2005. október 03. hétfő 20:28

 

Fizetnünk kell a sárospataki könyvekért!

 

Magyarországnak fizetnie kell a Nyizsnyij Novgorod-i Megyei Könyvtárnak, mert tárolta, restaurálta a sárospataki könyvtár elhurcolt köteteit és gondoskodott állagmegóvásáról. Az 1998-as orosz restitúciós törvény ugyanis kimondja, hogy az elszármazott kulturális értékek tárolásáért, restaurálásáért, állagmegóvásáért a visszaigénylő országnak kell fizetnie. A törvény értelmében nem az orosz államnak, hanem a kulturális értékeket őrző intézmény részére kell fizetni. A magyar kormány az összegről a könyvtárral külön megállapodik. Ez áll a kulturális tárca sajtóosztályának közleményében. Az MNO szerette volna megtudni, hogy körülbelül mennyit kell fizetni, hogy az elrabolt könyveket visszaszállítsák, ám erre a kérdésünkre nem tudtak választ adni a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma sajtóosztályán. A Nyizsnyij Novgorod-i könyvtárban rábukkantak a sárospataki könyvtár egy újabb kötetére. A város könyvtárában fellelt több száz éves köteten fedezték fel a sárospataki pecsétet. Ezzel 135-re nőtt a hányatott sorsú gyűjtemény meglevő darabjainak száma. Az orosz alsóház július elsején fogadta el a második világháborúban elhurcolt kötetek visszaadására vonatkozó törvénytervezetet, amelynek novemberben várható végleges jóváhagyása után adhatják vissza a könyveket.

A kép csak illusztráció

A második világháború végén a sárospataki kollégium könyvtárának 172 kötete tűnt el. Ezeket biztonsági okokból 1938-ban két budapesti bankban helyezték el, ahonnan az oroszok állítása szerint 1944-ben a visszavonuló németek hurcolták el őket, majd szovjet csapatok Berlintől északra rájuk bukkantak, s egy 1945-ös átcsoportosítás nyomán magukkal vitték őket Gorkijba, a mai Nyizsnyij Novgorodba. Magyar szakértők szerint azonban a szovjetek közvetlenül vitték el a budapesti bankokból a köteteket.

A szovjet hadseregtől 1945 végén, 1946 elején a gorkiji képzőművészeti múzeumhoz kerültek a könyvek. A múzeumból 1960-ban mintegy 900 régi kötetet vittek át a Lenin-könyvtárba, köztük a sárospatakiakat is, de egy olyan titkos alapban helyezték el őket, amelyre csak az 1980-90-es évek fordulójának változásai derítettek fényt. A kötetekről az Oroszországi Idegennyelvű Könyvtár 1997-ben katalógust adott ki.

Mindezközben:

• A sárospataki Református Nagykönyvtárnak kölcsönből kell ellátnia közgyűjteményi feladatait, és kijavítania a beázások okozta hibákat. Az egész felület felújítása körülbelül 17 millió forintba kerülne, erre azonban nincs pénz, ezért hitelt vesznek fel a munkák elvégzésére.

• A fenti hírekhez egy őszinte kommentár:
  Az orosz-magyar barátság jegyében kérem elküldeni számomra a nagyapám (Boda Sándor) orosz hadifogsága alatti költségekről (élelem, víz, Pravda, őrzés stb.) a számlát.
  Ez ám a valami. A II világháború végén szétlőtték az országot, a megmaradt dolgokat elhordták, jóvátételt fizettettek, 45 évig eltarttatták a hadseregük egy részét, amivel '56-ban újra szétlőtték a fővárost.
  És most ha kell a tőlünk ellopott tulajdonunk, fizessük meg.

Innentől, ha egy tolvajt elkapnak visszavásárolhatjuk a tőlünk lopott holmit. Ahogy azt olykor maguk a teljesen korrupciómentes rendőrök ajánlják.

"Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,

Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!

Itt minálunk nem is hajnallik még,

Holott máshol már a nap úgy ragyog.

De semmi kincsért s hírért a világon

El nem hagynám én szűlőföldemet,

Mert szeretem, hőn szeretem, imádom

Gyalázatában is nemzetemet!"

(Petőfi Sándor: Magyar vagyok)

 .

Vissza a kezdőlapra