2005. október 08. szombat 20:53

 

Erdő Péter bíboros, magyar prímás szentbeszéde Rómában

a Szent Péter Bazilikában 2005. október 8-án,a Magyar Kápolna felszentelésének 25. évfordulóján

 

Főtisztelendő Érsek és Püspök Urak, Igen Tisztelt Nagykövet Úr, Szeretett Paptestvéreim, Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Magyarok Nagyasszonya ünnepe van. Magyarok Nagyasszonyának tiszteletére szentelte fel 25 évvel ezelőtt Isten Szolgája, II. János Pál pápa itt, a Szent Péter Bazilika grottájában szeretett és híressé vált magyar kápolnánkat. Ennek a gyönyörű kápolnának a kövei és műalkotásai ma is aktuális tanítást hordoznak.

2. Maga a hely, ahol a kápolna kialakult, ezer esztendős történetre emlékeztet. Első, szent királyunknak nemcsak a magyarországi egyházszervezésre volt gondja, hanem arra is, hogy a magyar zarándokok ellátogathassanak a kereszténység szent helyeire. Ez is erősítette kapcsolatunkat a keresztény népekkel, és magával Krisztussal. Zarándokházat alapított Jeruzsálemben, Konstantinápolyban és itt, Rómában is, Szent Péter sírjának közelében, azon a helyen, ahol ma a Szent Péter Bazilika sekrestyéje áll. Ez a ház jelképezte és elősegítette népünk hűségét Szent Péter apostolhoz, a Római Egyházhoz és Szent Péter utódához. A barokk építkezések idején bontották le azt a házat. Évszázadoknak kellett eltelnie, hogy a magyar zarándokoknak Szent Péter sírja közelében újra kápolnája és lelki otthona legyen.

3. Hálás szívvel emlékezünk meg Isten Szolgájáról, VI. Pál pápáról, aki az 1970-es években engedélyt adott e kápolna létrehozásához. Különös szeretettel gondolunk vissza Lékai László bíboros úrra, aki odaadó lelkesedéssel fáradozott ezért a kápolnáért. Meggyőződése volt, hogy a Magyarok Nagyasszonyának és a magyar szenteknek az oltalma alatt, Szent Péter utódával egységben hazai, határon túli és a világban elszórtan élő magyarok megerősödhetnek hitükben, és testvéri szeretetben találkozhatnak össze egymással. Legfőképpen pedig köszönettel tartozunk II. János Pál pápának, aki e kápolnát felszentelte. Ebből az alkalomból olyan felemelő tanítást adott nekünk, amely szinte prófétai erejűnek bizonyult népünk és egész Európa sorsa szempontjából:

„A szentek művéből – mondotta – született meg a Krisztus evangéliumára alapozott európai civilizáció és származott az igazi humanizmus kovásza, amelyet áthatottak az örök értékek. Továbbá e műben gyökerezik a lelki értékek elsőbbségének jegyében és tiszteletében kibontakozó polgári fejlődés is. A hit eme tanúinak állhatatossága révén megnyitott távlat ma is időszerű, és azt a kiváló utat jelenti, amelyen haladva tovább építhetjük a békés, szolidáris, valóban emberi Európát. És legyőzhetjük azokat az ellentéteket és viszályokat, amelyek az egyesek és a nemzetek békéjét fenyegetik. Szeretném azt hinni, hogy ez az értékes és máris annyira szeretett kápolna az imádság és az ihlet coenaculumává válik a keresztények és a jóakaratú emberek számára, akik az egyesült Európa békéjének hathatós munkásai akarnak lenni.”

4. Szentatyánk 25 évvel ezelőtti szavait hallgatva átérezzük, mennyire fontosak számunkra azok a lelki értékek, amelyeket a Magyar Kápolna kifejez. Az ősi csodaszarvas motívumok hátteréből kiemelkedő Boldogságos Szűzanya jelképezi, hogy népünk ősi kultúrájából hogyan jutott el a kereszténységhez, hogyan találta meg sajátos azonosságát Krisztus egyházának nagy családjában. Szent István király pedig, kezében a koronával, felajánlja országát a Szűzanyának. A hagyomány szerint ez az első olyan alkalom, amikor Szűz Máriának egy egész országot ajánlottak fel. Szent István aggódik szeretett népéért. Kereszténységre vezette a népet, de tudja, hogy gyenge még a hit a magyarság körében, és tudja azt is, hogy utód nélkül marad, hogy veszélyek fenyegetik ennek a népnek a fennmaradását. Kitől kérjen hát segítséget, ha nem a Szűzanyától, aki most már a magyarokat is gyermekeinek tekinti. Szűz Mária anyai pártfogása kísérte népünket történelme során. Neki is köszönjük, hogy – bár többször a pusztulás szélére sodródtunk – ma is élünk és létezünk.

Szűz Mária alakja a kápolnában nem áll egyedül. Magyar szentek és boldogok koszorúja övezi Szent István királytól napjainkig. Ezeknek a szenteknek az élete mutatja, hogy az isteni kegyelem csodákra képes mindannyiunk életében, hogy áldássá tudja tenni az embert közvetlen környezete és egész népe számára.

5. Ez az a kegyelem, amelyről a mai evangéliumban hallunk. Szűz Máriát így köszönti az angyal: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes!” Istennek terve van mindannyiunkkal, a mi életünket is bekapcsolja az emberiség üdvösségének történetébe. És ebben a helyzetben az első, aki megtudja Isten üdvözítő tervét, és igent mond rá, Szűz Mária. Tehát nem véletlen, hogy minden hívő ember számára ő a reménynek a csillaga, mert az egész emberiség reménysége is őáltala jött a világra. Így lehet sok nép az ő gyermeke. Mert nemcsak a Magyarok Nagyasszonya ő, hanem a körülöttünk élő keresztény gyökerű nemzetek is mind a saját édesanyjuknak, Nagyasszonyuknak tisztelik. Teszik ezt az osztrákok, a szlovákok, a lengyelek, a csehek, és a többiek is mind körülöttünk. De teszik a katolikus népek szerte a világon. Ezért találkozunk itt, a Szent Péter Bazilika altemplomában is számos olyan kápolnával, amelyet egy-egy nép a Szűzanyának szentelt.

Keresztény népeket, keresztény gyökerű népeket említettünk itt. Pedig tudjuk, hogy inkább nagyszerű feladat ez számunkra, mint mai valóságunk leírása. Szükségünk van arra, hogy visszataláljunk az eleven hithez, visszataláljunk ahhoz az életformához, amelyet keresztény örökségünk kíván tőlünk. Meghaladjuk a hétköznapi önzés kilátástalanságát. Tudjunk jóakarattal és szolidaritással tekinteni egymásra. Érezzük át felelősségünket családunk és nemzetünk jövője iránt. Isten üdvösségre hívott minket. A népek kultúrájának, lelkületének gazdagsága a teremtő Isten ajándéka. Ezek összessége az egész emberiség kincstárába tartozik. Tehát népünk közössége életének, létének értelme és feladata van. Olyan értékeket hordozunk, amelyek gazdagították az Egyházat, Európát és az emberiséget. Mondjunk hát igent a jövőre. Fiataljaink vállalják félelem nélkül a visszavonhatatlan szeretetre épülő életszövetséget, a házasságot. Családjaink fogadják el nagylelkű bátorsággal a gyermekeket. Mindnyájan segítsük őket gondjaikban, hogy ne érezzék magukat egyedül, amikor mindannyiunk jövőjét hordozzák. Ha ilyen hálás szeretettel kapcsolódunk az üdvösség tervébe, akkor remélhetjük, hogy Nagyasszonyunk anyai gondoskodását a jövőben is érezni fogjuk. Kérjük őt, hogy legyen egész nemzetünk közösségének a pártfogója, és vezessen el bennünket is személy szerint, Szent Fiához. Ámen

 .forrás: Vatikáni Rádió

Vissza a kezdőlapra