2005. október 29. szombat 21:02

 

Fohász a Magyarok Nagyasszonyához
az ilinyi szobor előtt

 

Boldogasszony, anyánk, Nagyasszonyunk, Mária! Mária országa vagyunk, hangoztatjuk sokszor, De októberben is üresek voltak a templomok. Társunk lettél volna az imádságban, Oltalom, remény, menedék.   Te nehezebb terhet hordoztál, Több fájdalmat viseltél el, mint mi. Megérted hát néped fájdalmát, Enyhíted kínját, hiszen bármit mond a pökhendi tagadás, Velünk vagy, s mi a Te országod vagyunk.   Ha megszakadt köztünk a párbeszéd, ha elakadt a szó, Nem miattad történt. Nem Te hagytál el minket, Mi fordultunk el Tőled, s Fiadtól.   Remélhetjük-e sorsunk fordulását? Igen, ha őszinte a bánat, Ha lerázzuk a sok koloncot, ha kidobjuk a terhet, amely lehúz, S nem enged szárnyalni hozzád és veled.   Csak rajtunk múlik. Lehetnénk tiszták, hősök, szentek. De gyarlók vagyunk, s bukdácsolók. Rendre elmulasztjuk a felemelkedés nagy lehetőségeit.   De nem adjuk fel. Újra meg újra kezdjük. Szodomában nem akadt öt igaz. Hánynak kellene lennie, hol egy ország a tét?   Add, Uram, hogy ne ítéljek, ne másról döntsem el, igaz vagy gonosz. Egyért, magamért, viszont én felelek. Segíts, Mária, lehessek az igazak egyike, Egyedül nem megy, De veled, Boldogasszony, még sikerülhet.

Surján László

Vissza a kezdőlapra