egy részét okos politizálással az SZDSZ is megszerezhetné, s ezzel talán az oly igen remélt öt százalék is biztosítva van. Gyurcsány orbánira démonizált képe erre ad számukra lehetőséget. Bolgár György szerint „miniszterelnökünk sokban kezd hasonlítani Orbán Viktorra.” „Nem szabad úgy tenni, mintha minden rendben volna, miközben sok dolog ugyan rendben van, ám a (költségvetési) hiány nagyon nincs rendben, és ez sok mindent felboríthat.” „Kétségtelen, Gyurcsány nem önszántából lépett az orbáni költekezés útjára, és a választások előtt öngyilkosságot követne el, ha visszafordulna róla.” Több szerzőtől is lehetne hasonló gondolatot idézni, sőt Gyurcsány maga mondta a nyári számháborúban: „Mi ketten egyformák vagyunk”.

 

Mi jól tudjuk, amit Orbánról állítottak, annak a fele sem igaz. Mekkora lehet tehát odaát a rémület! Rájöttek, az a negatív figura, akiket az ő képzeletük hozott létre, nemcsak hogy él, hanem meg is jelent, s most épp a miniszterelnöki székben ül.

 

Ringathatnánk magunkat abba a hitbe, hogy ezzel el is vesztették a választásokat. Nem így van. Sőt. Az MSZP közvetett és közvetlen választási üzeneteinek a lényege: A Fidesz meg az MSZP közel azonosak, semmi értelme újjá alakítani a kormányt. Ha velünk mindkét nagy vezetésével ugyanaz történik, akkor okosabb nem váltani, kevesebb macerával, feszültséggel jár. Ezt a kampányvonalat szolgálja ki az MDF, azt remélvén, hogy a mindkét nagyból kiábrándultak őket fogják választani. A két nagy párt azonosságát csiripelők kórusába most felvételt nyert az SZDSZ is.

 

Három parlamenti párt és hármuk média háttere próbálja majd a Fidesz, MSZP egykutya gondolatot elültetni, sőt beleégetni az emberek gondolkodásába. Ez elég lehet arra, hogy legalább öt párti parlament legyen, de talán a hat sem kizárt. A közös listán induló Fidesz és KDNP valamint az MSZP biztosan a parlamenti párt lesz. A két nagy egybemosása mindkettőről leszedhet annyi embert, amennyi elég az öt százalékhoz. A nagyobb veszteség a Fideszt fenyegeti, mert az említett kórushoz még becsatlakozik a parlamenti pártoktól kétségtelenül jobbra álló egymásra találó, s talán a parlamentbe ismét visszakapaszkodó Jobbik és MIÉP, valamint a már meglévő vagy most alakulgató törpe-pártok sora. Ők potenciális Fidesz szavazókat vonzhatnak magukhoz, ezért a baloldali média készséggel ad majd teret megszólalásaikhoz.

 

Bízhatunk abban, hogy e megfontolásoknál erősebb lesz a protest hangulat, s ha addig nem is, de legalább a szavazófülkében felismerik majd az emberek, hogy melyik lista adja a legnagyobb esélyt a rendszerváltásra. Bízhatunk, de ez a bizalom nem eléggé megalapozott. Éppen ezért nagyon tudatosítani kell magunkban, környezetünkben, hogy a Fidesz-KDNP és az MSZP tűz és víz.

Surján László

 .

Vissza a kezdőlapra