2005. december 05. hétfő 23:41
A meghamisított Mikulás
1943-ban Magyarkanizsára is megérkezett a Mikulás, akkor még püspöki ruhában egy krampusz kíséretében. Nagy ünnepség volt a fel lampionozott mozi teremben, és minden gyermek kapott egy csomag cukorkát.
A következő évben már estefelé Édesanyám leeresztette a rolót, és tanácsos volt csendben lenni, mert Mikulás helyett a partizánokká vedlett helyi szerbek járták a várost, és jaj volt abban a házban ahol dörömböltek.
Édesapám a helyi Légvédelmi őrs parancsnokaként visszavonult, és semmit nem tudtunk róla. Szomorú karácsony elé néztünk, és még szomorúbb elé Budapest lakossága.
A következő években már serényen fényesítettük a fatalpú cipőinket, és kitettük az ablakba, hogy a Mikulás éjjel beletegye az ajándékot. Az ajándék híven tükrözte a korábbi viselkedésünket, mely érezhetően november vége felé egyre szelídebb, szófogadóbb, és segítőkész lett. Ám a krampuszt nem lehetett becsapni, és ha az év folyamán a viselkedésünkkel kiérdemeltük, virgácsot kaptunk.
Szegény Szent Miklós püspök foroghat a sírjában, hogy emlékét így megcsúfolja az utókor. A hagyomány szerint egy szegény család ablakába a neve napján egy zacskó aranyat helyezett, hogy férjhez tudják adni a lányokat. Neve napján de általában is mindig segítette a rászorulókat.
Mire elfogyott a Mikulás cukorka, már írhattuk a levelet a Jézuskának, hogy mit szeretnénk karácsonyra kapni. A levelet a feszület alá helyeztük, és reggelre mindig elvitték az angyalok. Ha jók voltunk akkor teljesítették is a kívánságainkat.
Régen a karácsonyfát is az angyalok vitték, addig amíg a család az éjféli szent misén tartózkodott. Haza érkezve ott találtuk a szép karácsonyfát, alatta az ajándékokkal. Akkoriban nem csomagolták az angyalok az ajándékokat, mert arra nem volt pénzük, de így látványosabb is volt.
Az öcsém tőlem hat évvel fiatalabb volt, ő még nem tudta a karácsonyi titkot, így a bátyámmal mi csináltuk a játékokat fából, amikor Ő már elaludt. Volt amikor vonatot készítettünk, vagy tanyát állatokkal, máskor szereztünk ólom katonákat, és ahhoz várat fabrikáltunk.
A karácsonyfa beszerzése is igen körülményes volt, mert a kommunista Jugoszláviában újévre szánták az újévfát, amelyet orosz mintára a Télapó hozott. Nagyon hasonlított a ruhája és a szakálla az itteni Santa Claushoz! Elgondolkodtató!
Az iskolában tanítás volt, de a megrovás árnyéka sem tudott bennünket karácsonykor az iskolába kényszeríteni. Tüntetőleg tanítás előtt mindig bementünk a szembelévő templomba imádkozni.
Mikor vagy 32 évvel ezelőtt december elején megérkeztünk Kanadába, csodálkozva láttam, hogy itt a szabad földön, ahol a vallást nem tiltják, egy Télapóra hasonló csörgősipkás bohóc OHÓ-zik. Rá kellett döbbennem, hogy itt semmi köze nincs a valláshoz, az ádventhez, a Karácsonyhoz a nagy reklám zűrzavarnak, és a karácsonyi vásárnak. Meghamisították a Mikulást, és a Karácsonyt, hogy a nem keresztények is valamiféle családi ünnep ürügyén mennél több ajándékot vásároljanak.
A betlehem éppen azokat zavarja legjobban, akik a legtöbb hasznot húznak a Karácsonyból. Nem leszek meglepődve, ha sikerül betiltatni a betlehem állítást.
Kegyelem teljes áldott karácsonyi ünnepeket, és boldog békés újévet kívánok minden kedves olvasómnak.
Vinczer S. Péter Kanada
.
Vissza a kezdőlapra