2005. december 13. kedd 14:25

 

Kiosztották a Julianus-díjakat

Szombat délután a csíksomlyói kegytemplomban átadták az idei Julianus-díjakat.

A Szentegyházi Gyermekfilharmónia nagysikerű előadásával zárult ünnepségen Nemeskürty István irodalomtörténészt, Léstyán Ferenc nyugalmazott vikáriust, Makovecz Imre műépítészt, Mézes Rudolf galántai népművelőt, Perka Mihály szabófalvi történészt, etnográfust és Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnökét tüntette ki idén a magyarok őshazáját felkutató Julianus barát nevét viselő csíkszeredai alapítvány. A szombat este a csíksomlyói kegytemplomban tartott díjátadó ünnepség az Árvácska együtes fellépésével vette kezdetét, majd pedig Boros Ká- roly csíktaplocai plébános, főesperes és Hegyi Sándor szombatfalvi református lelkész mondott imát. Hegyi beszédében a magyarság összefogásának fontosságát hangsúlyozta, „nekünk közösen kell keresni a jövőt”- mondta. Beder Tibor, a Julianus Alapítvány kuratóriumának elnöke, az anyanyelv megőrzésének a szükségességét emelte ki. „Ha egy magyar elveszti az anyanyelvét, akkor beolvad. Csak az tart meg, ami megkülönböztet”-mondta. Nemeskürty István irodalomtörténész, akit laudátora, Farkas Árpád sepsiszentgyörgyi költő legnagyobb identitáskeresőnknek nevezett, nem tudott személyesen megjelenni a díjátadáson, de levélben fogalmazta meg, hogy nagy kitüntetés számára a székelyföldi alapítvány elismerése. Idős kora miatt nem volt jelen a díjazáson Léstyán Ferenc nyugalmazott gyulafahérvári vikárius sem, akinek tevékenységét Darvas Kozma József csíkszeredai plébános, esperes úgy értékelte, hogy a 93 éves Léstyán Ferencnek sikerült az Istentől kapott jót népközösségünk számára kamatoztatnia. Makovecz Imre műépítészről tanítványa, a csíkszeredai Bogos Ernő azt mondta el, Makovecz lebontotta a magyar kultúra elemeit, és azokból kezdett el építkezni. Az idős műépítész levélben köszönte meg a Julianus-díjat. „Az én hazám a Kárpát-medence. (...) Vigyázzatok a fényre.” – írta. Kasza József, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke, akinek tevékenységét Borbély László, a Hargita Népe volt főszerkesztője méltatta, könnyekkel a szemében köszönte meg a díjat. „A nemzethez való tartozás tudata ad erőt a munkához, a küzdelemhez. Ha egymást bátorítva, egymás kezét fogva küzdünk jogainkért a Kárpát-medencében, csak akkor tudunk megmaradni”– fogalmazott a politikus. Dobos László felvidéki írónak Mézes Rudolf galántai népművelő munkásságáról írt laudációját Hegyi Sándor lelkész olvasta fel. Az értékmentő, értékteremtő kultúrszervező, Mézes Rudolf köszönőbeszédében azt mondta, otthonról hazajött a díjat átvenni. Perka Mihály szabófalvi történészről, etnográfusról Deáky András tanár beszélt, bemutatva a csángómagyar értelmiséginek az oktatásért, a magyarság megtartásáért folytatott küzdelmét. A díjazott a Julianus-szobor átvétele után szerényen csak annyit mondott, a díj azokat illeti, akiket ő most képvisel, a magyarság legelszigeteltebb csoportját, akik 800 éve őrzik nyelvüket és vallásukat. A Julianus Alapítvány szombaton kitüntetést adományozott Dóczy Andrásnak, az alapítvány jelvénye tervezőjének és Haáz Sándornak, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia vezetőjének is, amiért mindig a Julianus-alapítvány mellett álltak. A gyermekfilharmónia ezúttal is fellépett, a mintegy 150 gyerek többek között karácsonyi dalokat is előadott, varázslatos hangulatot teremtve a csíksomlyói kegytemplomban.

 

Kiss Edit
Udvarhelyi híradó
v
 

 .

Vissza a kezdőlapra